Cseke Gábor: Hogyan lettem kisérettségi tétel?

Erre egyetlen rövid válasz létezik: jogtalanul.

De mert ez így túlságosan durván hangzik, és a helyzet ismeretében némileg pontatlan is, talán inkább megfelelne, hogy: tudatlanságból; felületességből. Esetleg: félreértésből.

Tegnap hajnalban a vasútállomáson várakozunk egy barátommal. A vonat késik. Beszélgetünk erről-arról, s hirtelen nekem szögezi:

– Látom, vizsgatétel lettél a nyolcadikosoknál...

Furán néztem rá, azt hittem, viccel.

Az újsághirek között feltűnt ugyan nekem egy cím, hogy "Zelk Zoltán versét kapták a nyolcadikosok magyarból", de a hírt magát már nem olvastam el.

Most viszont megkerestem és elolvastam. Az egészet. Így hangzott:

„Két szöveggel kellett dolgozniuk magyar nyelv és irodalomból a képességvizsgázó nyolcadikosoknak. A keddi megmérettetésen a magyar anyanyelvű tanulók Zelk Zoltán Nyár és Tél között című versét, illetve Cseke Gábor Légtestvérek című szövegét kapták. A végzősöknek rá kellett mutatniuk egyebek mellett a szövegek műfaji sajátosságaira, szóképeket kellett felismerniük, illetve 8-10 mondatos fogalmazást kellett írniuk, amelyben bemutatnak egy képzeletbeli utazást a „légtestvérek” által felfedezett légballonnal.” A hír pedig megjelent – tudomásom szerint – az Új Magyar Szó portálján (ahonnan idéztem) és a kolozsvári Szabadság című lapban (azonos szöveggel).

Büszkeségem határtalan lenne, ha egyáltalán emlékeznék az említett, úgymond általam irt szövegre. Csakhogy nem és nem emlékszem... De nem csoda: ilyen szöveget ugyanis én egyáltalán nem írtam. Igaz, hogy több évtizedes újságírói pályámon sok és sokféle szöveget fogalmaztam, nagy többségük nem válik dicsőségemre, de vállalnom kell őket. Ezt viszont nincs miért a magaménak vallanom.

Mint mostanában legtöbbször, ezúttal is az internet vezetett nyomra. A keresési eredmények nyomán egy-kettő világossá vált, mi okozhatta a félreértést. Tehát: a nekem tulajdonított szöveg legelőször 2005. március 1-jén került olvasóközönség elé, a néhai Romániai Magyar Szó Kalandozó című útirajz-melléklete 27. számának élén. A közlemény megtalálható itt.

A mellékletet a fejléc alatt feltüntetett személyek: Cseke Gábor és Krebsz János szerkesztették, ami sok mindent jelent ugyan, de szerzőséget nem igazán. A Légtestvérek című szöveg végén pedig világosan ott a valódi szerző/forrás: MTI-Panoráma. Olyan hírügynökségi sablonanyagról van tehát szó, amit a Magyar Távirati Iroda honlapjáról töltött le jogszerűen a szerkesztőség, s a forrást pontosan feltüntetve, némi apró szerkesztői módosításokkal használta fel a mindennapi munkában. Aki ezt a késztermékként kapott anyagot nekem tulajdonította, az föltételezhetően az itt jelzett előfordulás felületes vizsgálatával, félreértelmezésével jutott téves következtetésére, amely nyomán úgy tűnhet, mintha szőrén-szálán eltulajdonítottam volna a hírügynökség évfordulós késztermékét a Montgolfier–testvérek találmányáról.

Nem a szöveget találom tehát vállalhatatlannak, hanem magát a tényt, hogy olyan szöveg szerzőjének tartsanak, ami nem az én kútfőmben született meg. (Az őszinteség jegyében annyit bevallhatok, hogy a „légtestvérek” cím az egyedüli alkotó hozzájárulásom a szerencsétlen sorsú vizsgatételhez.)

A Légtestvérek – a Kalandozó melléklet 2005-ös közlése nyomán – még két internetes előfordulással „büszkélkedhet”, mindkét esetben MTI-Panoráma forrásmegjelöléssel. Az első előfordulás helye az Andreassew Iván által szerkesztett és az RMSZ megszűntével abbamaradt online Kalandozóban (egy írói-szerkesztői tevékenységemhez köthető honlap alfejezeteként), illetve a második ennek egyszerű, szó szerinti átvételével a később általam önállósított Kalandozó honlapra..

(Fent jelzett források mellett a szövegnek egyetlen nyomtatott lelőhelye van: a Romániai Magyar Szó és melléklete jelzett száma, mely immár csak a ritkán föllelhető, tíz évvel ezelőtti lapgyűjteményekben lapul.)

Rendkívül sajnálom, hogy akaratomon kívül, egy szerencsétlen minisztériumi vizsga-bakinak köszönhetően illetéktelenül szerepelni kényszerültem a nyolcadikos vizsgázók irodalmi tételei között, és joggal várnám el, hogy a vizsgatételek összeállítói, illetve az őket ezzel megbízó felettesek levonnák a történetből a megfelelő következtetéseket.

Kimaradt?