Ambrus Attila : A szörnyszülött bűvölete

Nem tudom, hogy él-e még a Mehedinţi megyei Prunişoron Nicolae Ceauşescu nyugdíjas matematikatanár, volt iskolaigazgató, a diktátor névrokona. Ha igen, bizonyára elégedett. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a sajtónak azt nyilatkozta: ugyan nem sírja vissza a régi szép időket, viszont sokan voltak, akik jobban éltek a kommunisták idejében: „Akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van." Druszájáról is jó véleménye volt: „Nicolae Ceausescu derék vezető, a tanácsadói vitték rossz útra." Az egyetlen dolog ami bántotta az egykori tanárt, hogy a pártfőtitkár érdemeit a romániaiak hamar elfelejtik. Nos, úgy tűnik, ma az emberek éppen a kommunizmus rémségeire nem emlékeznek tisztán, Ceauşescu, a diktátor ismét a nép legszeretettebb fiává lett!

A romániai fiatalok egyharmada úgy véli, a kommunista rezsimben jobb vagy sokkal jobb volt az élet, mint manapság. 38 százalékuk szerint a szocializmus Románia építésében fontos korszak volt, a kommunizmus pedig eredményre vezető ideológia. A felnőttek több mint fele, 53 százaléka szívesebben élne Nicolae Ceauşescu vezetése alatt, két évvel ezelőtt „mindössze" 44 százalék szerette volna, ha az ország visszatér a kommunizmus útjára.

A külföldi elemzők számára a múlt rendszer iránti nosztalgia megmagyarázható. Számos romániai látja úgy, hogy az ország demokratizálása, a szabadpiaci verseny bevezetése nem a szabadság és a jólét kiteljesedését eredményezte, hanem a korrupciót növesztette óriáshidrává. A kommunizmusban szinte mindenki a kiskorrupcióval élt, hogy hozzájusson egy kiló cukorhoz, egy csomag vajhoz, egy rúd szalámihoz, egy doboz oldódó kávéhoz vagy Kenthez, néhány liter benzinhez, három nap betegszabadsághoz, színes televízióhoz, egy jó könyvhöz. Ha volt egy karton cigarettád, három csomagot odacsúsztattál a hentesnek, s kaptál egy rúd szalámit, a hentes is szaladt két csomaggal az Alimentárának nevezett boltba, hol üres polcok, két-három halkonzerv és egy-két cseresznyekompót közt álldogált a boltos, aki a Kent láttán azonnal elővarázsolt egy tízdekás Amigo kávét, futott a boltos is egy csomag szivarral a benzinkutashoz, hogy az a havi kvótaként kiutalt tíz liter ólmos benzin helyett csöpögtessen a tartályba tizenötöt. A téli esten aztán elégedetten ülhettél (akárcsak a hentes, a boltos, a benzinkutas) a pincemeleg szobában, sötétben, mert a villanyt órák óta elvették, csak a tömbház előtti parkolóban álló ARO terepjáró – benne a már családtagnak számító szekuritátésokkal – fényszórója világított be.

Nos, ez a fajta – kollektív örömet hordozó – kiskorrupció mára megszűnt. Helyét átvette a nagykorrupció, amelynek melegágyát a politikai pártok vetették meg. Ebben a játszmában már nem veszel részt te, a hentes, a boltos, a benzinkutas, az orvos. (A legrosszabb a korrupcióban, hogy minket senki nem akar korrumpálni – mondatja az őszinteség.) Ebben a játszmában nem az a tét, hogy hogyan és hányan osszuk szét a karton Kentet, hanem miként a milliárd eurós állami vagyont minél kevesebbeknek. Az eredmény: egyre mélyülő szakadék a néhány tucat dúsgazdag és a sok millió szegény közt. Utóbbiak azok, akik a napi gondok közepette huszonöt évvel ezelőtti önmagukra visszagondolva, még egy életerős, tettrekész fiatalt látnak, reménykedőt, aki hiszi, hogy holnap jobb lesz. Ma van az a holnap. Ugyan nagyobb rúd szalámi, nagyobb darab vaj kerül az asztalra, az üzemanyag sincs kvótára, ám sokaknak elfogyott, ami a legfontosabb: a remény. Sajnos a politikai elit úgy tesz, mintha nem értené, hogy az elégedetlenek nem a kommunizmust mitizálják, hanem a jelen politikai és társadalmi berendezkedését utasítják el. És nem csak a romániai többség! Az erdélyi magyarok 38 százaléka rosszabbnak mondja a jelenlegi társadalmi és politikai berendezkedést, mint a rendszerváltás előtti helyzetet – legalábbis ez derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete és a BellResearch közös kutatásából.

Remélem, csak mondja, és nem látja jobbnak a kommunizmust, amely együtt a fasizmussal a poklok poklát hozta e földre! S ha a visszatérés a két szörnyszülött rendszerhez ma nem valószínű is, írmagjuk mégis elszórva várja, hogy szárba szökjön.

Nem árt hát vigyázni a populistákra! A választásokon is.

Kimaradt?