Székedi Ferenc: KATtintások

A cím nagy- és kisbetűi, mint nemsokára kiderül, nem korrektúrahibák. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nagy érdeklődéssel olvastam végig, sőt külön könyvtárba le is mentettem azokat az összegező és jövőkép-felvázoló tanulmányokat, amelyeket az RMDSZ  Kulturális Autonómia Tanácsa felkérésére több erdélyi szakember készített az erdélyi magyar oktatásról, színházakról, képzőművészetről, a médiáról, a művelődési házakról és otthonokról, a szórványban működő magyar házakról és így tovább. A KAT ezekkel a tanulmányokkal azt bizonyította, hogy a romániai társadalmi folyamatokat figyelve, a világra is kitekintve a hazai magyarság mindennapi életének a szolgálatában áll, és aligha van szüksége arra, hogy egy bizonyos felfuvalkodott nemzetstratégiai intézet látszatcselekvési indítványaira hallgasson.

Újságíróként néhányszor jómagam is részt vettem a tanács ülésein, és láttam-hallottam, hogy nem csupán a vitaindítókban, hanem a hozzászólásokban is ugyanez a gyakorlatias szellem érvényesült. A KAT a múlt szombaton, Kolozsváron, arról döntött, hogy a világhálón 15-18 középiskolai tantárgynak megfelelő levelezőlistát alapít, amelyek mintegy tízezer magyar oktatónak biztosítanak fórumot a szakmai párbeszédre.

Ismerve a pedagógusok adott részének változó hangulatú közéleti szerepvállalását, a folyamatos működtetés aligha lesz egyszerű. A tantárgyakon kívül azonban én is ajánlanék egy témát, amely a csíkszeredai dr. Gál Anna gyermekgyógyász főorvos, nagy tapasztalatú iskolaorvos meglátásain alapszik. Hozzám (is) átküldött leveléből azokat a részeket tömörítem, amelyek véleményem szerint általános helyzetképet jellemeznek és éppen ezért ugyanilyen érdeklődésre tarthatnak számot.

Nos, vegyük csak sorra. Nincs biztosítva a napközik, óvodák megfelelő orvosi ellátása. Van, aki azt javasolja, hogy ezt részmunkaidőben kellene megoldani, de általában nagyon kevés a gyermekorvos és még kevesebb, aki ezt is elvállalná. Az asszistensnők is nagyon kevesen vannak, két-három napközire jut egy asszistensnő, ebből kifolyólag hemzsegnek a sztreptokokkusz és a sztafilokokkusz okozta megbetegedések a gyermekközösségekben. Munkahelyi állásokat kellene meghirdetni és új, szakképzett személyzetet alkalmazni.

Az orvosnő tisztában van vele, hogy a hivatalosságok pénzhiányra hivatkoznak, csakhogy – teszi fel a kérdést – vajon nem kerül többe, ha felnőttkorban kell kezelni valakit, ugyanis sok reumás megbetegedés, dialízis, szívbetegség visszavezethető a gyermekkorban ki nem vizsgált fertőzésekre. A megelőző tevékenység rendkívül fontos a pajzsmirigy megbetegedések kiszűrése tekintetében is – toldja meg a doktornő – hiszen saját, nem túl nagy létszámú iskolájában 120 gyermeket talált különböző pajzsmirigy elváltozásokkal. Ugyanez vonatkozik a hátgerincferdüléses problémákra is, amelyeket csak erősít az állandó számítógép előtt ülés, ezért bizony gyógytornászra is szükség lenne legalább minden nagyobb iskolában. (És ezt már én teszem hozzá: Romániában állami képzésen és magánintézményekben rengeteg fizioterapeuta és gyógytornász végez, akik közül néhányan magánrendelőket nyitnak, de nagyon sokan nem tudják, hogy mire használják a diplomájukat.) Bizonyos, erősödő előítéleteket követve – utal rá a doktornő – a romániai magyar iskolákban is nagyon sokan visszautasítják a védőoltásokat, noha továbbra is ez az egyedüli megoldás több, súlyos betegség megelőzésére. Létezik ugyan egy törvénytervezet, mely szerint nemcsak az orvos, hanem a szülő is felelősségre vonható, ha a gyerek nem kapja meg a kötelező védőoltásokat, de e tekintetben az iskolaorvos felvilágosító, meggyőző tevékenysége kulcsfontosságú lenne. És még valami: az iskolai rendelők –már ahol vannak – nem mindig kapják meg a működési bizonylatokat, hiszen nincsenek egyszer használatos sürgősségi készletek, nincs megoldva a veszélyes hulladékok tárolása és így tovább.

Az iskolaorvosság Romániában nem jelent önálló szakosítást: család-, általános vagy éppen gyermekorvosok láthatják el ezt a munkakört. Különösképpen a fiatal orvosok kivándorlása itt is számottevő (az erdélyi magyar orvosok közül többen éppen a Magyarországról Nyugat-Európában munkát vállaló orvosok helyét pótolják ideig-óráig), az oktatással összefüggő iskola-egészségügyi helyzet pedig rendkívül fontos a romániai magyar oktatási intézményekben is. Ezért is felvehetne a Kulturális Autonómia Tanácsa egy ilyen témát a levelező listáira, hadd lehessen erre is KATtintani. 

Kimaradt?