Bogdán Tibor: Alapítsunk céget!


Bogdán Tibor: Alapítsunk céget!


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Vakmerő vállalkozó legyen az Romániában, aki céget szeretne indítani. A vakmerőség mellett azonban kellő kitartásra is szüksége lenne, hiszen csak így tudná felvenni a – nem egyszer reménytelen – harcot az ezerfejű romániai bürokráciával. A cégindításhoz ugyanis (legtöbbször fölösleges) engedélyek, jóváhagyások, hozzájárulások, megerősítések, beleegyezések, jogosultságok stb. tömkelegére van szüksége. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznie a csodatevő „fényképes igazolványról”, azaz a főníciaiak által kitalált olyan papírdarabkákról sem, amelyeken rendszerint történelmi vagy kulturális személyek portréja látható; ezeket, az íratlan, de kötelező hagyományoknak megfelelően, fehér borítékban kell átadnia a bürokratáknak, akik mindennek hatására egyből megtalálják a törvényekben a számukra szándékosan nyitva hagyott kiskapukat.

A Világbank statisztikája szerint a cégindításhoz szükséges idő tekintetében Románia valahol a táblázat végén helyezkedik el. Egy építkezési engedély megszerzéséhez Romániában kétszázhatvan nap szükséges, az áram bevezetését jóváhagyó engedély pedig legalább 172 napot igényel. A rangsor arra nem tér ki, hogy csúszópénzzel vagy anélkül, de voltaképpen teljesen mindegy. A legtöbb embernek tudniillik ennyi idő után elmegy a kedve a cégalapítástól – vagy legalábbis a romániai vállalkozás beindításától.

Romániában már a cégalapításhoz szükséges legelső papírok megszerzése is valóságos kálvária. A vállalkozónak előbb el kell mennie a cégnyilvántartási hivatalhoz, majd az adóhatóságnál kell kuncsorognia, utána a banknál kell kilincselnie, ezt követően a munkaügyi felügyelőségen kell jelentkeznie. Mindezt természetesen a kötelező sorban állással összekötve. Ami nem egyszer hiábavaló, mert bürokrata úr/asszony iratéhségét nehéz kielégíteni, és a hivatalnok addig forgatja a vaskos iratcsomó lapjait, ameddig előbb-utóbb hibát talál majd a dokumentumhalmazban, és a vállalkozónak ismét talpalnia kell ilyen-olyan papírért, hogy megint csak beállhasson a sorba…

És ha már valahogy összejön a cégindítási engedély, akkor kezdődik csak igazán a mulatság! Ha mondjuk a vállalkozó raktárt építene, akkor keresnie kell egy mérnököt, aki elkészíti a topográfiai dokumentációt. Az egészet olyan 2000 lejjel meg lehet úszni, és az egész nagyjából egy hétig tart. Akkor irány a kataszteri hivatal, ahol – vegyük a jó esetet – két-három hétig tart a jóváhagyás. Nehezebb viszont a polgármesteri hivatallal, ahol egy-két hónapot kell várni az urbanisztikai engedélyre. Aztán következik a környezetvédelmi engedély, majd a víz- és csatornázási jóváhagyás, az árambevezetési papír beszerzése, a könyörgés a Sürgőségi Helyzetek Hivatalánál, a kilincselés az egészségügyi jóváhagyásért…

És amikor a vállalkozó-jelölt végre megnyugodna, a hatalmassá dagadt iratcsomót letéve a hivatalnok asztalára, akkor a pult túloldaláról közlik, hogy időközben lejárt a harminc napig érvényes kataszteri papírja.

És aztán az is kiderül, hogy tulajdonképpen csak a procedúra felénél tart: még 14 utat kell megtennie, hogy kétszázhatvan nap után végül is elnyerje az építkezési engedélyt – természetesen csak akkor, ha a hivatalnokok minden határidőt tiszteletben tartottak. Amire viszont kevés az esély.

Az elektromos áram bevezetéséhez például szükség van a művelődési tárca papírjára, miszerint az alapítandó cég nem védett övezetben épülne meg. Ezt az iratot akkor is be kell szerezni, ha nyilvánvaló, hogy nem védett területről van szó.

Ha pedig még mindig élne emberünkben a vállalkozói szellem, akkor inkább Csehországban vagy Észtországban alapítana céget, ahol mindez ötször hamarabb megy. Ha pedig szeretne minél távolabb lenni a román bürokratáktól, akkor mondjuk, Portugáliát választhatná, ahol a Világbank szerint a „valóságos műremekszámba” menő online rendszer segítségével a cégalapítás mindössze hat napba telik, a vállalkozó pedig az egész procedúrát elintézheti a számítógép mellől. Ha pedig azt szeretné, hogy vállalkozása már másnap beinduljon, akkor Új-Zélandba teszi át székhelyét – ez még messzebb van Romániától, és az egész folyamat mindössze fél napig tart.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik