Kustán Magyari Attila: Minden szó előítélet

Fogyasztók, választók, állampolgárok, sportolók, magyarok, keresztények, nők, fogyatékosok, muzulmánok, pirézek, migránsok, melegek. Mi a közös bennük? Egyik szó után sem írtuk oda: emberek.

A címben származó idézet Friedrich Nietzsche műhelyéből származik, és ahogyan tőle el is várjuk, aforizmája telitalálat. Ha nem is pontosan arra gondolt, amire én most, az alap ugyanaz: egyetlen szó sem írhatja le azt, ami pontosan van, nem írhatja le az összes magyart, nőt, migránst, keresztényt. Az embert sem – de a közös bennünk éppen az ember.

A felsorolt szavak elválasztanak. Az a céljuk, hogy elsősorban ne emberként gondoljunk egymásra, hanem egy-egy identitást toljunk az arcok elé. Magyar anarchisták festették le a Karolina-oszlopot Kolozsváron, magyar vandálok vallanak szerelmet egymásnak falfirkák formájában, magyar vendéglők sütnek Nagy-Magyarország alakú húsokat – írja a Móricka és a kuruc.info ötvözeteként működő napocanews.ro. Csupa magyar, csupa többesszám. Máskor csupa migráns, csupa többesszám, csupa választó, csupa többesszám. Nincs egyén, nincs élettörténet, nincs arc.

A szavakban rejlő előítélet, mögöttes üzenet, árulkodó jel mindenhol ott rejlik. Takács Tibor történész Szoros emberfogás. Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban című könyvében azt írja, „A sportág első önálló, 1896-ban megjelent hazai leírásában több olyan, mára a használatból jobbára kiveszett kifejezés – például várvonalak, határőr, király, vár, ostromlók, kapuőr, jobbszárny, balszárny – szerepelt, amelyeket a hadijátékok nyelvezetéből vett át az angol kifejezéseket magyarítani igyekvő szerző.” Hozzáteszi, ma használt kifejezéseink is egyfajta háborús hangulatot kölcsönöznek a focinak: „összecsapás, csapat, támad, támadás, csatár, lő, lövés, hátvéd, áthatolhatatlan védelem, bunkerfoci, győzelmet arat, vereséget szenved”.

Sokat elmondanak az angolból ismert szavak arról, hogyan kezelte – és kezeli – a társadalom a szexualitást. A kasztrált nő című könyvében Germaine Greer leírja, a szexre utaló vulgáris szavak a döfésre fektetik a hangsúlyt, azaz egyoldalú, férfiközpontú megnevezések, interszexuális tartalma csak régi kifejezéseknek van, ilyen például az együtt hálás (swire). A Németh Zsolt által idézett tusványosi székely vicc kapcsán felmerült aggály jogos volt, a probléma nem értése aggályos: az igaz ugyan, hogy egy bejáratott, – fintorogva mondom, de – a mindennapi kultúra részévé vált viccről volt szó, ám egyértelműen mutatja, hogyan viszonyul(t) a társadalom a nőkhöz: az asszony nem ember, a lány nem gyermek. Ezek látszólag ártalmatlan szavak, valójában sokat elmondanak.

A marketing világa szintén nem mentes a dehumanizálástól. Juliet B. Schor Born to Buy (Vásárlásra született) című könyvében írja: akiknek a reklámok szólnak, azok „célpontok” (targets), a reklámra költött pénzeket „a célpontok ellen” költik el, „vírusmarketingről” és „vírus kiküldéséről” beszélnek, amikor reklámokat dobnak ki a piacra, gyerekeket „felhasználóvá térítenek”.

A Haaretz 2012-ben írta meg, hogy Izrael beszivárgónak nevezi át a menekülteket, az Al Jazeera pedig bejelentette, hogy a migrant (migráns, bevándorló) kifejezést nem használja többé, mert „szótári jelentéseitől egy olyan eszközzé alakult át, amely dehumanizál és eltávolít, nyíltan pejoratív”. Mint írják, a szerkesztőség a jövőben a helyzetet jobban leíró menekült szót használja.

A megértés, az együttérzés, a szolidaritás erősebb kell hogy legyen szalagcímeknél és egyoldalú sajtóhíreknél: a történetek, a közös nehézségek, a tragédiák soha nem célpontokat, nőket, migránsokat, magyarokat vagy keresztényeket mutatnak, hanem embereket.

Fotó: nol.hu

Kimaradt?