Rostás-Péter István: Kis októberi forradalom


Rostás-Péter István: Kis októberi forradalom


Array ( [0] => RostasPeterIstvan.png [foto] => RostasPeterIstvan.png )
-A A+

Összehangolt kommunikációs stratégiával vág neki a nagyobbik kormánypárt a referendumnak, melyen a család fogalmának (restriktív) alkotmánybeli meghatározását kívánják elfogadtatni –  közölte a PSD (oppardon: Liviu Dragnea) udvarmestere, Codrin Ștefănescu. Turbooptimista hangnemében az egykori nagyromániás politikus „az ősi hagyományok, a román nép kultúrája, és gyermekeink jövője” érdekében mozgósított most, hogy a kampány még hivatalosan el sem kezdődött.

Szintén ma, Asztalos Csaba egy rádióműsorban arra figyelmeztetett és  – egyben reménykedett is hogy talán mégsem –, hogy ez a rövid kampány éppen a szűkre szabott időkeret, no meg, a téma ultrapolitizált jellege miatt sértő és uszító felhangokkal telített, intoleráns magatartásra serkentő periódus lehet. Ugyancsak az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke jelezte:  szerinte a 48-as cikkely módosítása, miszerint a felek helyett férfi és nő formalizált kapcsolata lenne a házasság, mely alapjául szolgál a családnak, nos, ez a változás jogilag irreleváns következményekkel bír. Az alkotmány 26 cikkelye ugyanis a család védelmét mondja ki, de ott nem szerepel semmilyen pontosítás az összetételről, az Alkotmánybíróság pedig egy határozatában leszögezi, hogy a család fogalma jóval tágabban értelmezendő, mint a férfi–nő tandemre egyszerűsített képlet.

Egy kampányban a fenti érveket lehetetlen hasznos, tehát voksszerző üzenetekké butítani: itt két narratíva fog egymással vetekedni; a tradicionalista-nacionalista homofób, időnként szélsőjobbra hajazó és ultraortodox diskurzus, meg az egyéni választás, illetve a magánélet méltóságát és autonómiáját, a sokszínűséget fenntartó magatartás. Meglepetésszerűen feltűnik majd Soros György, aki persze a melegek pártján áll, sőt pénzeli is mozgalmaikat, a nyugati sugallatok, unióellenes kiszólások, nemzethalál-refrén, ahogyan mondják a gyorsbüfés pultnál: kudétoáté.

A PSD-nek, és ezen belül vezérének átmeneti mentőöv ez a referendumos intermezzo: végre akad egy téma, amivel át lehet rendezni a napirendet, hogy ideig-óráig ne a felelőtlen kormány  inkompetenciájáról, a párt belvillongásairól, vagy további intézmények lenyúlásáról, elbirtoklásáról szóljon a köznek beszédje. (Azért a nagy szavazógyőzködésben ajánlatos lesz odafigyelni egynémely időzített húzásokra, amelyek a háttérben előfordulhatnak, és arra kényszeríthetik az ötletszegény ellenzéket, hogy újabb szlogennel frissítse az őszi kollekciót: pl. “ziua ca-n campanie”, amely oly jól rímelne az egykori és már klasszikus “noaptea ca hoții” rigmusra).  Ha révbe juttatja  az akciót , vagyis  sikeres és érvényes referendummal zárul a 3 millió aláírást maga mögött tudó indítvány, a szocdemek vállon veregethetik magukat, mert íme újra jelesre vizsgáztak mozgósításból, és ebből az elánból még kitarthat év végéig, amikor már az europarlamenti választásra kell megkezdeni a bemelegítést.

Szintén egyszerű dolga van az USR-nek, amelynek szenátorai testületileg szavaztak a referendum ellen: ha nem lesz meg a 30 százalékos jelenlét s ezen belül a 25%-os igenlő voksarány, telitalálatot könyvelhet el.  A többi alakulat, köztük az RMDSZ is úgy tűnik , nem kockáztat, illetve igyekszik csökkenteni a rizikót azzal, hogy választói lelkiisimeretére bízza, miként cselekedjenek.  Aki – pártként vagy polgárként –  nem akar a PSD mellett vonulni, vagy bojkottálja a népszavazást, vagy a módosítás ellen szavaz (vagy épp elmegy, és halomra pecsételi a cédulát, hogy senki ne élhessen vissza el nem használt voksával). Csakhogy az új referendumtörvény csökkentett érvényességi küszöbe miatt igen nehéz kalkulálni az esélyekkel. A három változat közül a két utóbbi perverz következményekkel járhat: mert miközben úgy véli, hogy szabadon kiállt alapvető emberi jogok mellett, éppen a voksolással járulhat hozzá hogy összejöjjön a 30%-os jelenlét. A szakirodalomba belelapozva a kampánystratégiák fejezetben a bojkott megszervezése, a demobilizálásra való bátorítás az egyik legbonyolultabb feladvány. Az igen-nem szavazatok aránya (le, vagy belekalkulálva az óhatatlan és hagyománynak tetsző csalásokat, pontosabban számlálási rendellenességeket) már most kétséget kizáróan masszív, 70%-os pro-voksadagot tükröz.

Mindenki jól járhat a végén: a PSD megerősödik, és ezáltal pacifikálja magát párton belül, az USR elmondhatja, hogy konzekvens volt és minden ellenszavazat elvileg az övé. A többi aktor pedig azt reméli, akkor is jól jár, ha a referendum érvényes és sikeres, mert ha nem tört lándzsát hivatalosan valamely álláspont mellett, akkor elhi(tet)heti, hogy tagjai és szimpatizánsai megélték kötetlenül opcióikat, pártként meg nem exponálták magukat. Ha pedig elbukik, azt látják visszaigazolva, hogy bölcsen dobták a gyeplőt a lovak közé, a fogat mégis biztonságban hazaérkezett, vagyis honoráltnak látják visszafogott és a témafelvetést ezáltal súlytalannak sugalló álláspontjukat. 

Aki viszont nem jár jól, az a társadalom 2-5%-át kitevő, nemiségüket másként megélők közösségei+a csonka családok+a tavaly született gyerekek egyötöde, akik házasságon kivül jöttek világra és azok szülei+mindazok, akik harmonikusan élnek házasságlevél nélkül is+a vendégmunkások nagyszülőkre hagyott gyerekei. Összegezve, pontos adatok hiányában, becslésem szerint a hazai összpopuláció mintegy 25%-a.

Ám miközben zászlót bontanak és barikádokat emelnek a család érdekében magukat felléptetők, meg a másik tábor, még lesz egy izgalmas momentum, itt a kampány legelején: az Alkotmánybíróság hivatalból tárgyalni fogja a kérdést szeptember 17-i ülésén.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik