Gál Mária: Nemzeti válogatottat!


Gál Mária: Nemzeti válogatottat!


-A A+

Nem vagyok sportújságíró (bár ha elölről kezdhetném, biztosan az lennék), de mivel manapság focihoz és politikához mindenki ért, én is ehhez a népszerű, örökzöld témához szólnék hozzá. Különben is lelkes CFR, AC Milan, Real Madrid és Bayern München szurkoló vagyok, minden foci világversenyt végignézek és végigtippelek. Ezek után nőként is feljogosítva érzem magam, hogy fociról értekezzek.

Nemcsak Ambrus Attila tegnapi 6:3-ja miatt kaptam kedvet a témához, hanem már hetek óta kikívánkozik belőlem a majdnem lett sportújságíró, mert nagyon megtetszett nekem Szász Jenő MPP elnök nemzeti válogatott ötlete, s egy-két apróságtól eltekintve egyet is értek vele. A sajtóban már többször olvastam az MPP sürgetéséről, de miután a Duna Televízióban (nem sport műsorban) hosszasan meghallgathattam Szász elnök úr részletes elképzelését, nagy híve lettem a felvetésnek. Igen, legyen nemzeti válogatott, legyen egy csapat, amelynek minden erdélyi magyar egyemberként drukkolhat legalább az Európa vagy világbajnokság szintű viadalokon, azaz a parlamenti választás idején!

Az úgynevezett nemzeti válogatott nem lehet egyik klubcsapat sem, a szövetség azt jelenti, hogy „mindegyik klubcsapatot beválogatott játékos képviseli" – hirdeti Szász Jenő. Felvetésével csupán az a bajom, hogy úgy érzem, elnök úrnak vagy fogalma sincs a válogatottak összeállításáról, működéséről, vagy csak úgy tesz, mintha – hátha más sem ismeri a szabályokat. És bizonyára sokan tényleg nem ismerik, mert nem volt visszhangtalan a felvetés, hogy minden kis helyi csapatából legyen ott egy-egy játékos, „hogy mindenki tudjon a válogatottnak szurkolni".
Csakhogy a válogatottnak nem azért szurkol az ember, mert a saját klubcsapatából is ott rúgja valaki a bőrt, hanem azért, mert a nemzeti válogatott a nemzetet képviseli, eredményei a nemzet egészének eredményei, kudarcai mindnyájunk kudarcai, függetlenül attól, hogy játékosait melyik klubtól hívták, vagy épp nem hívták be. A válogatottnak akkor is szurkolunk, ha ne adj Isten, csupa idegenlégiósból, esetleg honosított játékosokból áll. Ugyanis a válogatottságnak egyetlen kritériuma van bárhol a világon: a teljesítmény, nem pedig klub szerinti hovatartozás.

Ha Szász logikája szerint válogatnák össze a nemzeti tizenegyeket (akár a bő 23-as keretet) akkor hogy nézne ki a spanyol vagy az olasz válogatott? Melyik Barca, Real, Juventus, Milan játékost hagynák ki a keretből azért, hogy a bajnokságban nyújtott teljesítményük alapján bekerülhessen a Getafe, Ossasuna, Sampdoria, Fiorentina stb. képviselője, hogy az ő klub drukkerei is tudjanak szurkolni a válogatottnak? Tudniillik Szász azt szorgalmazza, hogy az önkormányzati választási eredmények alapján kapjon minden erdélyi magyar klub arányos képviseletet a nemzeti válogatottban, azaz biztos bejutó kerületet a parlamenti választásokon. Ám a foci hasonlatnál maradva, a helyhatósági választás a klubbajnokság, a kieső, kieséssel küzdő csapatok játékosai pedig nemigen szoktak helyet kapni a válogatott keretben, hacsak valami rendkívüli egyéni teljesítményt fel nem mutatnak. Ismereteim szerint ez viszont elmaradt, egyetlen város polgármesteri székét vagy megyei tanács elnökségét nem vitte el MPP-s vagy EMNP-s jelölt.

De nemcsak válogatási gond van ezzel a képzelt válogatottal, hanem működési is. A nemzeti színekben pályára lépő tizenegynek egymásnak kell passzolnia, és nem egymást gáncsolnia, csapatként harcolnia egy kapura, lehetőleg az ellenfélére, a szövetségi kapitány utasításai alapján, akkor is, ha utálják egymást, akkor is, ha utálják a kapitányt és nem értenek egyet a választott stratégiával. Márpedig eddig csak arról hallottunk, hogy a polgári, nemzeti képviselők majd önállóan politizálnak, saját értékrendjük és elveik alapján a majdani parlamenti státusukban. Szeretném látni azt a szövetségi kapitányt, aki ilyen bejelentés után beválogatna bármely focistát, lehetne akár maga az isteni Diego (Maradona) is!

A romániai magyar Európai parlamenti válogatott különben is már megtapasztalhatta, milyen hatékonysággal működhet a csapat, amikor csatára saját kapura rúgja a gólokat, saját társait faultolja és a teljesség kedvéért polgári engedetlenség címén saját kezével ragasztgatja le csapata mérkőzését népszerűsítő plakátjait.

A szövetségi kapitányok és szövetségek nem szűklátókörűségből vagy diszkriminációs szándékból válogatnak a topcsapatokból, hanem azért, mert a kerettől egyetlen dolgot vár el a nemzet – eredményt. Eredményt a selejtezőkön és eredményt a nemzetközi viadalokon, ha sikerül odáig eljutni. Ha pedig nem, akkor a szövetség a felelős, a szövetségi kapitányt menesztik, mert rosszul válogatott, nem tudott csapategységet teremteni, nem tudott eredményt felmutatni. A következő viadal pedig csak négy év múlva lesz, amikor eleve hátrányos helyzetből indul a válogatott, mert bizony nem mindegy, hogy melyik kalapból kerül sorsolásra.

Néppárti berkekben nem válogatottnak, hanem új egységnek nevezik mindezt, de a lényeg, az elvárás ugyanaz. „Meg kell fogalmazni azt a nemzeti minimumot, amelyet egy erdélyi magyar képviselőnek a bukaresti parlamentben képviselnie kell" – mondják. Én meg eddig azt hittem, hogy nem minimumot, hanem maximumot kell ott képviselni, a minimum a bejutás, és ez egyre inkább nem kevés!

„Ha marad ez a tagozódás, akkor szerintem kétpólusú lesz a politikai berendezkedés, idő kérdése, hogy az MPP és a Néppárt mikor fog egyfajta, Budapestről is szorgalmazott koalíciót megfogalmazni. Időnk van bőven" – mondta Szász. Nos, azt hiszen, hogy ez a legnagyobb baj ezzel a válogatottal. Az, hogy Budapestről szorgalmazzák nem létező elvek szerint. Az, hogy ebben az elképzelésben a tényleges szövetségi kapitány az anyaország távoli fővárosában egy másik csapatot irányít, és úgy mellékesen, saját és csapata érdekeinek alárendelten irányítaná az erdélyi magyar válogatottat is. Még az is ritka, hogy egy klubcsapat edzője egyben szövetségi kapitány legyen (kézilabdában még előfordul, de fociban nem), de hogy egy ember álljon egyszerre több válogatott élén, egyeseket távirányítással vezérelve, hát ilyen nincs.

Szép lassan egységesen el kellene dönteni, milyen színekben indul ez a csapat, tényleg erdélyi magyar válogatott, vagy valamiféle Hungary-B, amelynek egyetlen hivatása a Hungary-A szövetségi kapitányának kiszolgálása akkor is, ha ez számára egyenlő az öngyilkossággal.

Talán még nem késő dönteni. Szerintem legyen erdélyi magyar válogatott, legyen saját kerete, saját kapitánya és saját reális célja, mert akkor továbbra is sikerrel abszolválhatja a selejtezőket és ott lehet EB-n, VB-n egyaránt. Mint ahogy eddig is mindig.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik