Ady András: Dehumanizált


Ady András: Dehumanizált


-A A+

Emlékeznek még – remélem, csak olvasmányainkból – az olyasmikre, mint a lovag lecsukott sisakrostélyán át lassan, rázkódva kirajzolódó ellenség, a szívet takaró pajzsnak lógalopphoz, hámrángtatáshoz igazodó ütemes csendülése, az egyelőre még leengedett nehéz kard csuklópróbáló szélellenállása?

Ilyes lehetett az egykori fair harcmodor, amikor a két ellenséget csak a lóhossz, a lándzsa hossza, a kard és nem utolsó sorban több Dacia 1310-es karosszériának elegendő páncélanyag választotta el. Ekkor még a saját halálát is látta az ember, de az ellenségét biztosan és egyik sem volt mindegy-jellegű. Aztán ez az egyensúly megbomlott, a páncél egysége mindenképpen, amikor a vasazat francia viselője úgy halt meg Crecynél, hogy nem is látta azt a hosszúíjat kezelő angol talpast, aki a nyilat kilőtte.

1991-ben az amerikaiak jócskán használtak már olyan cirkáló rakétákat az irakiak ellen, amelyek tercom-programmal rendelkeztek, azaz a betáplált terepadatokat állandóan összemérték a reális földi kontúrokkal és ez alapján önmaguk röptét korrigálva találtak célba: mondjuk 1500 kilométer megtétele után kevesebb mit húsz méteres tévedéssel. Ha ekkor aggódott valaki azon, hogy a gyilkolás elembertelenedett (ellentmondásos, nem?), akkor mit érezhettek, amikor a kilencvenes évek közepétől megjelentek a harcterek fölött a drónok, amelyek esetében még arra sem volt szükség, hogy az irányító az illető ország területén tartózkodjon?

Az afgán égen éppen repülő pilóta nélküli gépet nyugodtan lehet irányítgatni a nevadai Creech támaszpontról, a Hellfire páncéltörő rakétát ki lehet oldani és a kezelő még hazajut a kedvenc szappanopera nyitójeleneteire. A személyként sosem látott ellenség ezalatt azon töpreng már, hogy mi a fenét kezdhet húsz darab szűzzel ott, ahova már nem jutnak el a CIA Paveway rakétái?

Ha már a terroristáknál tartunk, felvetődik a kérdés, hogy mivel jobbak – nem írom le, hogy „erkölcsösebbek" – a drónok, mint a terroristák, hisz mindkettő távirányított, halálos fegyver, asszimetrikus harci körülmények között bevetett, és mindkettő „sebészeti pontosságú" bevetésekre alkalmazott?

Még valami: annak idején a cirkálórakéták is pár tömött zsebű ország arzenáljában szerepelhettek csak, mostanra azonban eredeti piaci áruk jelentősen csökkent, a lehetséges, terrorra hajlamos vásárlók tábora viszont egyre nő. A Hezbollah például nem fejlesztette fegyverkészletét a szuronytól, hanem szétnézett, hogy ki venne neki pár drónt, s ezt meg is találta Iránban. Az erre utaló nyomok 2005-re vezetnek vissza, tehát régecskére.

A legénység nélküli repülők rossz kezekbe kerülése máris komolyabb probléma, mint első látásra hinnénk, hosszú évek óta zajlik az ebben jártas technikusok migrációja a jobban fizető felekhez, pont úgy, ahogy egykoron a nukleáris tudorok vonultak a szegényedő vidékekről a melegebb pénztárcák felé. Megtörténhet még, hogy éppen Creech felett jelenik majd meg valamelyik para-, vagy teljesen militáris csoportosulás drónja? Érte már csapás Amerikát a levegőből?



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik