Székely Ervin: „Szentségel” az EMNP

Hallani, hogy nagy a felháborodás az Erdélyi Magyar Néppárt háza táján. Egymást érő nyilatkozataikban „szellemi tulajdon ellopásával”, „bűncselekmény-gyanús” ügylettel, mellesleg közbotrányokozással, arroganciával, nyegleséggel vádolják meg az RMDSZ Bihar megyei szervezetét és annak ügyvezető elnökét, Szabó Ödönt, amiért úgymond „lenyúlták” a nagyváradi Szent László napokat (a jogi szakkifejezések helyes használata úgy látszik nem erőssége az EMNP-nek).

A kissé mesterkéltnek tetsző felháborodás stílusától és hangvételétől eltekintve érdemes – a vádak súlyosságára való tekintettel – megvizsgálni a tényeket, különválasztani a felróható magatartást a bizonyított bűncselekményektől. Lássunk tisztán, ki lopott el és mit, ki volt arrogáns, nyegle, botrányos stb.

Magát a bűncselekmény elkövetését illetően az EMNP is rendkívül bizonytalan. A szervezet első közleményében még csak az RMDSZ lopási szándékról beszél. Az „ellopná”, illetve „ellopni kívánják” kifejezések még csak bűncselekmény kísérletére sem utalnak, hanem azt tételezik, hogy létezne egy szándék, a szellemi tulajdon ellopására. Ehhez képest a Kelemen Hunor szövetségi elnöknek címzett második közleményben – (pontosabban annak első tételében) már befejezett tényként állítja az EMNP, hogy az RMDSZ lopott volna: „Cselekedetük (mármint a Bihar megyei RMDSZ-é sz. m.) kimeríti a szellemi tulajdon ellopásának fogalmát”. Az egyértelmű kijelentés élét ugyanakkor tompítja a nyilatkozatnak a cselekedet bűncselekmény-jellegét viszonylagosító második tétele: „a szövetség elnökétől elvárjuk, hogy e bűncselekmény-gyanús ügyben legalább próbálja meg mielőbb helyrehozni, ami helyrehozható”.

Vagyis a szellemi tulajdon ellopásáról az EMNP nem állítja egyértelműen, hogy az bűncselekmény lenne, de gyanús neki. Jogilag ugyanakkor nehezen értelmezhető, hogy mi hozható helyre az RMDSZ elnöke által egy olyan ügyben, amelyről maga az előterjesztő sem tudja pontosan, hogy micsoda (bár láthatóan nem tetszik neki). Ezúton igyekszem segítségére lenni az EMNP-nek, s elárulom, hogy a szerzői jogról és a szomszédos jogokra vonatkozó 1996/8-as törvény szerint a szellemi tulajdon jogosulatlan használata bűncselekmény, és alapesetben egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Ahhoz viszont, hogy valaki jogtalanul használjon bármilyen szellemi tulajdont, előzőleg valaki másnak már rendelkeznie kell azzal a tulajdonnal, ami azt jelenti, hogy hivatalosan bejegyzett és szerzői jogi védelem alatt álló tulajdonról kellene beszélnünk. Ami jelen esetben nem történt meg, hiszen a jogvédelmi kérelem esetében, amelyet az RMDSZ nyújtott be – nota bene – a katolikus egyház számára még nem született végleges döntés.

A Szent László napok szervezői, akikről maga Néppárt árulja el első közleményében, hogy közöttük „több politikai és közéleti szereplő is van, mindannyian az erdélyi magyar jobboldal – a Tőkés László EP-képviselő által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Toró T. Tibor által elnökölt Erdélyi Magyar Néppárt – képviselői” megóvták az RMDSZ bejegyzési kérelmét, de maguk sem állítják, hogy ők rendelkeznének a Szent László napok szellemi tulajdonával, mindössze említést tesznek arról, hogy miután kipihenték az ünnepség-sorozat fáradalmait (alig), szándékukban állt bejegyeztetni a tulajdonuknak vélt szellemi terméket az Országos Szabadalmi és Védjegy Hivatalban. Lopásról tehát szó sem lehet, aki pedig ilyet emleget, annak azzal is tisztában kell lennie, hogy kimeríti a rágalmazás tényálladéki elemeit, ami – igaz – ma már nem minősül bűncselekménynek, mindössze polgári úton lehet jóvátételt követelni az elkövetőktől.

Az, hogy Szabó Ödön kommunikációs stílusa, vélt arroganciája vagy nyeglesége frusztrálja az EMNP régióelnökét, és ezért bepanaszolja a képviselőt az RMDSZ elnökének, már végképp nem jogi kérdés. Sokat elárul viszont az EMNP politikai érettségéről (pontosabban annak hiányáról), hogy miközben felelőtlenül vádaskodik, elvárja, hogy Kelemen rossz magaviseletért megdádázza képviselőjét és ezzel megteremtse a magyar egység erkölcsi fundamentumát. (Talán ennyi lenne még jóvátehető a „bűncselekmény-gyanús” ügyben). Ez lenne tehát a kérdés profán jogi oldala.

A történetnek azonban van egy lelkiismereti, szakrális vonatkozása is, amelyre maga a legilletékesebb, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyének a közleménye  hívja fel a figyelmet: „Ezekben a kifejezésekben (a ’szent’ jelző, a szentek nevei, vallásos ünnepek és megnyilvánulások, a vallásos népi hagyomány gyakorlatai stb.) a vallásos áhítat és tisztelet kerül kifejezésre. Az egyház minden korban elvárta, hogy az emberek megfelelő elővigyázatossággal használják ezeket, és ne alkalmazzák olyan célokra, amelyek a katolikus egyház fegyelme szerint nem bírnak vallásos tartalommal. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek az említett rendezvény elnevezésével kapcsolatos fenntartása már akkor elhangzott, amikor a szervezők első alkalommal tájékoztatták intézményünket az ő kezdeményezésükről. Azóta több alkalommal kihangsúlyozásra került, hogy nem ajánlatos és félreérthető egy profán rendezvényt olyan elnevezéssel illetni, amely kimondottan a katolikus egyház hagyományához és gyakorlatához tartozik.” Következésképp a Nagyváradi Katolikus Püspökség elhatárolódott az EMNP Szent László Napok rendezvényétől.

Itt álljunk meg egy pillanatra. A szentek kultusza a katolikus egyház mindenkori kizárólagos joga és feladata. Lelkiismereti szabadság kérdése az, hogy valaki hisz vagy sem a szentekben, az viszont már elemi jóérzés kérdése, hogy az ember nem sérti meg azokat, akik vallásos meggyőződésből hisznek a szentekben és ápolják a kultuszukat azzal, hogy egy a katolikusok által szentként tisztelt személyiség nevét profán – s alig burkoltan politikai – rendezvény brandjeként használja fel. E tekintetben a bihari RMDSZ kezdeményezése, amellyel megpróbálja a katolikus egyház számára jogi oltalom alá vonni a Szent László Napok elnevezést, nem más, mint illő tisztelet a katolikus hívek által vallott hit és meggyőződés iránt, jóllehet – tegyük a szívünkre a kezünket – bizonyára nem kis elégtétellel (de profi módon!) torolták meg az EMNP-sek kommunikációs kapzsiságát és vallási ügyekben mutatott tájékozatlanságát.

A Bihari RMDSZ hét pontos közleménye ugyanis kétséget sem hagy a tekintetben, hogy a Szent László Napok bejegyzésének kizárólagos kedvezményezettje a Római Katolikus Egyház, nem pedig az RMDSZ, amely nem kíván ilyen megnevezéssel semmilyen rendezvényt lebonyolítani.

Mindent mérlegre téve, egyértelmű, hogy az RMDSZ és az EMNP között elkeseredett küzdelem folyik. Egy esetleges megegyezésnek a jövő évi EP-választások előtt egyre kisebbek az esélyei. A két magyar szervezet párharcában az EMNP még a Fidesz anyagi és logisztikai segítségével sem haladta meg a dilettáns, kiscsoportos, siránkozó, kiabáló szintet. Hiszen jól érezték ők (vagy sugallták nekik), hogy kellene még a politikai szólamok és sajtótájékoztatók mellé valami civil rendezvény is, amelynek jó hívószava is van, de csúnyán elbaltázták, amikor beletenyereltek a katolikus hívek értékeibe, ami ellen a Nagyváradi Katolikus Egyházmegye joggal emelte fel a szavát.

Eközben az RMDSZ figyelmesen, okosan, mértéktartással, de szakszerűen büntette az EMNP hibáját. Ez utóbbinak azonban még van egy lehetősége: rendezze meg jövőre a nagyváradi Tőkés László Napokat – mondjuk az EP-választások idejére. Biztos vagyok benne, hogy számíthat az RMDSZ szakmailag hibátlan jogi asszisztenciájára is.

Kimaradt?