Bogdán Tibor: A kormány néma leventéje és a többiek

Kabarénak nagyon jól elmenne ez a kormányátalakításos sztori. A romániai politikusok, a média már hetek óta találgatja, kik maradhatnak a kormányban, kik lesznek az új emberek, kiknek kell távozniuk.

Amikor pedig röhejesen nyilvánvaló: egyetlen miniszternek sem lenne helye egyetlen valamirevaló kormányban sem, az egész bagázsnak távoznia kellene – de mielőbb. Ideértve természetesen a kormányfőt is, aki hozzá nem értésében, tájékozatlanságában, tudatlanságában, ostobaságában mintegy kvintesszenciája ennek a kabinetnek.

Na, szóval jön a kormányátalakítás. Nem, nem azért, mert a miniszterelnök elégedetlen lenne tárcavezetőivel. Vasilica Viorica Dăncila ugyanis képtelen lenne megítélni nemcsak a miniszterek munkáját (?), hanem az egész kormány tevékenységét. Egyetlen kormányfői „erénye” ugyanis az, hogy gondolkodás nélkül teljesíti Liviu Dragnea utasításait. Így aztán, munkáját tekintve, igencsak hasonlatos a Bukarestet a kilencvenes évek elején elözönlő bányászokhoz, akik maguk is váltig hajtogatták: ők nem gondolkoznak, ők dolgoznak.

Nos, az eddigi három Dragnea-kormányt is ez jellemezte: nem gondolkoztak, Liviu Dragnea bábjai voltak. Ezeknek a kormányoknak mindegyike rosszabb volt a megelőzőnél. Most pedig, amikor a jelenlegi miniszterek elcsüggesztő teljesítményét látva úgy reméltük, a Dăncila-kabinetnél rosszabb már nem jöhet – hát megint csak csalódnunk kellett: következik a kormányátalakítás. Az átalakított kabinet pedig minden bizonnyal követi a Dragnea-kormányok eddigi trendjét…

Arra viszont már igazán kíváncsi lennék, hogy Liviu Dragnea hol talál majd olyan minisztereket, akik rosszabbul teljesítenének még Anton Antonnál, Petru Bogdan Cojocarunál vagy Ioan Deneșnél, Ștefan-Radu Opreánál. Ezek a miniszterek mindeddig a névtelenség homályába burkolóztak. Vajon ki tudná megmondani, hogy ezek a „tárcavezetők” milyen minisztériumokat vezettek, mit tettek – akár jót, akár rosszat – a tárca élén.

Hol lehetne a semmittevésben hallgatagabb embert találni Dănuț Andrușcánál, akit akár a kormány „néma leventéjének” is nevezhetnénk.

Meneszthetik tárcája éléről Ioana Brant, na de hol találnak helyette olyan sportminisztert, aki még annál is nagyobb ostobaságot tudna mondani, hogy formája megtartásához az élsportolónak drasztikusan kell diétáznia, így napi kosztjára bőségesen elegendő napi 25 lej. Bár hivatkozhatna a szovjet ólomsúlyú súlyemelőre, Vaszilij Ivanovics Alekszejevre is, aki megmondta a sajtónak, hogy ő is napi egy flekkent eszik meg, akárcsak az újságíró. (Igaz, hozzátette: csak éppen a flekken méretei különböznek). Hol kapnánk közlekedési tárcavezetőt, aki képtelenebb válaszokat tud adni Lucian Șovánál, aki szerint a bukaresti körgyűrűn akkor lehet majd közlekedni... amikor elkészül. Vagy aki szerint az autópályaépítés elűzi a külföldi befektetőket…

És a kormányátalakítás során lehetne-e gyászosabb mezőgazdasági minisztert találni Petre Daeánál, akinek sikerült feltartóztathatatlanná tennie az afrikai sertéspestist, így aztán a románok karácsony táján levághatják a disznót – a bevásárlási listájukról. És aki a megbetegedett disznók lemészárlását az auschwitzi népirtáshoz hasonlította.

És akkor nem beszéltünk még munkaügyi miniszterünkről, Lia Olguța Vasilescuról, akinek sikerült fizetésemelésnek álcáznia a bércsökkentést és a bérek jövő évi befagyasztását; a belügyi tárcavezetőről, Carmen Danról – akit ellenzéki körökben csak Carmen Gaznak neveznek, miután a bukaresti százezres tüntetést sikerült könnygázba fojtania; vagy az „időutas” igazságügyi miniszterről, Tudorel Toaderről, aki legfeljebb azzal kérkedhet, hogy legalább húsz évvel vetette vissza a romániai igazságszolgáltatást.

Na és persze, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hol lehetne még olyan kormányfőt találni, mint Vasilica Viorica Dăncila, aki éveket húzott ki az Európai Parlamentben, anélkül, hogy egyetlen nyelvet ismert volna. És aki rácáfol még a statisztikára is, miszerint a folyamatosan bakizónak, valószínűleg hébe-hóba, akaratlanul is, valamit jól csinálnia. Hát Dăncila asszony kitolt a valószínűségszámítással is.

Liviu Dragnea beismerte: az emberek megválasztásánál „nincs szerencsés keze”. Így hát nem sok jót remélhetünk az újabb miniszterektől sem, akiket nyilvánvalóan szintén maga fog kijelölni. Alighanem visszasírjuk ezt a mostani, siralmas kormányt, amely legalább rekordot döntött az ígérgetésekben, amely az infláció növekedésének tekintetében uniós listavezetővé tette Romániát, és amely töküres állampénztár mellett is emeli a fizetéseket, megduplázza a nyugdíjakat, üdülési csekkeket osztogat, mert hát, ha nincs is pénz, de akkor is jönnek a választások.

És igen, visszasírjuk a több nyelven nem beszélő Vasilica Viorica Dăncilát, aki cserében kormánya botrányos teljesítményéért, legalább naponta megnevettetett minket.

Kimaradt?