Székedi Ferenc: A sajátosság méltósága

Magyarország jelenlegi kormánya az állam szerepének növeléséért, a központosítás erősítéséért küzd politikai, közigazgatási, társadalomszervezési, jogi, parlamenti, gazdasági és kommunikációs eszközökkel. Magyarország kormánya úgy véli, hogy az egyetlen központban meghozott döntések alapozhatják meg a nemzet jövőjét, még akkor is, ha ezeket olykor meglehetősen rövid távon homlokegyenest az ellenkezőjükre kell módosítani.

A szomszédos államokban élő magyar kisebbségek számára az lenne az üdvös, ha az állam szerepe mindenütt csökkene, ha a döntések egyre jelentősebb része kerülne át a helyhatóságokhoz, a helyi közösségekhez, mert akkor saját életüket egyre inkább az önállóság jegyében tudnák megszervezni, ezért a rendelkezésükre álló, kisebb-nagyobb hatósugarú demokratikus eszközökkel próbálják csökkenteni az állam szerepét.

Magyarországon milliók hétköznapjait a magyar kormányzat társadalomátalakító irányvonalai határozzák meg, amelyeket a legapróbb részleteiben is azonnal szentesít a kétharmados országgyűlés.

A szomszédos államokban élő magyar kisebbségek hétköznapi életét nem a magyarországi belviszonyok, hanem az illető országok társadalmi-gazdasági valósága, jogi háttere háttere határozza meg, ennek alapján dolgoznak, adóznak, nevelik a gyermekeiket és így tovább.

Magyarország hangja az utóbbi években az európai- és világintézményekben háttérbe szorult, a magyar gazdaság nem tud kilábalni a válságból, egyre többen hagyják el a jobb megélhetés reményében a szülőföldjüket, miközben a környező országok egyike-másika már felszálló ágba került és európai regionális valamint nemzetközi szerepük egyre jelentősebb.

Magyarország az utóbbi időben előszeretettel emlegeti a keleti nyitást, a kelet felé fordulást, miközben a környező országok számára továbbra is a nyugat-európai modellek követése az irányadó, a – hol erősebben, hol kevésbé erőseb – felcsapó válsághullámok ellenére úgy érzik, hogy nem az elzárkozás, hanem az erőteljesebb európai együttműködés és integráció vezeti ki őket a válságból.

Magyarország kormányzata két esztendeje úgy véli: olyan úton kell elindulnia, amelyet saját maga tapos ki magának, és ehhez eszközöket nem a jelenben, hanem a múltban találja meg. A környező országok úgy vélekednek, hogy a lehető leggyorsabban a jövő fele kell fordulni, és minden lehetőséget ki kell használni, amit a jelen, az összefüggő gazdasági világrendszer, a globalizáció nyújt.

Magyarország jelenlegi kormányzata és a szomszédos államok kormányzatai között alapvető szemléletbeli különbségek vannak, nem véletlen tehát, hogy az utóbbiakban élő magyar kisebbségek legjelentősebb érdekképviseletei a maguk országához alkalmazkodó, a közösségeik számára előremutató, saját politikai irányvonalat dolgoznak ki. Ezek az érdekképviseletek már csak a közösségek nagysága tekintetében sem követhetik az erő, a nagyotmondások politikáját, számukra az ésszerűség útja járható. És természetesen a demokrácia bővítése, kiszélesítése, hiszen intézményeiben ez teszi lehetővé, hogy a kisebbség is hallassa hangját, kellő megalapozással elfogadtassa véleményét, illetve szembe tudjon szállni más, számára hátrányos nézetekkel.

Következésképpen a nem Magyarországon élő magyar közösségek számára csupán a független, ám az adott ország viszonyaihoz alkalmazkodó politizálás jelenti a járható utat, és ezt nem tudja felülírni semmiféle központi nemzeti szándék. Ezt a típusú politizálást, ennek alapvető céljait támogatni lehet, de megkérdőjelezni nem, mert szembemegy a valósággal, mindennemű történelmi és jelenlegi tapasztalattal. A környező országok magyar érdekképviseletei bármiféle magyar kormányzatnak csupán mellérendelt, egyenrangú partnerei lehetnek, nem pedig alattvalói.

Ez a mellérendeltség az olykor igen nehéz körülmények között is megtartott magyarságnak – ha úgy tetszik, a sajátosságoknak – a mindig tiszteletet érdemlő méltóságából fakad. Romániában, Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapelvei képviselik ezt a függetlenséget, ezt az önállóságot, ezt a méltóságérzetet, és ezzel tisztában vannak mindazok, akik decemberben a lehető leggyakorlatiasabb szempontok alapján még akkor is a szervezetre szavaznak, ha nem minden jelölt személyével, nem minden tekintetben értenek egyet.

A magyar érdek azt kívánja, szavazzon a tulipánra – valahogyan így hangzik az a falvédőszöveg, amelyet manapság több erdélyi településen látni lehet. A stílus ellenére azonban mindenütt érdemes tisztában lenne vele: az erdélyi magyarok a gyakorlatban mindig tudják, mit cselekszenek – mert nem ma szálltak le a falvédőről...

Kimaradt?