Bogdán Tibor: A Jereváni Rádió főmunkatársa


-A A+

Országhajónk (még nem árbocrúdra) felfüggesztett sor(s)hajókapitánya, Traian Băsescu – bár értelmiségiek (vagy ahogy ő fogalmaz: filozófusok) helyett inkább bádogosokat és pincéreket akarna látni az országban – előszeretettel veszi magát körül értelmiségiekkel, és olyan elmélyülten olvas, hogy már évek óta Cărtărescunak ugyanazt a könyvét lapozgatja.

De értelmiségijei is szorgalmasan olvasgatnak. Erre éppen egyik legragaszkodóbb értelmiségi híve, Sebastian Lăzăroiu a bizonyíték, aki Bertolt Brechtben mélyült el, így tudta meg (és közölte a féjszbukon), hogy a francia politikai elemző a Le Figaróban könyörtelenül bírálta Victor Pontáékat, föltéve a kemény kérdést: nem lenne-e egyszerűbb, ha a kormány lemondatná a népet, majd újat választana helyette?

A tudós Băsescu-párti csúcsértelmiségi olvasót a legkevésbé sem zavarja, hogy a 2012. évi romániai politikai helyzetet ízekre szedő Bertolt Brecht 1956-ban mindörökre búcsút mondott az árnyékvilágnak, francia elemzőként pedig leginkább német drámaíró volt, aki az elidegenítés általa kitalált dramaturgiai technikájával, vált világhíressé, több mint másfél évtizeddel Ponta születése előtt. ( A V-effektus – Verfremdungseffekt – lényege az, hogy az előadás során a nézőt időnként "felrázzák", nem engedik, hogy beleélje magát az előadásba, emlékeztetik rá, hogy színházban van.)

Azon, hogy Lăzăroiu nem hallott a világhíres dramaturgról csak akkor csodálkozhatnánk, ha nem tudnánk, hogy korábban Traian Băsescu tanácsosa volt (nem Brecht, hanem Lăzăroiu). Márpedig a Băsescu-kaliberű hajóskapitány az ugyancsak világhíres, ám ezúttal svájci drámaírót, Friedrich Dürrenmattot is alighanem sakk kézikönyvek szerzőjeként tartaná számon. Az viszont mindenképpen Lăzăroiu javára szól, hogy a cikkben úgyszintén szereplő, az abszurd dráma egyik atyjának tekintett Eugen Ionescót nem nevezte ki rovatvezetőnek, vagy mondjuk politikai hírmagyarázónak.

A tájékozott ex-elnöki tanácsos előtt természetesen széles távlatok nyílnak meg. Az abszurd dráma nagymestereinél maradva, Samuel Beckett műveiből például nyugodtan idézhetne a Ponta-kormány őrültségeit ostorozó részleteket. Királydrámái alapján Shakespeare-t eladhatná I. Mihály volt román uralkodó angliai ügynökének.

Aztán ott van a Jud Süss, a harmincas évek legantiszemitább filmjének forgatókönyvírója, Eberhard Wolfgang Möller – ő ugye Lăzăroiunál nyugodtan lehetne a holokauszt-tagadásáért állami pénzen a washingtoni Holokauszt-múzeumba utaztatott szociáldemokrata Dan Şova tanácsosa. De életre keltheti akár Nostradamust is mint a Szociál-Liberális Szövetség elkerülhetetlen tragikus bukását előrejelző politológust.

Végül pedig, ha akarja, visszanyúlhatna akár Homéroszig is. Miért ne lehetne a trójai háborút megéneklő vak dalnok a szép (H)Elena Udrea bloggere?

Mindezek után pedig a felfüggesztett államfő volt tanácsosát tiszteletbeli főmunkatársává választhatná a Jereváni Rádió.

 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup