Ambrus Attila: Csak Bamboolunk...

Megkockáztatom: folyik a háború a titkosszolgálatok közt, s a titkosszolgálatokon belül is. Másként nehezen lehetne magyarázni az elmúlt napok történéseit.

Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat operatív vezetőjének a lemond(atá)sával ért véget az első összecsapás, ám várható volt a  megcsonkított Binom ellentámadása. Erre csak ürügyet kellett szolgáltatnia a kormánynak és a kormánykoalíciónak. Szolgáltatott is azzal, hogy erőltetni kezdte a közkegyelmi kormányrendelet elfogadását.

Ez több mint bűn volt: hiba. Hiba, amelyet az államfő is azonnal kihasznált. Klaus Iohannis látványos akciózásba kezdett, megjelent a múlt szerdai kormányülésen, ahol jog szerint kérhette, ő legyen az ülésvezető, s így később azt mondhatta, hogy sikerült megakadályoznia a közkegyelmi kormányrendelet napirendre tűzését. A konfliktust azonban nemcsak Iohannis, hanem a szociáldemokraták is a maguk javára fordíthatják, ezért az igazságügyi miniszter jelezte: ami késik, nem múlik, s nem mond le az amnesztia-törvény életbe léptetéséről.

Erre megmozdultak az ellenzék szimpatizánsai, kiegészülve azokkal a nemszavazókkal, akik viszont kötelességüknek tartják részt venni a tiltakozó megmozdulásokon, illetve a hivatásos tüntetők, például a szurkolócsoportok. Nagyszámú tiltakozó gyűlt össze vasárnap este Bukarestben és az ország nagyvárosaiban is sokan tiltakoztak az ellen, amit ők a tolvajok felmentési kísérletének neveztek.

Klaus Iohannis államfő is megjelent – gorilláinak gyűrűjében – a tüntetők közt és népfürdőzött egy kicsit. A kormányülés széttrollkodása nyomán kelt népszerűségét szerette volna tovább növelni, s ez részben sikerült is. Nem követett el nagy bűnt, csak vétkezett: kilépett elnöki, a társadalom különböző csoportjai közti közvetítő szerepéből, az egyik oldal élére állt és legazemberbűnözőzte a törvényhozókat. Ami, ha úgy akarják, a parlamenti többségnek elegendő indok is az elnök felfüggesztéséhez. Ami nem kizárt, hogy Iohannis sem utasítana el, hiszen, ha a népszavazáson ő nyer, azzal megerősíti pozícióit a szociálliberális koalícióval szemben, s mintegy felhatalmazást nyer a választóktól arra, hogy az ellenzék igazi vezérévé váljon. (Az legyen a Iohannis gondja, hogy megtalálja, hol is van az az ellenzék, amelynek ő a vezetője.)

Mintegy véletlenül péntek este a tűz martalékává vált Bukarest legnagyobb diszkója, a Bamboo. Lehetetlenség nem asszociálni a Ponta-kormányt buktató tüntetést megelőző Colectiv-tűzre. Sokan vélték a Grindeanu-kormány ellenségei közül az újabb tűzesetet biztató égi jelnek. A gyakori kelet-európai betegségben, a szcenaritiszben senyvedők pedig máris a lehetséges forgatókönyvvel hozakodtak elő: a tüzet a külföldi vagy Soros által fizetett hazai ügynökök csiholták, akkor is és most is így készítették elő a politikai puccsot. Az (ál)hírtelevíziók meg nem erősített hírként közölték, hogy a belügyminiszter szerint a belügyi titkosszolgálat keze lehet a dologban. Ami elég hihetetlen, mármint hogy a belügyminiszter ilyet mondott volna. Mert ilyen esetekben csak annyit tudunk meg általában, hogy a szolgálat egyik-másik vezetőjét a tárcavezető érdemeinek elismerése mellett más, fontos beosztásba helyezte. Mindenesetre az érzelmi töltet megadva, így a szociáldemokrata pártelnöknek lehetősége nyílt azt kérni a titkosszolgálatoktól, hogy azonnal vonják vissza embereiket a különböző hivatalokból, sajtóból stb. Nos, ez a lábjáték, ami arra utal, hogy folyik a háború a titkosszolgálatok közt, s a titkosszolgálatokon belül is, s a politikai táborokat is bevonták a küzdelembe.

Liviu Dragnea is elragadtatta magát a hatalmi harc hevében – akárcsak Klaus Iohannis –, s ő is elvetette a sulykot: bányászjárásnak, a törvényes rend megdöntési kísérletének nevezte a tüntetést és az államfő beleavatkozását a történésekbe.

A Büntetőtörvénykönyv módosítására szükség van. Túl sok volt a visszaélés, s a gyanús ítélet, illetve gyanús felmentés. De ez nem most időszerű. És kívánatosabb lenne azt parlamenti vitával elérni, akkor is, ha a Btk-t védők közül sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a hatályos törvénykönyvet is felelősségvállalással fogadtatta el... Victor Ponta kormánya.

Ez az a helyzet, amikor látszólag mindenkinek igaza van, valójában senkinek, mert senkit sem az igazság, hanem a gazság hajt: megkaparintani a teljes hatalmat. Mi pedig, noha azt hisszük, résztvevői vagyunk a történelem alakításának, valójában csak bamboolunk bele a politika örvényébe. 

Kimaradt?