Ambrus Attila: Hét szűk esztendő után

Szűk hét esztendővel a 2011-es tanügyi törvény elfogadása, és kisebbségi jogok kiteljesítésének hét szűkös esztendeje után a sajtó és a közvélemény számára szinte észrevétlen maradt a csíkszeredai SZKT-t megelőző pénteki pedagógusfórum. Noha a tanácskozás címével is jelezni kívánták fontosságát: Aktuális gondok és jövőképek a székelyföldi oktatásban. Ráadásul fő témája a román nyelv oktatásának megkönnyítését szorgalmazó RMDSZ-javaslatcsomag ismertetése volt.

A média és a közvélemény ingerküszöbét láthatóan csak a szélsőséges esetek érik el, például a magyarság törvényes képviselőjének megkérdezése nélkül hozott miniszteri rendeletek érik el. Közülük sem mindenik kelt felháborodást. Az nem, hogy a magyar tanítók pluszóráit – a munkajogi törvények ellenére – nem fizetik. Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, a tanító a nemzet napszámosa, elégedjen meg – másoktól eltérően – ezzel a megtisztelő titulussal.

Pedig az áttörés csak kitartó és a politikusok, pedagógusok, szülők és felelős civil szervezetek együttes munkájával érhető el úgy, hogy megnyerjük az ügynek a többségi értelmiségiek azon csoportjának is a támogatását, akik elhiszik, hogy az erdélyi magyarok meg akarnak tanulni románul és/vagy akik nem tartják holmi sötét (például elvándorlási kedvet növelő) célok eléréséhez kívánatosnak a nyelvtanulás gátlását.

A pénteki fórum az újrarajtolás origópontja lehet(ne), amennyiben rájövünk végre, hogy nem elegendő a megszorító intézkedések esetén felháborodni, ha néhány hét múlva már ismét lekerül politikai-társadalmi bakancslistánkról a téma. Csak így nem válik fölösleges vállalássá az RMDSZ kijelentett akarata, hogy a román nyelvet ezután se anyanyelvként oktassák a magyar diákoknak, hogy a román nyelv oktatásának tanterve ne kizárólag irodalomelemzésre épüljön, hanem  fektessenek hangsúlyt a kommunikációs készségek fejlesztésére és a szövegértésre. Az is ismételten elhangzott, hogy a magyar diákok a képességvizsgát és az érettségit az új módszertan alapján tehessék le. Noha e téren történt valamelyes – a közvélemény számára szinte láthatatlan – előrelépés: az RMDSZ ez irányú módosító javaslatát a parlament kétszer is elfogadta, azonban Iohannis államfő tárgyalásra visszaküldte a parlamentnek.

A fórum munkálatairól szóló tudósítás megjegyzi, hogy az RMDSZ szorgalmazta: az egyetemeken a romántanárokat külön képezzék ki arra, hogyan kell a kisebbségi osztályokban az állam hivatalos nyelvét tanítani.

Talán ez az egyetlen terület – az egyetemi autonómia miatt – ahol csak szorgalmazni lehet a változások eszközlését. Mindenütt máshol határozottan kérni kell, ahol ellenállás tapasztalható, ott követelni, hogy     jövő ősztől ne csupán a hetedik, hanem egy időben a nyolcadik és kilencedik osztályban is alkalmazzál a hét éve elfogadott, ám körmönfont ötlettel sikeresen elhalasztott törvény azonnali alkalmazását.

A román politikai partnerek mellett a magyar tisztségviselőket is meg kell győzni arról, hogy mindenki érdeke egyszer s mindenkorra megoldani ezt a szakmaiból politikaivá degradált kérdést. Utóbbiakat, mármint a magyar tisztségviselőket pedig azonnal meneszteni kell, ha kiderül, hogy kijátszották őket minisztériumi feletteseik, s fogalmuk sincs, mit főznek ki ellenünk a minisztériumi boszorkánykonyhában. Figyelmünkkel, támogatásunkkal kitüntetni viszont, ha körültekintően dolgoznak azért, hogy a román nyelv tanulása kötelezőből joggá váljon, érvényesüljön a másfajta tanításának és tanulásának a joga a romániai magyar gyerekek számára.

Kimaradt?