• 2017. augusztus 24., csütörtök
    Bertalan
  • Kolozsvár
    • 13°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • 12°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • 15°
      Kovászna
    • 15°
      Kézdivásárhely
    • 13°
      Barót
    • 13°
      Sepsiszentgyörgy
    • 10°
      Arad
    • Gyulafehérvár
    • 10°
      Nagyvárad
    • 11°
      Beszterce
    • 13°
      Déva
    • 10°
      Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • 10°
      Szatmár
    • Nagyszeben
    • 11°
      Temesvár
    • 13°
      Brassó
    • 13°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5873 LEI
    • 1 USD = 3.8951 LEI
    • 1 GBP = 4.9862 LEI
    • 100 HUF = 1.5118 LEI

Így látnak bennünket ők – a székelyföldi román közösség hangadóit kérdeztük


-A A+



Autonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről.

Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról.

Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát?

Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát?

Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december 1-én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta.

Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják.  Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte.

Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára  ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is  kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá.

Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu.

Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki.

Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei?

Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt.

Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált.  „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke.   

Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki.

Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu.

Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró.

Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger.

Mi a román közösség legégetőbb problémája?

Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának.

Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságiaról, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke.

Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében.

Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést.

Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről.  Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki.

Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá.

Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg.

„Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger.

Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől?

Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek.

Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyezik vagy sem országuk zászlaját, viseljék vagy ne viseljék a nemzeti színű vállszalagot, illetve „bármeddig káromolhatják a román államot”. Európában szerinte nincs még olyan sajtó, amely megengedi magának azt, amit a térségbeli magyar sajtó megtesz.     

Mădălin Guruianu szerint Románia modellértékűsége függ attól, hogy hová irányítjuk a reflektorokat. Példaként említette, hogy egyetlen ország vagyunk, ahol a parlamentben hivatalból fenn vannak tartva helyek valamennyi nemzeti kisebbségnek. „Ez nagyon jó, ebben a tekintetben valóban mi vagyunk a jó példa. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek más megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémák. Egyes területen Románia jó példát mutat, más területeken pedig nem, és azokat ki kell javítani” – vélekedett a politikus.    

Sebastian Pârvu nem hinné, hogy van olyan jog, amit meg kellene vonni a magyar közösségtől. „Azt viszont el tudom mondani, hogy rossz ötlet volt az iskolák nyelvi alapon való szétválasztása, mivel a fiatalok nem találkoznak, elvették tőlük az esélyt hogy találkozzanak, megismerkedjenek, barátkozzanak” – jelentette ki.  

Dumitru Manolăchescu válaszában emlékeztetett: Székelyföldön a magyar nyelv minden területen szabadon használható. „Rosszul állunk viszont a nemzeti szimbólumok használata terén, mivel mindezt egymás elleni harcokra használjuk fel. Szerintem ez azért történik, mert a román közösségre utaló elemek – már amennyi létezik –  teljes mértékben hiányoznak a helyi szimbólumból” – részletezte az újságíró.

Sever Ioan Miu a romániai magyar kisebbség jogait nem tartja túlzottaknak. Szerinte aki azt állítja, hogy a romániai kisebbségeinknek túl sok joguk van, az nem ismeri az olasz (Dél-Tirol) és a finn (Aland szigetek) modelleket. Aki pedig azt mondja, hogy az ország kisebbségeinknek nincsenek jogaik, az nem ismeri a görög vagy francia modelleket. Szerinte ugyanakkor a helyi közigazgatási törvényt lehetne úgy módosítani, kiegészíteni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: 20 százalék alatt is ki lehet tenni a kétnyelvű táblákat. A jelenlegi többnyelvű táblák kapcsán fontosnak tartja azt, hogy a hivatalos nyelv, a román, legyen a magyar felirat előtt (balról vagy fölötte). „Ami pedig a zászlókat illeti, szükség van egy törvényre, amely megengedi a nemzeti kisebbségek zászlójának, vagy regionális kisebbségek zászlójának, így a székely zászló használatát is. Bevallom, hogy az én szívemben a román zászló foglalja el a legtöbb helyet, és szeretném, ha így lenne a magyarok számára is, ugyanakkor megőrizve a magyar identitásukat. Ennek azonban természetes módon kell bekövetkeznie, nem pedig hatóságok által előírt módon. Erőszakkal nem lehet szeretetet elérni” – fogalmazott a blogger.

Mi a gond a kétnyelvűséggel és a szimbólumhasználattal?

Alanyainkat emlékeztettük arra, hogy a magyar közösség kéri a magyar nyelv használatának, köztéri feliratok, nemzeti és helyi szimbólumok használatának rendezését. Megkérdeztük tőlük: melyek azok a magyar igények, amelyek elfogadhatónak tartanak?

Ioan Lăcătusu szerint a székelyföldi román közösség az, amelynek szimbólumhasználatát akadályozzák. Példaként említette, hogy a Háromszék lakosságának 25 százalékát kitevő románok jelképei hiányoznak Kovászna megye címeréből. A székely zászlóról pedig úgy vélekedik: ez a szimbólum a jövendőbeli Székelyföld jelképeke szeretne lenni, „egy olyan közigazgatási egységé, ami nem létezik”. Szerinte ha nem létezne a térség etnikai autonómiájának igénye, a székely zászló bárhol lebeghetne. „Ismerem a más régiók zászlójára vonatkozó ellenérveket, de Barcaság vagy Vrancea nem akar autonómiát” – érvelt a románok fórumának elnöke.

Mădălin Guruianu szerint valóban vannak törvénykezési hiányosságok, amiket ki kell javítani. Az például szerinte nincs rendben, hogy Kolozsváron a polgármester azért utasítja vissza a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, mert a magyar közösség aránya 20 százalék alatt van. Szerinte a kétnyelvűség alkalmazásának teljesen természetesnek kellene lennie mindenhol. A politikus megoldást is javasol: a vegyes lakosságú településeken közös egyeztető bizottságokat kellene létrehozni, ahol a felek képviselői közösen döntenek egy adott ügyről. „Ez olyan, mint amikor két párt koalícióra lép és létrehoznak egy egyeztető bizottságot, amely segíti a közös munkát. Az egyeztető bizottságok kis bíróságokként működhetnének, ahol addig vitáznak a felek, amíg döntés születik egy vitás kérdésről. Ennek a mechanizmusnak működnie kellene országos és helyi szinteken is” – magyarázta.

Sebastian Pârvu szerint a gond az, hogy a román nyelv a magyarok számára nem azt jelenti, amit jelentenie kellene. „Gondolok itt arra, hogy egyes létesítményeket csak magyarul feliratoznak, például a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felállított huszár szobor előtti táblát. A törvényt be kell tartani, így ha a román nyelv az ország hivatalos nyelve, akkor azt használni kell. Néha azt érzem, hogy a magyar nyelvet a román ellenében használják, például a városnapokon nagyobb a magyar nyelvű szöveg, mint a román felirat. Az viszont abszurd lenne, hogy törvénybe kellene szabályozni, hogy milyen betűméretet és karaktert kell használni az ilyen kétnyelvű feliratoknál, de lehet ez a megoldás” – fejtegette.

Dumitru Manolăchescu szerint három joga hiányzik a magyar közösségnek: a jóléthez, a harmóniához, a békéhez való jog. „Ilyen időket élünk, és ezek a jogok hiányoznak a Kovászna megyei románok számára is, ezért kérem ezeket magunknak is” – jelentette ki.

Sever Ioan Miu a magyar közösség egyetlen igényét sem tartja túlzónak. Hiányzik viszont szerinte az a jog, hogy a magyar kisebbség a közintézményekre is kitűzhesse a zászlóit, a román lobogó mellé.

Mi a gond az autonómiatörvénnyel?

Alanyainktól megkérdeztük: tanulmányozták-e az autonómiatervezetet, mi a kifogásuk Székelyföld autonómiája ellen, illetve találtak-e a tervezetben olyan elemet, amit elfogadhatónak és életbe ültethetőnek tartanak.

Ioan Lăcătușu szerint az autonómiát nem lehet etnikai alapon létrehozni, és tévedésnek tartja, hogy a román állam engedélyezte az etnikai alapon szerveződő pártok létrejöttét. Ugyanakkor úgy véli: az autonómia egy valami más fele vezető út kezdete. „Nem olvastam el az autonómiatervezetet. A jogszabályt nem tudtam érzelemmentesen, csak kutatóként vizsgálni, mivel nem szeretném, ha unokáim autonómiában élnének, és meg vagyok győződve arról, hogy az autonómia nem tenne jót a magyaroknak sem. Egyetlen román politikai vagy civil vezető sem fogad el az ország közepén egy etnikai enklávét” – szögezte le. Lăcătușu ugyanakkor nem lát semmilyen veszélyt a magyar közösség számára identitása megőrzése terén. „A székelyek annyira jól meg vannak szervezve, és olyan identitásmegőrző készséggel rendelkeznek, hogy nem fenyegeti az elrománosítás veszélye” – vélekedett a románok fórumának elnöke.   

Mădălin Guruianu  olvasta az autonómiatervezet több változatát is. Az autonómia hívének vallja magát, és abban hisz, hogy akik dolgoznak, megérdemlik, hogy többet kapjanak, és akik nem dolgoznak, nem érdemelnek többletjuttatásokat. „Hiszek az erős helyi autonómiában, és úgy gondolom, hogy ehhez gazdaságilag meg kell erősödnünk. Teljesen elfogadom Sabin Gherman és mások véleményét, hiszen ha Kolozsváron élnék, én is elfogadhatatlannak tartanám, hogy a pénzek csak 40 százaléka marad helyben, és 60 százaléka Bukarestbe megy” – fejtette ki a politikus. Felidézte: egy sepsiszentgyörgyi, autonómia témájú fórumon azt kérte a magyar féltől, mutassák meg a törvénytervezetnek azokat a pontjait, amelyek révén a románok megérthetik, milyen előnyük származik az autonómiából. „Ha nem létezik ilyen előny, és garancia arra, hogy nekünk jobb lehet, akkor nem várhatják el, hogy támogassuk a kezdeményezést. Egyébként legyen világos: hasonlóan vélekedem Románia alkotmányáról, amely nem vette figyelembe a magyar közösség igényeit” – szögezte le.

Sebastian Pârvu nem tanulmányoztam az autonómiatervezetet, annyit tud róla, ami a sajtón keresztül eljutott hozzá. „Beszéljünk nyíltan: ha valami egy olyan terv része, amelynek végeredménye nem elfogadható, akkor a terv megvalósításának minden szakaszát elutasítjuk, még akkor is, ha az adott szakasz elfogadhatónak tűnik, de az egészet nézve problémás. Így a magyar közösség egyes kéréseit nem értem és nem is tudom elfogadni” – fejtette ki az ortodox pap. 

Dumitru Manolăchescu  „átlósan olvasta” a Székelyföld autonómiának tervezetét, de ez szavai szerint elég volt ahhoz, hogy rosszul érezze magát. „Nem az autonómiától való félelem miatt, hanem a tervezetet fordítók román nyelvhasználatának minősége miatt. Ez egy újabb jele a román állam nyelvével szembeni tiszteletlenségnek, egy olyan dokumentumban, amely hivatalossá szeretnének tenni. Az autonómia projektben nem találtam semmit, ami visszaadná a bizalmamat a harmonikus román – magyar együttélésbe” – fogalmazott az újságíró.

Sever Ioan Miu tanulmányozta a tervezetet, de azt mondta, hogy nem szeretne állást foglalni ebben a kérdésben. „Szerintem a jelenlegi törvényes keretre kellene koncentrálni, be kell tartani a nemzeti szimbólumokra vonatkozó jogszabályokat” – szögezte le.

Mit üzen a magyaroknak az 1918-es egyesülés évfordulóján?

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit üzennek alanyainak a romániai magyar közösségnek az 1918-as Nagy Egyesülés száz éves évfordulója közledtével.

Ioan Lăcătușu szerint a székelyföldi román közösség szeretné ezt a „nagyszerű” évfordulót méltóképpen megünnepelni. „A magyar közösség történelmi traumáját elismerem, de kívánom, hogy legyen erejük pragmatikusan tekinteni erre az eseményre, és fogadják el a mai valóságot. A történelem nem volt nagylelkű velünk, de Isten megáldott bennünket ezzel a térséggel, sok mindent kell még itt együtt tennünk” – fejtette ki.

Sebastian Pârvu arról biztosította a magyar közösséget, hogy az 1918-as egyesülés ünnepe nem ellenük szól. „Ezért azt kérem: gyertek, ünnepeljetek velünk!” – jelentette ki.  

„Nélkületek ez az ország szegényebb és unalmasabb lenne” – fogalmazta meg üzenetét Dumitru Manolăchescu. Sever Ioan Miu pedig arra kérte portálunkat: ha érdekes lesz még a véleménye, tegyük fel a kérdést újra 2018-ban.

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup