Ambrus Attila: Ki mint arat, úgy vet

A sulykot veti el előbb a Grindeanu-kormány, s csak utána lesz költségvetés – sokan tartanak ettől azok közül, akik sokkal inkább hisznek a gazdasági törvényszerűségekben, mintsem a csodákban. Noha azt senki sem tagadja, hogy a csoda ránk férne, mert lassan a bulgáriai életszínvonal is magas küszöbnek tűnhet majd a hazai földhözragadtaknak. (Ami az infrastrukturális fejlettséget illeti, Bulgária már rég megelőzött.)

Az a párt, amelyik akkorát arat a választásokon, mint a szociáldemokratáké, nem tehet mást, mint villámgyorsan teljesít is néhány lakossági óhajt. Hacsak nem akar úgy járni, mint a földi megváltóként üdvözölt államelnök, aki nem hogy a jól végzett munka örömét, sikerét nem tudta elhozni, de a munka előtti édes pihenés vágyát is felkeltette példájával egykori híveiben.

A választók ajándékokat várnak a győztesektől, hálából pénzt, kedvezményeket, az élhető élet illúzióját.

Ezért aztán a Grindeanu-kormány bele is vágott az ajándékozásba: béremelés az állami ágazatokban, fél éven belül újabb nyugdíjpont-emelés (a bűvös ezer lejes határ elérése), minimálbér jelentékeny növelése, adócsökkentés a kis és közepes vállalkozásoknak, ingyenes (rém)utazás egyetemistáknak az állami vasúttársaság másodosztályán stb., stb. Mindezt az év eleji áfacsökkentés, az üzemanyag illetékének csökkentése után! Nehogy valaki úgy könyvelje el, hogy az a Cioloș-kormány jótétménye.  Azé a Cioloș-kormányé, amely a Grindeanu-kormány aranyeminenciása szerint amúgy kifosztotta az állami költségvetés, hagyott maga mögött egy 13 milliárd lejes lyukat.

A lyukakat természetesen nemcsak azért jó emlegetni, mert ezzel az előző kormányzás felelősségét lehet bizonygatni, hanem emlékeztetni lehet majd rá akkor is, amikor a kormányajándékok árát valakikkel meg kell majd fizettetni. És meg kell!

Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a kis jövedelmekre kivetett nagy adók csökkentése nem hozhat enyhe gazdasági növekedést – elsősorban a fogyasztás növekedése révén, amely azonban csak egy bizonyos szintig pozitív hatású –, nem eredményezhet nagyobb adóbefizetési kedvet, főként ha az adóbegyűjtési szigor is növekedik.  Ám a költségvetési hiányt mérsékelni kell, főként mert ez uniós vállalás is.

A kormány máris kiszivárogtatott néhány figyelemre méltó, ám vitatható intézkedésről szóló hírt. Ezek szerint pluszadót vetnének ki egy bizonyos mértéken felüli jövedelmekre, noha – így a kormány – az egykulcsos adórendszeren nem változtatnának. Amit nehezen lehet értelmezni, hacsak arra nem gondoltak, hogy azokat fogják sújtani, akiknek több munkahelyük is van, s a többletjövedelmükre többletadót vetnek ki. Ez a szociáldemokrata párt évtizedes doktrínájának természetes velejárója lenne: legyünk bőkezűek azokkal, akik kevésért keveset vagy egyáltalán nem dolgoznak, és büntessük azokat, akik telhetetlenek a munkával. Az sem mellékes, hogy hol, mekkora jövedelemnél szabják meg a 16 százalékos adókulcs határát. Ha túl alacsonyan az a gazdaság lefojtását jelentheti.

Aki tehát a következő hónapokban többet keres mint eddig, próbáljon meg még takarékosabban élni. Hét bő hónapot, hét szűk esztendő is követhet. Ha meg tévednénk, mindig jól jön egy kis spórolt pénz.

A gazdaság és politika viszonya is közismert. A kormány számos kisebbségvédelmet célzó, eredményező passzust is átemelt az RMDSZ programjából a saját programjába. Ezek közül akkor valósulhat meg bármelyik is, ha nem fullad le a gazdaság, ha nem kell a kormánynak a nemzeti érzés mindenekfölöttiségére hivatkoznia, utalnia, hogy mellveregetve ünnepelhessenek választóik, szellemi elődjük híres-hírhedt szlogenjét skandálva: Szegények vagyunk, de becsületesek, románok!

Fotó: cursdeguvernare.ro

Kimaradt?