Ambrus Attila: Halk kiáltvány

Úgy érzem magam az utóbbi napokban, mint az indián, akihez így szólt érdeklődve az utazó:

„Ön miféle fajzat?”

„Inka.”

„És a társa?”

„Ő méginkább… És Ön kicsoda?”

„Kolumbusz Kristóf.”

„ Akkor mi fel vagyunk fedezve!”

Ujjonghatunk hát mi is erdélyi magyarok és magyarabbak, hiszen minket, őslakosokat is végre észre vehet Európa. Ha a Strasbourgban elkiáltott Kiáltványt meghallják, és fülük is lesz hozzá, megérthetik, hogy semmi csodálatos nincs abban, hogy mi Romániában magyarul beszélünk, írunk, olvasunk és álmodunk. Mert közöttünk és a gazdasági okokból, a jobb lét reményében Németországba, Angliába, Spanyolországba, Olaszországba emigrált törökök, hinduk, magyarok és  románok között az az alapvető különbség, hogy sem őseink, sem mi évszázadok óta ki sem mozdultunk eme huzatos zúgából az öreg kontinensnek.

Amikor néhány napja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadta a brassói származású Kalmár Ferenc András jelentését a hagyományos nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól, a magunk ellen drukkolók közül sokan azzal igyekeztek meggyőzni, hogy ennek semmi haszna, mert az Európa Tanács nem az Európai Unió intézménye. Nem az Európai Parlament foglalkozott az üggyel, az ügyünkkel, így annyit érhet mint falábon a borogatás.

Hiába érveltem azzal, hogy mégis csak érhet valamit, legalábbis erre utal hazai román sajtóvisszhangja. (Amely erőteljesebb volt, mint a magyar visszhang.) A román sajtó meglehetősen ingerülten és – védekezésképpen – rendkívül agresszíven reagált a strasbourgi hírekre. Az Adevărul Az Európa Tanács hadat üzen az egységes államnak címmel tudósított az ajánlás elfogadásáról. Megszólaltatta az – egyébként másodvonalas – szociáldemokrata képviselőt, Bogdan Diaconut. Az RMDSZ koalíciós partnere szolgálatos magyarellenes politikusának apokaliptikus látomása szerint a területi autonómiát bátorító jelentés levegőbe röpíti Európát.

Nos, a magunk ellen drukkolóknak most újabb okot kell kiötölniük a kisemmizettség édes érzése megélésére. Ugyanis az Európai Parlament kisebbségi ügyekkel foglalkozó Frakcióközi Munkacsoportja cikluszáró ülésén felhívást intézett az európai döntéshozókhoz az Unió területén élő hagyományos nemzeti kisebbségek, valamint a kisebbségi nyelvek használatának védelmében. A Strasbourgi Kiáltvány hangsúlyozza az Európai Unióban kötelező érvényű kisebbségvédelmi keretszabályozás megalkotásának szükségességét.

Az SK aláírói sajnálattal állapítják meg, hogy az EU intézményeiben a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmét nem övezi fokozottabb figyelem, noha az Unió lakosságának nyolc százaléka országában kisebbségi. Az SK alapvető megállapítása, hogy az egyenlő bánásmód alanyi joga és nem kiváltsága az EU-polgároknak. Az Unió jövője szempontjából, stabilitásának, biztonságának és jólétének érdekében a kisebbségi, az interkulturális és az interetnikus kapcsolatok kulcsfontosságúak. Ezért megszövegezői arra kérik az európai döntéshozókat, tegyenek különbséget a tagállamok területén őshonos kisebbségi közösségek és a fogadó államokba legálisan a közelmúltban érkezett migráns közösségek szükségletei és védelme között, hiszen a nemzeti kisebbségi közösségek különleges hozzáadott értéket jelentenek az európai kultúrának.

A Frakcióközi Munkacsoport eljuttatják a dokumentumot az EU intézményeihez, a tagállamok, de a csatlakozásra váró országok kormányaihoz és parlamentjeihez is. Tehát hivatalosan is le vagyunk leplezve: létezünk.

Hogy mi követheti majd ezt az európai felismerést? Az amerikai indiánokhoz visszakanyarodva, nem elkerülhetetlen a pozitív folyamat. Le lehet minket söpörni a térképről ezek után is. EU ide vagy oda. De hogy merre, hova az EU, az – ha kis mértékben is – de rajtunk múlik.

A Frakcióközi Munkacsoportban, a Strasbourgi Kiáltvány megszövegezésében, elfogadásában szerepet vállaltak az RMDSZ EP-képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba is. Akárcsak a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselői Bauer Edit és Mészáros Alajos. A magyarországi EP képviselőkkel összefogva.

Az EP néppárti frakciója a választásokhoz közeledve egyre több jelét adja, hogy odafigyelne az európai őshonos kisebbségekre. Az európai baloldal – francia kötődések okán – egyelőre negligálná. Talán meggondolkoztató lehet ez azok számára, akik azzal ellenkampányolnak, hogy nekünk nincs szükségünk erdélyi magyar EP-képviselőre.

Minden ellenkező és rosszindulatú híresztelés ellenére az RMDSZ a néppárti frakció tagja. És képviselői dolgoztak azért, hogy legalább fel legyünk mi, őshonos erdélyi magyarok fedezve.

 

Kimaradt?