Kustán Magyari Attila: Van-e szükség robotadóra, és miért igen?

A jövő a robotoké – ezt pedig nem a sci-fi írók mondják, hanem olyan szaktekintélyek, mint Bill Gates, Elon Musk vagy Stephen Hawking. Ezzel pedig ideje szembesülnünk.

Ahogy a mesterséges intelligencia egyre fejlettebb, a tőke uralma pedig az olcsóbb munkaerőt preferálja – amely hatékonyabb, pontosabb, gyorsabb, nem betegszik meg, nem kér ki szabadnapot, nem szül, nem megy nyugdíjba, nem lázad és nem adózik – úgy zajlik egyre inkább az emberek lecserélése.

Ez Romániából nézve nem tűnik égető problémának, de már sok éve annak, hogy szembesültem egy háromszéki borvíztöltődében az emberek gépsorra cserélésével, és van már olyan szupermarket az országban, ahol a kasszásokat fokozatosan váltják fel az automaták. A világ összeszerelő-üzemében, Kínában azonban már más a lépték: egy gyárban nemrég 650-ről 60-ra csökkent az alkalmazottak száma, miután gépekre cserélték őket, a legnagyobb telefongyártó pedig, a Foxconn hatvanezer emberétől vált meg.

A kisebbik és könnyeket nem érő probléma, hogy azok a vállalkozások, amelyek az embereket robotokra cserélik, rövidlátók: a növekvő munkanélküliség – ha nem pótolható más munkahelyekkel – a fogyasztás csökkenéséhez vezet, tehát a vállalkozások gyengüléséhez. Ami viszont igazi veszély, hogy a munkanélküli tömegek újabb lehetőségek hiányában „fölöslegessé” válnak, és a társadalmi problémákra bűnbakot kereső hatalom kiváló célpontjai lehetnek. Az már ma is bevett szokás, hogy hajléktalanokat, kéregetőket kriminalizál a hatalom, és társadalmi magyarázatok helyett a léhaságukra, inkompetenciájukra, rosszabb esetben származásukra mutogat. Ezt pedig hajlamosak vagyunk elhinni: tudományos közhely, hogy saját helyzetünk környezeti tényezőkkel szoktuk magyarázni, másokét pedig saját tulajdonságaival.

A kérdés tehát az, hogy születnek-e új munkahelyek, ahogyan a dezindusztrializációt követően is megerősödött a szolgáltatói szektor, vagy tömegek kerülnek az utcára. Ha pedig az utóbbi, akkor megjelennek-e korunk ludditái, vagy képesek vagyunk megfelelő módon válaszolni a kihívásokra. Ulrich Beck szociológustól tudjuk ugyanis, hogy a technológiai fejlődés független a kritikától, az egyetértést a haladás dogmája váltja fel, pedig – ahogyan korábban is írtam róla – érdekünk a saját kezünkbe venni azokat az eszközöket, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat.

Hasonló kezdeményezés lett volna a robotadó, amelyet sajnos visszautasított a napokban az Európai Parlament. A robotadó célja az volt, hogy a folyamat miatt megszűnő munkaerőt az elkülönített pénzalapból átképezzék. Bill Gates maga is azon az állásponton van, hogy az eseményeket kézben kell tartani: miután az automatizálással számos foglalkozás megszűnik, az alternatív foglalkoztatási módokat kell finanszírozni, és eközben lassítani is az automatizálás folyamatát.

Európa élen jár az alternatívákban: Svédországban egy öregotthon próbálta ki a hatórás munkanapot, ez pedig sokat lendített a dolgozók és teljesítményük tekintetében, Göteborg önkormányzata azonban – az anyagi hátrányokra hivatkozva – beszüntette a kísérletet. Finnországban elindult az alapjövedelem-program, és Skóciában is van esély arra, hogy kipróbálják ezt. Elon Musk szerint a robotok miatt egyébként is szükséges lesz az alapjövedelem bevezetése.

Hosszú távon persze az volna az ideális, ha a felszabaduló embereket nem kellene visszavezetni a munkaerőpiacra, az elidegenítő munka helyett pedig az önfejlesztés, a valóban hasznos tevékenység, a valóban emberi jelenlétet igénylő munka maradna fenn. Ez a vállalatok egyre növekvő és már a demokratikusan többé-kevésbé mégiscsak ellenőrzött államok fölötti dominanciáját is megállíthatná, véget vethetne ugyanakkor a fogyasztáson túl egyre kevésbé látó társadalmi berendezkedésnek. Jelenlegi formájában tehát nem jósolható hosszú jövő a kapitalizmusnak, és ebben a változásban éppen a kapitalizmus szereplői azok, akik részt vesznek – mindkét oldalról, hiszen nemcsak a tőkenövelés miatt automatizáló cégekről van szó, hanem olyan vállalkozókról, mint Gates vagy Musk, akik már most értik, hogy a korábbi struktúrák fenntarthatatlanok.

Fotó: jocelyns-cartoons.co.uk

Kimaradt?