Bogdán Tibor: Ágyő, Băsescu!

Szombatonként és vasárnaponként nyilván az alkotmánybírák is szabadok, ám meggyőződésem, hogy tegnap, hétfőn már elolvasták Traian Băsescu hétvégi, önmaga elleni, többrendbeli feljelentését és – jó románosan – „autoszeszizálták" magukat.

Traian Băsescu ezúttal nagyon világosan az alkotmánybírák tudomására adta: immáron nem csak „kicsit sértett alkotmányt" – ahogyan azt korábban, tisztségéből történt első felfüggesztése alkalmával a talárosok megállapították – hanem nagyon. Az alkotmány szerint pártsemleges államfő végképp bebizonyította a talárosok előtt, hogy igenis pártpreferenciái vannak.

Az alkotmánybírák számára Traian Băsescu több bizonyítékot is adott saját alkotmánysértésére.

Egy párt tisztújító gyűlésén beavatkozott a politikai tömörülés belügyeibe (konkrétan elnökének megválasztásába). Nevet nem mondott ugyan, de kijelentette: opciói vannak az elnök személyét illetően. (Ráadásul napokkal azelőtt opcióját nevén is nevezte).

A tisztújító kongresszust megnyitó beszédében meghatározta, az általa név szerint nem említett elnöktől miféle célkitűzéseket vár el; ezek a célok pedig ott szerepeltek jelöltje pártelnöki beterjesztésében. A plágiummal azonban nem Băsescu vádolható, hanem legfeljebb jelöltje, aki programját teljes mértékben Băsescu szempontjai szerint építette fel.

Az államfő félreérthetetlenné tette azt is, hogy a pártelnök megválasztása döntő módon befolyásolja viszonyát a párthoz – amelyre igencsak megharagszik, ha nem útmutatása szerint jár el. Persze megszokhattuk, az államfő már nem is emberekkel, hanem intézményekkel vész össze: annak idején nem kért a sapkákat a Cotroceni elnöki palota udvarába bedobáló rendőrség szolgálataiból, nemrégiben a TAROM országos légitársaságra haragudott meg, most meg egy pártra.

És hogy önmaga elleni feljelentése teljesen félreérthetetlen legyen, miután nem az általa javasolt személy került a párt élére, az államfő – amolyan golyóálló mellényutánzatban – kijelentette: ágyő, párt, szakítunk.

Önmaga elleni vádiratából tehát egyértelműen kiderül, hogy államfőként a Demokrata Liberális Párttal mindeddig egy követ fújt – ami alkotmányilag bizony tilos egy államfőnek. Ráadásul búcsút intő kezével, ágyőzésével melodramatikus színházi jelenetté sikeredett búcsúja is alaptörvényt szegett: az alkotmány szerint ugyanis nem csak nem közeledhet – de nem is távolodhat el egyetlen párttól sem. (Az ágyőzéssel pedig jócskán megkésett: arra, az alkotmány által kötelezve, nyomban államfővé történt megválasztása alkalmával sort kellett volna kerítenie).

Végül pedig végképpen megsértette az alkotmányt bejelentésével, miszerint – államfőként – új jobboldal építésének szenteli magát, ráadásul kizárva ebből a Demokrata Liberális Párt „bármely darabját".

A párttól való elszakadásának kilátásba helyezésével egyébként egyben zsarolt is, hiszen jól tudta, támogatása nélkül a párt elveszíti azt a néhány százaléknyi szavazót is, aki még mindig az államfőre voksolna. Igaz, a zsarolást az alkotmány nem tiltja, de foglalkozhatnának vele például az általa oly nagyra becsült korrupció elleni ügyészek.

Băsescu önmaga elleni feljelentésében csupán egyetlen pont nem stimmel – de ez már csak amolyan formai dolog, az alkotmánysértő államfő ügyével (remélhetően) hamarosan foglalkozó alkotmánybírák számára. A Demokrata Liberális Pártot ugyanis nem Traian Băsescu hagyta ott – a párt hagyta faképnél, elnökének megválasztásával.

Kimaradt?