Sebestyén Mihály: Honnan ismerszik meg?

Azért szeretem bekapcsolni s kora reggeltől estig bekapcsolva tartani a tévét, mert így sorra-rendre megismerem a honatyafiak gyülekezetét. No nem az ott elhangzó beszédek, összecsapások, meggyőző érveik mondandójával, nem a viták során válik ki az ismeretlenség homályából egy-egy addig ismeretlen kiválóság, nem szellemének csillogását vagy érvelésének gyémántlogikáját csodálhatom meg, hanem azt, amint a homályból-homályba tartva egyszercsak fölfénylik, szupernovaként robban be, majd tűnik el hetek múltán valamelyik törvényszéki fogdában, válik kezes jószággá háziőrizetben, elvegyül a román börtönök izgalmas, naponta népesedő világában, ahol újabb továbbképző stúdiumokat folytat, esetleg magába szállva meditál, mély misztikum itatja át testét, a keleti vallásosság meleg, lágytestű ostobaságával veszi körül megfáradt elméjét, szakállat ereszt, recskázik, körmét hószámra nem nyesi meg... mígnem újra int a sors ujja és ismét a közélet porondjára hívja. De addigra már népünk elfelejtette múltját (sajátját és a képének viselőjéét), és várva várja tévés feltűnését.

Annak kapcsán válnak sorra-rendre ismertté lehetőleg egy törvényhozási ciklus keretén belül, hogy hírüket, nevüket, mögöttes tevékenységüket, háttériparukat (mezőgazdaságukat, olajszőkítő, orcapirító szolgáltatási szektorukat) óhatatlanul és óhajtva a mély nemzeti korrupció, a kenőpénzzel működő gépezet hangtalan forgással hajtja. És irigyei – mert minden parlamenti képviselő és szenátor mögött ott áll az (egyenruhás) őrangyal, és az ilyen-olyan múlt árnyéka mellett egy szolgálatos irigy – kötelességüket teljesítve feljelentik a honatyát a megfelelő időben a megfelelő hivatalnál, hatóságnál, a fogdmegészet készenléti egységénél. Pontosan beszámolnak a kapott eurók számáról, színéről, szagáról, a cél annyira világos, hogy annak nyomozati anyaga egyetlen mondatban elfér. Így működik hagyományosan, bejáratott kapcsolatrendszerben a nemzetgazdaság és az egy (nevesített) zsebre/főre vetített dzsidipi, amely addig napról napra gyarapodott.

Arra is rá kellett jönnünk, hogy a reggeltől-estig tartó letartóztatás, elfedezett arcú marconák által megvalósított bekísérési hadművelet és a több megyére kiterjedő vizsgálat kötelező és kihagyhatatlan mozzanata a parlamenti életnek. Abba aztán bekapcsolódnak a parlamenten kívüli erők is, a választópolgárok legizmosabbjai, kigyúrt testű, sötét tekintetű, nem könnyen piruló szegénylegények, betyárok, haramiák, családtagok, haragosok, palota- és háremőrök, földarcú parasztanyák, ügyvédek, megkent rendőrök és festett romarimák a társadalom minden szuterénjéből.

És persze mindig akadnak bosszantó kivételek, különc nebántsvirágok, mimózalelkű különcök, akiket senki sem akar megkeresni, lekenyerezni, bevonni valamilyen üzletbe. Pedig a parla- és Dembovicza-menti homokózóban, a Microsoft-üzletben szinte minden párt, frakció, pártkatona, koalíciós bogárgyűjtő és töredékszavazat-tulajdonos önfeledten játszott véleménykülönbség nélkül, nyakig elmerült, osztották a lapokat, milliókat, megrendeléseket. És az irigyeknek is jutott belőle, csak azoknak hamarabb elfogyott a zsetonjuk, és nem kaptak a nagy krupiétől többet – akkor álltak rá az árulkodásra.

(Más országban is van informatika-ügy, éppen most akarják adózás alá vonni az internetet, ami eddig szerencsére az itteniek gazdasági és pénzügyi eszét nem járta ki. Igaz, nem kívánják önmaguk korlátozását, hiszen az ellenzék facebookon legfennebb szexoldalakat toborozhat, s nekik is kell valamivel játszaniuk, így nem zavarják a törvényhozás felelős munkáját.)

Az említett és sajnos mindig előforduló kivételeket pedig illik megvetni a román politikai kódex szerint. Hiszen az effélét mindenki tökéletes balféknak tartja, aki nem is érdemli meg, hogy a választók bizalmukat beléje helyezzék, sőt a választók pénztárcáját sem érdemli meg, sohasem fordítaná a dollárforrásokat a képviselői + szenátori csoportok hasznára. Merő rövidlátásból, úgynevezett úriemberségből, tulajdonképpen veleszületett balekségből.

Az ilyen röhögni való mákvirágok, szerencsétlen flótások ki fognak esni a következő ciklusban, hiszen egyetlen alapvető szempont létezik a választások előtt, alatt, után: van bizniszed, művelsz magas fokon valamilyen illegális gazdasági tevékenységet, van kapcsolati tőkéd – bejöhetsz a játszótérre, velünk lehetsz négy évig. Semmid sincs, csak elveid? Azokat megsütheted, várhatod, míg szavazókat és szavazatokat szállítunk neked.

Kimaradt?