Székedi Ferenc: A határidő

Néha, amikor az asztalomon feltornyosulnak a könyvek, újságok, jegyzetlapok és más irományok, hogy a számítógép képernyőjét sem látom tőlük teljesen, át szoktam nézni a napok, hetek, hónapok felgyűlt hordalékát, amelyről a múló percek bűvöletében azt gondoltam, hogy talán emlékeztetni fog majd valamilyen eseményre, gondolatra, történésre. A napokban egy ilyen átválogatás alkalmával került a kezembe a hónapokkal ezelőtt, az impresszum szerint negyvenezres példányban megjelent és ingyen terjesztett, fejléce szerint negyedéves, de inkább féléves újság.

A Székely Nemzeti Tanács Székely Népének ez a hatodik száma 2013. első és második negyedévének eseményeit foglalta össze az SZNT szemszögéből és leginkább vezetőségi tagjainak, valamint elnökének a közleményei, nyilatkozatai és más írásai alapján, egy kis történelmi és nemzetközi kitekintéssel, valamint Gandhitól a Magyar Katolikus Lexikonig terjedő, jelszavakként is felhasználható idézetekkel. És sok színes fényképpel a Székely Szabadság Napjáról, valamint a makfalvi székely majálisról.

Annak idején már átszaladtam az újságot, és félre is tettem volna, ha nem akad meg a szemem az első oldal fő anyagának (Beadvány Románia kormányához, 2013. március 10.) egyik bekezdésén: „Követeljük, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését.” Hm. Magyarul beszélő emberek. Tehát mondjuk a Kovászna vagy Hargita megyei polgármesterek, akiket a székely zászlók kitűzéséért vontak felelősségre, csupán magyarul beszélő emberek, nem magyarok, avagy székely-magyarok, ahogyan az SZNT máshol többször is fogalmaz?

A második oldalon a Székely Nemzeti Tanács 2013. június 22-i határozattervezete (azóta minden bizonnyal határozat lett belőle) felszólítja Románia kormányát, hogy „ne kényszerítse bele a székelységet egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek”, és a továbbiakban fel is sorol néhányat, többek között felhatalmazza az SZNT Állandó Bizottságát, hogy „ amennyiben a helyzet megköveteli, hirdesse meg a Székely Nemzetgyűlés összehívását, hogy az határozzon más ellenlépések megtételéről a jogfosztó kormányzati intézkedésekkel szemben.”

Aki nem tudja, hogy milyen testület a Székely Nemzetgyűlés, annak történetiségét a 4. oldalon egy hosszabb tanulmány részletezi. „A székely önkormányzat legfőbb szerve a székelység nemzetgyűlése, ahol a XII. századtól a XVI. század közepéig mindhárom középkori rend – lófők és az összes székely férfi – megjelenhetett.” A tanulmány a továbbiakban rámutat, hogy „a gyűlésekre a székely férfiak fegyveresen jelentek meg, így azt, aki a többség akaratával nem értett egyet, akár a helyszínen is megölhették, sőt ha elmenekült, házát lerombolták és az egész Székelyföldről száműzték.” Előfordult persze az is – mentegeti a korabeli székely demokratizmust a szöveg –, hogy amennyiben az elkövető (értsd: a más véleményen lévő) megbánást mutatott, akkor kibékültek vele és közös költségen a házát újra felépítették.

Én most nem a középkorral vagy az SZNT-vel vitázom, csupán azt szeretném példázni, hogy milyen jelentősége van és torzítása lehet a szavaknak, a fogalmaknak, a mai szövegekben oly előszeretettel használt múltba utalásoknak. És hogy ha valaki pontos jogi fogalmakkal, a napjainkban érvényes romániai jogrendszer ismeretében próbál elkészíteni egy nem akármilyen beadványt, hanem törvénykezdeményezést, ráadásul befogadónak és barátinak aligha nevezhető környezetben, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy a határidőt nem lehet napra, órára és percre pontosan megvonni.

Az egyik székelyföldi megyei lap eszmefuttatása nyomán a világhálós visszhangozók (fórumozók, hogy a kellő fogalmat használjam) közül nagyon sokan most igyekeznek ráhúzni a vizes lepedőt az RMDSZ-re vagy egyes vezetőségi tagjaira, hogy azért hoztak létre bizottságot a székelyföldi területi autonómia működési keretének a kidolgozására, mert megint csak a végletekig szeretnének elhúzni, elnapolni valamit, hogy ne legyen belőle semmi. Ez az állítás hamis. Egy jogi fogalomrendszerre, jelenleg használatos jogi környezetre támaszkodó parlamenti beadvány nem egy kisebb-nagyobb tömegek előtt megtartott lelkes szónoklat papírra vetett változata, hanem olyan logikai szerkezet, amelyet bármiféle törvényhozási vitában érvekkel meg lehet védeni és amelynek érvényesüléséért ugyanígy küzdeni. Akár tetszik ez bizonyos hazai csoportosulásoknak, akár nem, Romániában és külföldön, nemzetközi intézmények előtt, a romániai magyarság egyetlen legitim, tehát jogállamilag hitelesített képviselője az RMDSZ. Amely nem engedheti meg magának, hogy olyan fércmunkát tegyen le a parlament asztalára, amely egyetlen kézmozdulattal félresöpörhető. Ezért célravezetőbb, ha minden mondat és akár minden kötőszó lehetséges értelmezésén százszor és ezerszer elgondolkodnak, semminthogy valamiféle olyan, más és más valóságkörnyezetben fogant törvénycikkelyeket ollózzanak össze, amelyekkel néhányan már megpróbálkoztak, a siker legkisebb esélye nélkül. Nagy menetelés ez is. De nem a lábakkal.

Kimaradt?