T. Szabó Csaba: A nemzeti megváltás ára


T. Szabó Csaba: A nemzeti megváltás ára


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Nemrég jelent meg Oliver Jens Schmitt osztrák történész súlyos kritikája a Román Ortodox Egyházról, amely kiverte a biztosítékot úgy a Román Akadémia, mint a kortárs szélsőjobbosok és az ortodox egyház híveinek körében. Nem sokkal ezt követően, a minap az a hír jött velünk szembe az internet világában, hogy a román kormány 122 millió lejt, vagyis több mint 26 millió eurót irányított át a bukaresti Nemzeti Megváltás Katedrálisának építésére, amelyet a tervek szerint idén decemberben szerettek volna átadni. A katedrálisnak szánt honlapon kijelölt munkatervből jól látszik, hogy a jelenlegi helyzetben (45-50 m magasságig jutottak) már másfél éves lemaradásnál tart az építkezés, így kérdéses, hogy idén év végéig sikerül-e befejezni az építkezést. Akárhogy is legyen, a méregdrága nemzeti katedrálisba már eurómilliók sokaságát nyomták és a képzeletbeli megváltásunkra szánt összeg további 26 millió euróval nőtt.

A katedrálisnak szánt honlapon hangsúlyozzák, hogy ez az építkezés egy A kategóriás műemlékkel fogja gazdagítani a fővárost és az egész országot, egy építészeti, művészettörténeti és kulturális remekművel, amelyre négy évszázada vár a román ortodoxizmus. Kiemelik azt is, hogy a jelenlegi patriarchátusi székesegyház Bukarestben nem tesz eleget a nagy, reprezentatív vallásos és diplomáciai eseményeknek sem, valamint jelzik azt is, hogy Romániában nincs egy olyan ortodox, reprezentatív épület, amely az egyház szimbóluma lehetne. Ebben talán igazuk van, hogy minden főváros a világon felépítette a maga „nagy templomát”, még Washingtonban is ott magasodik a National Cathedral XX. századi neogótikus tömbje, amelyet száz éven át építettek és csak 1990-ben fejeztek be. Igaz, még ez is jóval szerényebb a 135 méteresre tervezett Nemzeti Megváltás Templománál, amely tíz méterrel magasabb lesz a szentpétervári Péter-Pál katedrális 122 méteres tornyától, ezzel a világ legmagasabb ortodox katedrálisa lesz. Méreteiben csak az ugyancsak szentpétervári Szent Izsák bazilikával fog vetekedni. Grandomániájában tehát tökéletesen beilleszkedik abba az építészeti és történelmi miliőbe, ahol áll: a Nép Háza előtt, a világ legnagyobb parlamentjét takarva. Csöbörből vödörbe – mondhatnánk.

A katedrálisra költött végső összeget megbecsülni is nehéz, olyan spekulációk is voltak, miszerint 400 millió euróra volna szükség az eredeti terv kivitelezéséhez.  Számomra már az is megdöbbentően hatott, amikor a most elkülönített 26 millió euróval eljátszadoztam. Mire költhetné ez a nyomorgó, tudományos innováció, kutatásra elkülönített pénzek, egészségügyi színvonal szempontjából Európa utolsói között kullogó ország ezt az óriási összeget?

Legóvatosabb számolgatásaim szerint is, ez az összeg elég lett volna 200 fiatal kutató (posztdoktori ösztöndíjas) 3 éven át tartó kutatásaira és teljes fizetésére (9 millió euró). Emellett az szólna érvként, hogy Romániában 2016 óta nem hirdettek meg posztdoktori kutatói ösztöndíjakat – ami Európa jobb helyein elképzelhetetlen lenne. A 200 éves, fiatal kutató 3 éven át tartó munkáján túl, jutna elég pénz nagyjából 30 óvoda vagy árvaház felújítására (5 millió euró), továbbá harminc darab 16-32 Slice CT scanner vásárlására (4 millió euró), amelyben Románia jelenleg nagy hiányt szenved és amelyek alapvetőek lennének a hazai onkológia fejlődésére. Bárhogy is számoljuk, 200 tudós 3 évi fizetése, 30 óvoda és 30 onkológiai műszer vásárlása után is még maradna vagy 8 millió eurónk. Ebből például felújíthatták volna végre az ország második legnagyobb és legfontosabb történeti-régészeti múzeumát Kolozsváron, amely már egy évtizede próbálkozik a feltámadással – kisebb, nagyobb sikerrel.

Mindezek azonban – kutatás, innováció, tanügyi, egészségügyi és kulturális intézményeink állapota – nem prioritása a centenáriumot ünneplő országnak. Ehelyett az olcsó allegóriákra, szimbólumokra, egyesülés-emlékművekre és katedrálisra költünk euró-milliókat. Ezt csak a Francia Forradalom előtti társadalmakban láttuk, illetve a diktatúrákban, ahol Új Berlint, Új Rómát vagy Új Pekinget képzeltek őrült diktátorok. Az Új Bukarest grandomán terve és egyesülés-emlékművekkel, gigantikus zászlókkal és giccsparádéba fulladó országunk beállt egy olyan sorba, ahonnan nem tudom, van-e még kiút. Mindeközben a kórházakban a légzőkészülékek hiánya miatt az időseket lekapcsolják, ha épp egy fiatalabb beteg érkezik az osztályra és az országból a munkaképes fiatalok döntő többsége százezer-számra menekül. Ez a helyzet csak gyorsulni és súlyosbodni fog Romániában. Szűk baráti körömből (25-35 éves generáció) legalább tíz ember hagyta el az országot az elmúlt 2-3 évben és legalább négy-öt ismerősöm fontolgatja, hogy megtegye ezt.

Talán majd értük, értünk is fog szólni a nemzeti megváltás katedrálisának félmillió eurós nagyharagja. Messze, messze, Olaszország, Spanyolország, Németország, Írország földjeiig… Úgy legyen, ámen!

Fotó: catedralaneamului.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik