Székedi Ferenc: A vizsgálat

A romániai rendszerváltás után Ráduly Róbert Kálmán a negyedik polgármester Csíkszeredában. 1990 januárjában, az intézményváltozásokkal, megújításukkal együtt járó korántsem egyszerű napokban László Pál építészmérnök a korabeli vezető testületek felkérésére és saját tenniakarása által vezérelve vállalta a polgármesterséget. Jórészt ekkor kapták vissza a város utcái egykori nevüket, zömmel ekkor támadtak fel Csíkszereda majdhogynem teljesen elrománosított magyar iskolái, ekkor fektették le annak a magyarországi távoktatásnak az alapjait, amelynek az elkövetkezőkben a Sapientia lett a folytatása. László Pál és az őt támogatók nevéhez fűződik az Ezer Székely Leány Napja találkozók újraindítása, ő kezdte meg a testvérvárosi kapcsolatok kiépítését – és még hosszasan lehetne sorolni a tragikus hirtelenséggel, szívrohamban elhunyt elöljáró érdemeit.

Az első ízben megrendezett helyi választásokon az RMDSZ jelöltje, Somai Pál került a polgármesteri székbe. A kisebb közösségi munkákban addig sikeresen részt vállaló Somai azonban nem tudott megbirkózni a közigazgatás és a közösségképviselet bonyodalmaival, csakhamar lemondott.

Az RMDSZ felkérése és a tanács beleegyezésével az akkori kórházigazgató és tanácsos, Dr. Csedő Csaba vállalta el a város vezetését, majd utána, elsöprő többséggel, kétszer is megválasztották, másodszor függetlenként, mintegy hetven százalékos többséggel az RMDSZ-jelölttel szemben. Dr. Csedő Csaba nevéhez fűződik Csíkszereda egyetlen épségben maradt, egykori utcájának, a Petőfi utcának a sétáló utcává való átalakítása, munkatársaival együtt hozták létre a Csíki Játékszínt, intézményként került a város költségvetésébe a Hargita Székely Népi Együttes, a testvérvárosi kapcsolatok erősödésének és különösképpen svájci szál eredményeként nappali nyugdíjas otthont alakítottak ki, és általában erősödtek a szociális intézmények. A megyei kórház felszerelése adott mértékben megújult, dialízis-központ jött létre. A külső és belső kórházfelújítások terén sokat nyomott a latban, hogy az RMDSZ korabeli egészségügyi minisztere, Hajdu Gábor adatsorokkal és vizsgálatokkal tudta bizonyítani a székelyföldi kórházi beruházások egyenlőtlenségét az ország más vidékeihez képest. A polgármesteri hivatal ezekben az években nyitott kapukkal várt mindenkit, de a közvélemény adott része a kereszténydemokrata és az egyházakkal jó kapcsolatok ápoló, az élesebb ellentéteket feloldani igyekvő dr. Csedő fejére olvasta, hogy mindenkivel nagyon szépen és együttérzően beszél, de különösképpen a földvisszaadások és a városi infrastruktúra fejlesztésének a tekintetében a tettek elmaradnak a szavaktól.

Noha 2004-ben a helyi választásokat megelőző közvéleménykutatások nagyjából azonos eredményeket mutattak a parlamenti mandátumából visszatérő és politikusi pályafutását egykor Markó Béla bukaresti irodájában kezdő, RMDSZ színekben induló Ráduly Róbert Kálmán és a független Dr. Csedő Csaba között, ez utóbbi úgy érezte, hogy ideje a nemzedékváltásnak és visszalépett.

A felsőfokú közgazdasági és műszaki ismeretekben, a nagypolitika rejtelmeiben egyaránt jártas Ráduly Róbert Kálmán – a kolozsvári egyetemi éveik alatt a Magyar Diák Szövetségben, a KMDSZ-ben közéleti tapasztalatokat szerző, addig a vállalkozási szférában tevékenykedő Szőke Domokos mérnökkel és a Sapientia Egyetemen kommunikációs feladatokat ellátó Antal Attila pszichológussal együtt, szakértők kisebb csoportjára támaszkodva – tudatosan készült erre a közéleti feladatvállalásra. Hosszú távú stratégiai célokat fogalmaztak meg: lemondtak a város gondjainak a tüneti kezeléseiről, és rendszereket akartak úgy átalakítani, hogy azok összhangba kerüljenek egyrészt a helyi hagyományokkal, másrészt az európai valósággal.

Csíkszeredai választópolgárainak nagy többsége 2012-ben a csapatot harmadszor választotta újra. Ráduly a gyökeres átalakítások híveként jóval kemény kezűbb polgármesternek bizonyult, mint az elődje, mindvégig ragaszkodott elveihez és terveihez. Már az indulás időszakában átalakították a polgármesteri hivatalt, közvetlenül a közönséghez kapcsolódó intézmények külön épületszárnyban kaptak helyet, szigorúbb és nem mindig teljes elismerésnek örvendő intézményi rend lépett életbe, ugyanakkor pontosan meghatároztak a tennivalók sorrendjét és ehhez mindvégig ragaszkodtak.

Alapjaiban újították fel a városi közúthálózatot, és átszervezték a közlekedést, új városképet terveztek és terveztettek, felújították a főteret és a sétáló utcát, olyan épületeket fejeztek be, amelyek örökölt sebekként éktelenkedtek a városközpontban. Felújították a Mikó várat valamint Csíkszereda nagyhagyományú iskoláit, teret engedtek a nagy üzletláncok megjelenésének, jelentős beruházásokkal együtt alakítottak az óvoda- és bölcsőde-rendszeren, támogattak minden olyan művelődési és sportrendezvényt, amelyek egyrészt távolabbra is elvitték a város hírnevét, másrészt pedig vezető helyen kapcsolták be a Székelyföld egészét érintő regionális mozgalmakba.

Ráduly polgármester politikusi indíttatásánál fogva soha nem kerülte meg általában az országos és szűkebb értelemben a román-magyar témákat sem, ugyanakkor gyakori közéleti beszédei a helyi történelmi-gazdasági-kulturális viszonyokban való alapos jártasságát bizonyították. Kétség nem fér hozzá, Ráduly Róbert Kálmán és munkatársai már eddig is városépítő elöljárókként írták be nevüket Csíkszereda krónikájába, és tették mindezt úgy, hogy bármiféle hitel nélkül, az adófizetők pénzére, az uniós és más hazai források igen jól kezelt menedzsmentjére támaszkodva.

Megválasztásuk után Csíkszereda azonban nem maradt a bármiféle ellentétektől mentes élet paradicsoma. Noha a hivatal a távfűtési rendszerek előnyeihez, korszerűsítésükhöz ragaszkodott, a lakosság jelentős része levált ezekről, a városháza által is befolyásolt közköltség számlák nem alakultak az elvárások szerint. Az üzletláncok legutóbb a helyi építőanyag forgalmazókat és kisebb barkácsüzleteket tették tönkre, a várost más, termelői típusú nagyberuházások nem érték el. A telekkönyvi viszonyok még be nem fejezett folyamatként értékelhető tisztázása sem keltett általános tetszést, mint ahogyan erősen megoszlottak a vélemények a mindenki által egyértelműen fontosnak értékelt parkolórendszer működtetésével, illetve annak szabályzatával kapcsolatban. Lévén Csíkszereda megyeszékhely, néha felhők vonultak át a város és a megye elöljáróinak a viszonyán, a város lakosságának mintegy 17 százaléknyi román, de pénzügyi helyzeténél fogva ennél jóval nagyobb arányt képviselő lakossága pedig többször is jelezte sértődöttségét az egykori magyar várost minden apró részletében helyreállító törekvésekkel kapcsolatban.

Az antikorrupciós vizsgálatokat bejelentő minapi közlemény nyomán – különösképpen a helyi lap világhálós változatában megjelenő, százas nagyságrendű visszhangokban, durva és becsmérlő megfogalmazásokban – valamiképpen ezek az érdekellentétek csapódtak le. Igen nagy mértékben hozzájárult ehhez a hazai magyar média, amely a vizsgálatok első napján már olyan – hivatalosnak tartott – bukaresti szövegeket idézett (Agerpres, Mediafax) , amelyek meg nem nevezett forrásokból származó információkat szivárogtattak ki, noha maga az intézmény ( DNA) egyetlen szűkszavú, a vizsgálatok megindításával kapcsolatos közleményt tett közzé. A visszhangokból az is egyértelműen kiderül, hogy az olvasók jelentős része nem ismeri a közberuházások és közbeszerzések módszertanát, a közigazgatási törvényeket, a vizsgálati és büntető eljárások rendtartását, a polgármesteri hivatalok munkájának belső és külső ellenőrzési rendszereit stb. Mindez persze korántsem helyi jellegzetesség, és egyben utal arra: a demokrácia működéséért, a helyi közösségek tudatos közéleti szerepvállalásáért az elkövetkezőkben legalább a középiskolákban fő tantárgyként és nem kistestvérként kellene tanítani az állami és helyi hatóságok működésének, valamint a jog fogalomrendszerének legfontosabb jellemzőit.

Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos most házi őrizetben, Antal Attila pedig ideiglenes városirányítóként, a bárkit megillető ártatlanság vélelmében várja a vizsgálatok eredményét. A hazai közvélemény szemében ez csupán egy ügy a sok közül, a csíkszeredaiak számára azonban kapitális jelentőségű. Meggyőződésem, hogy Csíkszereda elöljárói megerősödve kerülnek ki a megpróbáltatásokból és folytatják azt a munkájukat, amelyre feltették életüket. 

Kimaradt?