Ambrus Attila: Újraindított verseny

Egyidőben tartotta tisztújító országos küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és 25 éves születésnapi gáláját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).

Az EMNP Marosvásárhelyen a sajtó kizárásával választotta meg új elnökét, Szilágyi Zsoltot. (Érthetetlen a titkolózás, hiszen egyetlen jelölt indult, így semmilyen nyilvánosságra nem hozható botrány nem fenyegette a küldöttgyűlést.) Az RMDSZ a kolozsvári magyar színház zsúfolásig megtelt termében ünnepelt.

Az EMNP eddigi elnöke, Toró T. Tibor a párt gyenge választási eredménye miatt nyújtotta be lemondását. Értékelésében arról beszélt, hogy hármas ellenszélben sikerült létrehozni „egy igazi erdélyi magyar pártot”, sikerült megőrizni a párbeszédet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, jó viszonyt ápolni a Fidesszel. A kudarcok közt említette, hogy a nemzeti autonómiatábor nem egyesült, valamint, hogy a nemzetpolitika szereplői sem értették meg kellően a Néppárt igazi küldetését.

Az EMNP ellendrukkereihez szólt Tőkés László: „Egyesek azt mondják, az EMNP-ről, hogy lakájpárt, és azt, hogy ejtették Budapesten. Nem kell felülni minden híreszteléseknek, és az sem igaz, hogy meg akarják vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól” – jelentette ki az EP-képviselő.

A küldöttgyűlésen egyébként első vonalbeli Fideszes politikus nem vett részt. Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete volt jelen. Felolvasták viszont Németh Zsolt levelét.

Tőkés László megjegyezte, üdvözli a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét – éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasolt számukra.

Mintha meghallották volna az intelmet, Markó Béla, az RMDSZ volt, illetve Kelemen Hunor az RMDSZ jelenlegi elnöke is az el nem ért eredményeket sorjázta. Markó Béla emlékeztetett, hogy 1989 decemberében úgy mentünk az utcára, hogy már nem volt mit veszítenünk, most viszont van veszítenivalónk: vannak iskoláink, egyetemi oktatásunk, az egyházi javak túlnyomó részét, a közbirtokosságokat sikerült visszaszerezni, és ez azért volt lehetséges, mert volt és van egy erős szövetségünk, az RMDSZ.

Kelemen Hunor érdekes nézőpontot kínált az RMDSZ 25 éves tevékenységének az értékeléséhez. A szövetségi elnök szerint csak akkor éreznénk az elmúlt 25 év teljes súlyát, ha holnap reggel nem 2015, hanem 1989 februárjára ébrednénk. Kiderülne nincsenek óvodáink, iskoláink, nincs magyar nyelvű egyetemi oktatás csupán a bölcsészkaron, a magyar településneveket a magyar újságokban románul írnák le. Kelemen Hunor elnökelődjénél is erőteljesebben hangsúlyozta az utóbbi idő negatív eseményeit, figyelmeztetve arra, hogy az RMDSZ munkája nem fejeződött be, továbbra is szükség van rá.

A gálaműsort a Kolozsvári Magya Opera szolgáltatta. Műsorukat azzal a Neoton-dallal zárták, amely így kezdődik: „Ne hidd el, hogy senki se szeret!” Mintegy felerősítették Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes üzenetét. A kereszténydemokrata politikus az RMDSZ meggyengítésén dolgozókat figyelmeztette: „Sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, annak kockáztatása, hogy az RMDSZ ne játsszon fontos szerepet a bukaresti parlamentben.”

Az EMNP küldöttgyűlése és az RMDSZ gálaműsorán elhangzottak szerint a magyar–magyar verseny Erdélyben folytatódik. Ehhez – Semjén Zsolt és Wetzel Tamás szavait értelmezve – a Fidesz is asszisztál, most már mindkét erdélyi magyar politikai alakulatot támogatva. Az EMNP legfontosabb célja a 2016-os helyhatósági választásokon jól szerepelni. Az RMDSZ-nek viszont a parlamenti választás jelenti az átlépendő küszöböt. Az EMNP ismét a közömbös választókat kívánja megszólítani, s ezáltal megcáfolni azt a statisztikai adatokkal is igazolható tényt, hogy a magyar–magyar verseny nem vezetett erősebb, eredményesebb képviselethez, sem a helyi tanácsokban, sem a törvényhozásban. Ami miatt viszont ma egyre többen vannak olyanok, akik szerint az etnikai politikai alakulatok helyett a regionalizmust propagáló vegyes pártokra kellene építeni. A nem annyira jubilálóra, mintsem előretekintőre sikeredett RMDSZ-gálán ennek a vágyálomnak a csalárdságát éppen az anyaországon kívüli magyar politikai pártok vezetői, a vajdasági Pásztor István és a felvidéki Berényi József bizonyították.

Hogy mit hoz az elkövetkező 25 év, nehéz megjósolni. Aki megpróbálná, talán túlságosan is pesszimista jövőt festhetne, ami letaglózhatná energiáinkat. Egy valamiben egyetértettek az első vonalbeli kárpát-medencei magyar politikusok szombaton: az erős politikai érdekképviseletre szükség van. Ezt esetenként meg kell őrizni és/vagy állandóan újra kell építeni.

Kimaradt?