Demény Péter: Liberland, te bájos rögvaló

„Egyszerűen bájos” – írta oda Rostás-Péter István a maszolnak az alá a cikke alá, mely a Liberland Szabad Köztársaság létrejöttét adja hírül. És tényleg: ki ne szeretne olyan országban élni, melyről ilyeneket olvashatunk: „Az új állam alapítóinak célja egy olyan társadalmat létrehozni, ahol a tisztességes emberek anélkül érvényesülhetnek, hogy az állam felesleges szabályokkal és adókkal keserítené meg az életüket. Liberland alapításának egyik oka a különböző érdekcsoportok egyre erősebb befolyása az egyes államalakulatok működésére és ezzel összefüggésben az életszínvonal romlása. Az alapítók olyan államokból inspirálódtak, mint Monaco, Lichtenstein vagy Hongkong”. És ki ne sejtené, hogy az ilyen állam inkább a mesék, mint a valóság birodalmába tartozik. Hiszen máris szomszédok vannak, máris bejelentették nekik a létrehozást, nem beszélve az ENSZ-ről, és ez nyilván csak a kezdet.

Mégsem fölösleges ez az egész, sőt. Aki nem ábrándozik, az a valóságot sem érdemli, hiszen mint Wilde mondja valahol, olyan térképet, melyen nem jelenik meg az Utópia nevű állam, nem is érdemes a kezünkbe venni. Túlságosan is gyakran eszünkbe juttatják, a szemünkbe vágják, a fülünkbe ordítják, mi is a valóság, hogy lassan már elhisszük, a valóság semmi más, mint amitől meghasad az ember dobhártyája. Nagyon elfelejtettük, legalábbis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a valóságnak mi is szereplői vagyunk, következésképpen felelősséget is kell vállalnunk érte. Ki adott volna minimális esély IV. Bélának, ha már lettek volna politológusok és vezércikkírók? Valószínűleg senki, de nem is lett volna IV. Béla, amennyiben halmozottan képzett véleményük ellenére meg nem próbálja az új országépítést. És kell-e jobb állam, mint az, amelyben nincsenek szélsőségesek?

Ó, Liberland, hogy szurkolok neked, hogy az egyetemes és konok marhákat sikerüljön távol tartanod magadtól!

Kimaradt?