Ambrus Attila: Ne csak papír maradjon!

Az erdélyi magyarság jogos, ám nem könnyen, nem minden harc, párbeszédkészség, politikai támogatást felmutató képviselet nélkül elérhető kéréseit, vágyait tartalmazza az RMDSZ választási programja. Az élhető jövőről, a politikai és létbiztonságról szól a négy pillérre épülő dokumentum.

Természetszerűen Erdélyre összpontosít a választási program, hiszen ebben a régióban él az RMDSZ-választók döntő többsége, ám a korábbi választások programjainál is nyilvánvalóbbá akarták tenni a program kidolgozói, hogy ami a magyar kisebbség biztonságához, jólétéhez vezethet, az ugyanolyan mértékben jó a többség számára is.

Ennek az evidenciának a kommunikálása azonban csöppöt sem egyszerű, főként akkor, ha ezt egy olyan kommunikációs térben kell megtennie, ahol a manipuláció éppen arra irányul, hogy a többséggel elhitessék ennek az ellenkezőjét, azaz úgy állítsák be, hogy egy kisebbség politikai, egyéni és kollektív jogainak, a gazdasági fejlődés lehetőségének a biztosítása a többség kárára van.

A hívószavak pedig a szecesszió, az ország területi épségének, a (többségi) nemzet egységének aláaknázása. Bizonyíték erre az RMDSZ-óriásplakátok fogadtatása, az a hírtelevíziós offenzíva, amely azonnal elindult, amint megjelentek a feliratok: Scăpăm Oradea (Clujul) de București! A nem éppen szerencsés megfogalmazást – amely minden bizonnyal szándékosan sikerült provokatívvá – kihasználva a politikai kampányban aktivizálódó manipulátorok azonnal elterelték a figyelmet a lényegről: arról, hogy az RMDSZ a decentralizáció fontosságáról, a lakosság által befizetett adók méltányos elosztásáról kíván vitát nyitni; arról, hogy nem kellene-e végre felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy a legszegényebb megyék kapják a legnagyobb – ám közel sem elégséges – támogatást, megfosztva ezzel a többi megyét a látványos fejlődéstől, amely esetünkben csak arra lenne elegendő, hogy felzárkózzunk Nyugat-Európa legszegényebb övezeteihez. Így azonban nemcsak a szegény, kiürült megyék nem zárkóznak fel az ország többi részéhez, hanem az ország egésze süllyed el. S ezt a tényt nem tudják elfedni az európai szinten elért legmagasabb arányú gazdasági fejlődésről szóló hírek sem.

Az RMDSZ választási programja számos olyan elemet tartalmaz, amelyről érdemes lenne a kampány teljében, majd a leendő kormányalakítás előtti időszakban is vitát nyitni. Vannak – mert lenniük kell! – reményt nyújtónak és választási részvételre csábítónak szánt populista ígéretek is. Ilyen a kétezer lejes minimálbér. Ennek gyors erőltetése számos kis és közepes vállalat csődjéhez vezetne, noha a következő politikai ciklus végére a munka- és szakemberhiány miatt valóban kúszhatnak felfelé a bérek.

Noha az észak-erdélyi autópálya megépítése szükségességének hangoztatása fölöslegesnek tűnhet, egyáltalán nem az, mert úgy tűnik, Románia nem odázhatja tovább az infrastrukturális fejlesztéseket, s egyáltalán nem mindegy, hogy Erdélyt – különösképpen a Székelyföldet – ezek érintik-e, vagy pedig szokás szerint elkerülik. Itt már az óriásplakát kommunikáció is telitalálat: Olyan Erdélyt akarunk, ahol az autópálya aszfaltból van és nem papírból!

A gazdasági fejlesztések szükségességén túl az RMDSZ-program fontos pontja a Gyulafehérvári Nyilatkozat ígéreteinek felidézése és annak a közösségi igénynek a tolmácsolása a többségi politikusok felé, hogy a vállalást tartsák is be. Erre jó alkalom, hogy hamarosan a nyilatkozat elfogadásának a századik évfordulóját ünnepli Románia. Büszkén beszél arról, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat a mai modern román állam alapja. Ez az alap azonban – figyelmeztet az RMDSZ választási programja – csak akkor lehet szilárd, ha annak minden pontját betartják, így a módosításra rég megérett Alkotmánynak rögzítenie kell azt, hogy hivatalos a magyar nyelv ott, ahol a magyarság többségben él. Fontos, hogy az anyanyelv-használati küszöb húsz százalékról tíz százalékra csökkenjen, s hogy a nyelvi jogokat ott is kiterjesszék, ahol a kisebbségi lakosság jelentős számban van jelen, azaz ha eléri az ötezer főt. Szükséges a módszerváltás az oktatásban is, hogy a kisebbségi diákok tizenkét éven át speciális tankönyvből tanulva sajátítsák el a román nyelvet.

Ezeknek a jogoknak a biztosításával Románia csökkentheti azt a migrációs folyamatot, amelynek nyomán az ország építésében, a GDP növelésében is jelentős szerepet játszó magyarság ne tűnjön el egyik évről a másikra, mint a szászság. Akikre ma már sóvárogva gondol a többség.

Az RMDSZ a programja szerint olyan Erdélyt akar építeni, ahol a közösségek jóléte, biztonsága és emberi jogai nincsenek veszélyben. Így a regionális identitások erősödhetnek, és a szubszidiaritás alapján a fontos döntéseket helyben lehetne majd meghozni.

A politikai programok teljesülésének az esélye – tapasztalatunk szerint – nem nagy. Akkora, mint nyerni a lottón. De mint egy ufológus mondta a hetvenes években: a nulla és a nagyon kis esély közt végtelen nagy a távolság, ezért van rá lehetőség.

Ám hogy ne papír maradjon ez program, miként eddig az autópálya, szükség van a választói támogatásra.

Fotó: 1616.ro

Kimaradt?