Sike Lajos: Süketek párbeszéde

Azt mondja Frunda György, Ponta miniszterelnök személyes tanácsadója: eleve kikötötte, hogy szerzett jogainkból nem lehet visszavonni! Nagyon szép és felemelő a tanácsos úr szilárd elhatározása! Ám felhívnám a figyelmét: eddig sem az okozott nekünk gondot, hogy szerzett jogainkat minduntalan visszavonták, sokkal inkább az, hogy a gyakorlatban nem tartották be, nem alkalmazták!

A hatalom többségi képviselői nem ritkán úgy tesznek mintha nem is volnának kisebbségi jogok. Különösen azokban a megyékben és településeken, ahol számarányunk miatt sem tudjuk megszorítani őket, ráadásul választott képviselőink is gyengék, vissszafogottak, totya-lotyák! Ehhez társul még egy nagy magyar tunyaság és aránytévessztés. Például ilyen megfogalmazásban: "Ne a magyar felíratokkal foglalkozzunk most, amikor sokkal fontosabb a költségvetés pontratevése,a nyugdíjasok kedvezményes utaztatása és a hajléktalanok meleg szállásának a biztosítása. Már azért is, mert ez mindnyájunkat érint, nemzetiségre való külömbség nélkül."

Vagyis a nagyobb gondok után majd megoldjuk az olyan kisebbeket is, mint a magyar óvodások helyzete, vagy az: hogyan lehetne a helyi tanácsülés anyagát magyar nyelven is közé tenni az interneten és hasonlók. Közben, mint tudjuk, a nagyobb problémák sem oldódnak meg teljesen, a kisebbek meg egyáltalán. Mert attól nem dől össze a világ és nem jelentik fel Romániát Brüsszelben, hogy Várszegen a szülők többszöri kérésére sincs magyar óvodai csoport, s nem kerül fel a világhálóra miként pocskondiáz bennünket Safalache tanácsos.

Szatmárnémeti USL-s polgármestere nem változtatta meg a kétnyelvűséggel kapcsolatos jogszabályt „csupán" nem alkalmazza a velünk kapcsolatos előírásait. A hivatal új nyomtatványairól (például a 2013-as naptárakról) rendre eltűnik a magyar és a német nyelv, amit elődje, Ilyés Gyula oly következetesen igyekezett alkalmazni. Az egyik tanácsosunk a helyi magyar sajtóban szót emelt Coica úr sajátos praktikája ellen, de kérdésemre nem ígérte meg, hogy a városi tanácsban is előhozakodik az üggyel, esetleg kérdőre vonja a polgármestert, mert hát „most vannak a városnak fontosabb ügyei is!"

Helyben vagyunk: egymás közt mondjuk bajainkat, magunk közt nyaljuk sebeinket, s nem tartjuk fontosnak, hogy arról a többségieket értesítsük, vagyis azokat, akik segíteni tudnának. Pedig az esetek többségében nem is csak értesíteni kell őket, hanem az érvényes román törvények betartására figyelmeztessük és sarkalljuk őket!

Az autonómia ügyében pedig már-már tökélyre fejlesztettük a süketek párbeszédét. Tudva tudjuk, hogy csak a román parlament jóváhagyásával van autonómia, mégsem keressük az alkalmakat, hogy a románokat is megnyerjük az ügynek, csak magunk közt mondjuk, mondjuk a szép szöveget, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. S igaza van Frunda györgynek: Székelyföldi régió sem lesz, ha ezt az igényünket nem kapcsoljuk a Dobrudzsa, Olténia és más hagyományos román régiók újralétesítésének igényéhez!

Kimaradt?