Pengő Zoltán: Miért beteg még mindig a magyar futball?


Pengő Zoltán: Miért beteg még mindig a magyar futball?


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Első látásra logikátlannak tűnhet a magyar foci agonizálásáról írni, éppen most, amikor öt év kihagyás után ismét van csapatunk a nemzetközi kupaporondon, köszönhetően a MOL Vidinek, mely beküzdötte magát az Európa Liga csoportkörébe.

A jelenlegi helyzet ugyanakkor kísértetiesen emlékeztet a válogatott 2016-os EB szereplését követő eufóriára, amikor is a szurkolók tömegei és egyes állítólagos szakemberek a magyar labdarúgásnak az évtizedek óta hullámvölgyből való kikászálódását vizionálták. Hát nagyon nem kászálódott ki. Következett az Andorra elleni 0-1, a Luxemburgtól elszenvedett 2-1-es vereség, a Kazahsztán, a Skócia és az Ausztrália elleni kudarc, következett Szélesi Zoltán, aztán meg Georges Leekens. Az eufória rég szertefoszlott, az elmúlt két év történéseinek fényében immár egyértelmű, hogy az Európa-bajnokságra való kijutás és a tornán való tisztes helytállás egy sor szerencsés tényező együttállásának volt az eredménye, nem pedig annak, hogy a magyar labdarúgás, úgy egészében, a magyar játékosok egy jottányival is jobbak lettek volna, mint a korábbi években.

Tinédzserek a pályán

Arra, hogy a Vidi dicséretes szereplése nem a magyar fociban zajló pozitív folyamatok eredménye, néhány napja döbbentem rá, miközben a Dinamo Kiev–Ajax Amszterdam Bajnokok Ligája play-off mérkőzést néztem. Miután egy héttel korábban, hazai pályán 3-1-re győzött, a holland ezüstérmes macska egér játékot játszott a magyar válogatott Kádár Tamással felálló Dinamóval, sorra alakítva ki a helyzeteket, s csak a koncentráció hiányának, három alkalommal pedig a kapufának betudhatóan zárta gól nélkül a döntetlenül végződő mérkőzést. Az Ajax teljesítményében nem is annyira a látványos játék volt a lenyűgöző, hanem az, hogy hat, 22 évnél fiatalabb játékossal focizták le az ukrán nagycsapatot, köztük a 19 éves csapatkapitánnyal, a transfermarkt.com által 40 millió euróra értékelt Matthjis de Light-tel és a Barcelona által kitartóan csábított 21 éves karmesterrel, Frenkie de Jong-gal. A mérkőzés után kiszámoltam az Ajax kezdőcsapatának átlagéletkorát. 24,7 év jött ki, úgy, hogy középcsatárt a korábbi sokszoros holland válogatott, 35 éves Huntelaar játszott, mivel az amszterdamiáknál már 19 évesen alapembernek számító, jelenleg 21 éves Kasper Dolberg sérült. Az Ajax öt saját nevelésű játékossal kezdte, s hattal fejezte be a mérkőzést.

Mindeközben a MOL Vidinak az AEK ellen, szintén a BL play-off körében pályára lépő csapatának átlagéletkora 28,7 év volt, s csak azért nem több, mivel eltiltás miatt hiányzott a stabil kezdő, 35 éves Huszti Szabolcs. A magyar bajnokcsapat legfiatalabb játékosa 24 éves volt, legifjabb magyarja, Kovács István 26, a kezdőcsapatba pedig egyetlen saját nevelésű labdarúgót sem neveztek.

Mondhatnánk, hogy nem fair a Vidit pont az Ajaxhoz mérni, hiszen a négyszeres BEK győztes holland klub híres az utánpótlás-neveléséről. Egy nappal később az aktuális holland bajnok, a PSV játszott, szintén a BL-főtáblára kerülésért. Az eindhovenieknél, akik kettős győzelemmel jutottak túl a Bate Borisovon, öt saját nevelésű játékos lépett pályára, a kezdők átlagéletkora 24,2 év volt. Hogy a Vidi példája és gyakorlata egyáltalán nem egyedi az anyaországban, azt a Ferencváros példája is bizonyítja, mely idén is elvérzett az EL selejtezőiben. Utolsó mérkőzésén, amikor 1-0-ra kikapott a Maccabi Tel-Avivtól, a Fradi kezdőcsapatában egyetlen saját nevelésű focista sem volt, no-name idegenlégiós annál több.

Hol vannak az akadémisták?

Az, hogy a magyar bajnokcsapat, illetve az ezüstérmes kezdő tizenegygyében nincs saját nevelésű focista, a legfiatalabb magyar pedig 26 éves, mindent elmond az utánpótlásnevelés magyarországi helyzetéről, a távlatokban való gondolkodás totális hiányáról. Pedig az anyaországban fociakadémiákból nincs hiány, tucatnyinál több van belőlük, az ezeket működtető klubokhoz pedig számolatlanul ömlik a közpénz. Hat év leforgása alatt az anyaországi kirakatintézmény, a felcsúti Puskás Akadémia kasszájába 13,9 milliárd forint közpénz folyt be. Ez évi 7,2 millió eurónak felel meg, amihez még hozzájönnek a szponzorpénzek, valamint a jegyeladásból származó bevételek, igaz, ez utóbbiak minimálisak. A 7,2 millió euró már önmagában bődületes összeg, figyelembe véve, hogy az aktuális román bajnok, a Kolozsvári CFR kb. 12 millió euróból gazdálkodik. A mesés bevételek ellenére a Puskás Akadémia jelenleg utolsó a harmatgyenge magyar bajnokságban, hét forduló alatt kemény 2 pontot szerzett. Az pedig már tényleg siralmas vagy inkább röhejes, hogy a felcsúti gárda legutóbbi mérkőzésén, a kezdőcsapatban egyetlen egy saját nevelésű játékos volt, a 22 éves Spandler Csaba. Tragikusan fest a magyar foci jövője, ha az állítólag legjobb anyaországi akadémia játékosai 19-20 évesen nem tudnak bekerülni a bajnokság sereghajtó csapatába. Visszatérve az Ajaxhoz, azon túl, hogy az első csapatban egy sor, a saját utánpótlásukból származó fiatal játszik rendszeresen, Jong Ajax nevű, szinte kizárólag saját nevelésű játékosokból álló tartalékcsapatuk a holland másodosztályban szerepel, melyet a tavalyi idényben meg is nyert.

A Puskás Akadémiánál folyó szakmai munkáról mindent elmond az a tény, hogy fennállásának 13 éve alatt három növendéke igazolt külföldre. Kleinheisler Lászlót a Werder Bremen vette meg, majd rövidesen kölcsön is adta a másodosztályú Darmstadtnak, ahol éppúgy nem váltotta meg a világot, mint a Fradinál, úgyhogy végül a kazah Asztanához került. Az akkoriban agyonsztárolt Tajti Mátyás serdülőként igazolt a Barcelona ificsapatához, de sem ott, sem pedig a Malagánál nem vált be. 20 évesen, most a DVTK-nál rúgja a labdát, eddigi karrierje nem épp sikertörténet. Tőlük eltérően a 21 éves Sallai Roland karrierje egyelőre ígéretesen alakul: 19 évesen az olasz Palermo együtteséhez igazolt, egy évre rá a ciprusi Apollon Limassol játékosa lett, néhány napja pedig a német Freiburg vette meg, 4,5 millió euróért.

Minőségi játékosok kinevelésében egyébként a többi akadémia sem jeleskedik, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a teljes magyar utánpótlás-nevelés egy nagy nulla. Az elmúlt három évben az említetteken kívül csupán három magyar került otthonról a kontinens tíz legerősebb bajnokságának valamely felnőttcsapatához. Lang Ádámot a francia Dijon vette meg, de nem ütötte meg a mércét, s a másodosztályú Nancy együttesénél sem marasztalták. A korábbi székesfehérvári jelenleg a kolozsvári CFR-t erősíti, ami szakmai szempontból nem feltétlenül előrelépés a Vidihez képest. A ferencvárosi Nagy Ádám a 2016-os EB-t követően igazolt a Serie A gyengébbik feléhez tartozó Bologna csapatához, ahol az első idényben még kezdőnek számított, tavaly azonban leginkább a cserepadot koptatta, s az idei évadot sem kezdte pazarul. Balogh Norbert 20 évesen került a Palermo csapatához, ahol két év alatt csatárként egyetlen gólt sem szerzett, nem csoda, hogy a nyáron kikölcsönözték Ciprusra.

A hazai utánpótlás hiányát a magyar csapatok idegenlégiósok, az esetek elsöprő többségében reménytelenül középszerű játékosok szerződtetésével ellensúlyozzák. A FIFA adatai szerint 2016-ban még csak 350 millió forint értékben érkeztek külföldi játékosok Magyarországra, tavaly azonban már 1,77 milliárdot költöttek a klubok ilyen célra.

Közpénzeső, kis foci

A magyar labdarúgásban látszólag minden rendben van, szépen alakulnak a dolgok. Egyre-másra épülnek a remek stadionok, az elmúlt években az állam 270 millió eurót adott ilyen célra tíz, az OTP Bank Ligában szereplő egyesületnek, de jutott pénz Szolnokra, Gyirmótra, Balmazújvárosba és Szigetszentmiklósra is. Hat év alatt csak a közpénznek számító társasági adóból 23,2 milliárd forint, mintegy 72 millió euró került focicsapatokhoz, ezen kívül pedig kaptak bőven állami-, valamint önkormányzati támogatást és tulajdonosi hozzájárulást is. Pénz van tehát, stadionok is, akadémiákról nem is beszélve, csak éppen minőségi foci nincs, s rövidesen nem is lesz, lévén, hogy utánpótlás sincs. Miközben a nyugati világban a futball üzleti alapon működik, Magyarországon az elmúlt években lényegében közszolgáltatássá vált, különböző csatornákon keresztül az állam pénzeli. Ebből fakadóan versenyhelyzet lényegében nincs, akár hosszú évek sikertelensége sem rendíti megy egy klub anyagi helyzetét, nincs tehát eredménykényszer, s ebből fakadóan eredmény sem. Minek strapálná magát a Puskás Akadémia, a MOL Vidi vagy a Fradi minőségi utánpótlás-neveléssel, ha úgyis jön a pénz? Arra, hogy mennyivel hatékonyabban működnek az akadémiák piaci viszonyok között, a konstancai Viitorul a legjobb példa. A 2009 alapított akadémia nem közpénzből működik, ellenben egyszeres román bajnoknak mondhatja magát. A bajnokcsapat tagjainak 72,22 százaléka saját nevelésű játékos volt. A sikeres működésben minden bizonnyal fontos szerepe van annak, hogy a tulajdonos-edző Gheorghe Hagi a saját pénzét fektette a csapatba, s valószínűleg egymaga többet ért a focihoz, mint a Puskás Akadémia teljes szakmai stábja.

Maiorescu Felcsúton

A magyar futball jelenlegi viszonyait találóan írja le Titu Maiorescu (1840-1917) román esztéta, kritikus, irodalomszervező, politikusnak a tartalom nélküli formákra vonatkozó elmélete. Ő, a korabeli román művelődési életet látva ismerte fel, hogy hiábavaló a nyugati formák átvétele, ha azok nincsenek megtöltve autentikus tartalommal. Hiába épülnek iskolák, ha rossz a tanterv és hiányoznak a jól képzett pedagógusok, hiába vannak színházak, ha nincs hazai drámairodalom, nincsenek tehetséges színészek. „A tartalom nélküli forma nem hogy semmiféle haszonnal nem jár, de kifejezetten káros” – vélte Maiorescu. Hiába az ultramodern, architekturálisan tetszetős stadionok, ha azokban csapnivaló focit játszanak, s nézőből se sok van, hiába az akadémiák, ha azokról nem kerülnek ki nemzetközi viszonylatban is tehetséges játékosok. Maiorescu tétele igaz volt a másfél száz évvel ezelőtti román Ókirályságban, de érvényes 2018-ban, Felcsúton is.

Fotó: nyugat.hu



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik