• 2018. július 19., csütörtök
    Emília
  • 28°
    Kolozsvár
    • 20°
      Csíkszereda
    • 28°
      Székelyudvarhely
    • 20°
      Gyergyószentmiklós
    • 28°
      Székelykeresztúr
    • 20°
      Kovászna
    • 20°
      Kézdivásárhely
    • 20°
      Barót
    • 18°
      Sepsiszentgyörgy
    • 27°
      Arad
    • 26°
      Gyulafehérvár
    • 27°
      Nagyvárad
    • 22°
      Beszterce
    • 19°
      Déva
    • 24°
      Nagybánya
    • 28°
      Marosvásárhely
    • 25°
      Zilah
    • 23°
      Szatmár
    • 24°
      Nagyszeben
    • 27°
      Temesvár
    • 18°
      Brassó
    • 24°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6549 LEI
    • 1 USD = 4.0128 LEI
    • 1 GBP = 5.2150 LEI
    • 100 HUF = 1.4325 LEI

Cserediákként Amerikában: „Az iskola pont olyan, mint a filmekben”


-A A+

High School In America cserediák program koordinátorától.

" />

Majdnem anyanyelvi szinten sajátíthatja el az angol nyelvet az a középiskolás, aki cserediákként tanul Amerikában – tudtuk meg a nagyváradi származású Pásztor Leheltől, a High School In America cserediák program koordinátorától.

Az 1994 óta működő cserediák program amerikai partnerszervezettel együttműködve évente küld ki romániai, moldovai és magyarországi diákokat az Amerikai Egyesült Államokba. A jelentkezőket helyi családoknál szállásolják el, akik önként vállalkoznak arra, hogy a fiatalok „amerikai szülei” legyenek.

Pásztor Lehel 2003–2004 között tanult Amerikában, aminek köszönhetően ma hivatalos fordítói engedéllyel rendelkezik. 2010 óta a High School In America koordinátora. Interjúnkban többek között a program lehetőségeiről és az amerikai oktatási rendszerről is beszélt.Miért tartja fontosnak, hogy a középiskolásoknak lehetőségük legyen külföldön, pontosabban Amerikában tanulni?

Nemcsak napjainkban fontos, hanem a jövőben is nagy szerepet fog játszani a nyelvtudás. Egy Amerikában eltöltött év alatt a diák amellett, hogy tökéletesen megtanulja az angol nyelvet, sokkal önállóbb, kommunikatívabb, talpraesettebb lesz, valamint lehetősége lesz megismerni egy másik kultúrát, világot látni, és így a gondolkodásmódja és a viselkedése is fejlődik. Mindegyik diákunk, aki részt vett a programban, és az Atlanti-óceán túlsó partján tanult egy évet, tökéletes nyelvtudással tért haza. Élménybeszámolóikban hangsúlyozták, hogy mennyi mindenben segítette őket az egy év Amerikában való tanulás.

Nagyon fontos az, hogy az Amerikában eltöltött iskolai év nem vész el, tehát a diák nem kell évet ismételjen amiután hazatér. A romániai tanügyminisztérium egyszerűen egy különbözeti vizsgával elismeri a külföldön töltött évet, viszont annak az a feltétele, hogy Amerikában a diák minden tantárgyból átmenő jegyet kapjon.

Akinek sikerül Amerikában tanulni, azelőtt megnyílhatnak a lehetőségek kapui. Több diákunk visszament és amerikai egyetemeken ösztöndíjjal tanult, van olyan diákunk, aki a NASA-nál dolgozik, de olyan is van, akinek Amerikában van cége. Kivétel nélkül mindegyik történet sikertörténet.

Nem kis felelősség kiskorúakat akár egy évre is Amerikába küldeni úgy, hogy csak rendkívüli helyzetekben látogathatnak haza. Hogyan sikerült a szülőkben kiépíteni a bizalmat?

Természetesen a felelősség hatalmas, mivel a legtöbb esetben a diák először van távol ilyen hosszú ideig a szeretteitől, a barátaitól, a megszokott környezettől, és a szülők aggódnak, hogy vajon hogyan fogja bírni a diák, és hová, kihez kerül majd. Azt tudni kell, hogy az amerikai partnerszervezetünk már az 1970-es évektől kezdve segíti a diákokat a világ minden táján, hogy Amerikában tanulhassanak cserediákokként fél- vagy akár egy teljes iskolai évig. A partnerszervezetünk évente kb. 500 diákot küld Amerikába.

Ez a program egy egyoldalú cserediák program, mivel nem történik diákcsere, tehát Amerikából nem jönnek Romániába diákok, mivel nem tudnának érvényesülni a romániai iskolákban. Hazánkban a program 1994 óta működik. A szüleim kezdték el, én pedig 2010-ben vettem át a céget, azóta foglalkozom vele. Én is részt vettem a programban és tudom, hogy mennyire megnyílnak a lehetőségek, és azt, hogy a nyelvtudás és az élettapasztalat segít a későbbiekben.

A legtöbb diákunk úgy iratkozott be a programba, hogy valakitől hallott róla, aki már kint volt, így a szülőket sem kellett különösképpen győzködni. Aki pedig a honlapunkon keresztül értesül erről a lehetőségről, annak mindent részletesen elmagyarázunk, illetve referenciákat adunk az országból vagy az adott városból, és akkor a szülők fel tudják venni a kapcsolatot olyan családokkal, akiknek a gyermeke már volt kint, vagy éppen most tanul Amerikában. A szülőkben még az is bizalmat épít, hogy személyes tapasztalatokat tudok nekik mondani, és ez számukra nagyon fontos.

„A fogadó családom töltött káposztát készített, mivel tudják hogy nálunk szokás ilyenkor. A végeredmény? Nagyon finom lett, egy percig azt hittem otthon vagyok” - írja blogján egy székelyudvarhelyi cserediák.

Hogyan születik meg a döntés, hogy a jelentkező milyen városba, és azon belül milyen iskolába kerül? Hol tanult eddig a legtöbb diák?

Beiratkozáskor a diák és a szülők ki kell töltsenek egy jelentkezési lapot. Ez magában foglal egy levelet is a befogadó családnak, valamint képeket a diákról, családjáról, iskolájáról, barátairól, stb. Ezt a jelentkezési lapot elküldjük Amerikába, majd a partnerszervezetünk továbbküldi a helyi koordinátoroknak. A helyi koordiánotorok pedig olyan családokhoz juttatják el az adott diák jelentkezési lapját, akikkel a diák érdeklődési köre nagyjából megegyezik. Tehát egy diák jelentkezési lapját megkapja kb. 8–15 család Amerika-szerte, és az első család, akinek megtetszik a diák profilja, és szeretné befogadni a diákot, az lesz a befogadó család. Ezt követően a szervezet beiratja a diákot a családhoz legközelebb eső iskolába – ez lehet gyalog egy perces távolságra, de lehet akár 20–30 perces buszozási távolságra is. A legtöbb diákunk Texas államban volt – köztük jómagam is –, viszont Amerika-szerte már szinte mindegyik államban tanult diákunk.

Miért döntöttek úgy, hogy a cserediákok befogadó családoknál lakjanak? Milyen kritériumoknak kell a családoknak megfelelniük?

Az amerikai cserediák programot még Ronald Reagen elnök segítségével indították, és amióta csak létezik, a diákok befogadó családoknál laknak. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezek a családok önkéntesek, semmilyen anyagi juttatásban nem részesülnek azért, hogy befogadnak egy diákot. Ezek a családok nyitottak arra, hogy megismerjenek egy más kultúrát, és ők is megismertessék saját kultúrájukat, hagyományaikat a diákkal. Teljes mértékben úgy kezelik őt, mint egy családtagot. A legtöbb diák „amerikai szüleim”-nek nevezi a befogadó családot.Természetesen nem akármelyik család fogadhat diákot. A szervezet leellenőrzi a családot, hogy ne legyenek büntetett előéletűek, valamint azt, hogy biztosítani tudják a diáknak a tanuláshoz szükséges feltételeket. Egy átlagos amerikai családot kell elképzelni, ahová a diák be tud illeszkedni, és otthon tudja magát érezni.

Természetesen az is előfordult már, hogy a diák és a befogadó család nem passzolnak össze, vagy előáll egy olyan helyzet, hogy a diák nem érzi jól magát a családban. Ezt azonnal jelzik nekünk, és ha nem lehet megoldani a kialakult helyzetet, akkor a szervezet keres egy másik befogadó családot. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a diák kell alkalmazkodjon a családhoz és nem fordítva.

2003–2004 között ön is cserediák volt Amerikában. Mi az, amit kiemelne az ott szerzett tapasztalatból?

Igen, én a 12. osztályt végeztem el a Hamshire-Fannett középiskolában, Texasban. Számomra egy felejthetetlen év volt, hiszen rengeteg új dolgot tapasztaltam. Egy amerikai iskola jóval több lehetőséget tud biztosítani egy diák számára, mint a hazánkbeli iskolák. Az iskolák nagyon jól felszereltek, és persze az oktatási rendszerük is nagyban különbözik. Én egy olyan családhoz kerültem, ahol a két gyerek – Kevin és Laura – agyaggalamb-lövő bajnok volt, emiatt rengeteget utaztam velük más városokba és államokba, valamint a tavaszi vakációban átvittek Mexikóba is.Amit a legfontosabbnak érzek kiemelni, hogy annak az évnek köszönhetően közel anyanyelvi szinten beszélem az angol nyelvet, és ezért könnyen megszereztem a hivatalos fordítói engedélyemet. Emellett az ott kötött barátságok a mai napig élnek, bármikor, ha utam van Amerikában, vannak emberek, barátok, akikre lehet számítani.

Ön szerint mi a lényegi különbség az amerikai és az itthoni oktatási rendszer között?

Az okatatási rendszer igen sokban különbözik, mivel Amerikában a diákok nincsenek olyan szinten leterhelve, mint nálunk. Kint a diáknak félévente hat-hét tantárgya van, amiből három kötelező – angol, matek és az Egyesült Államok történelme –, a többit pedig választani tudja. Nincsenek szakosodások, mint ahogy nálunk vannak a matek-infó, angol, kémia-biológia vagy társadalomtudomány szakok. Amerikában a diák azokat a tantárgyakat tanulhatja, választhatja, amelyekről úgy érzi, hogy szükségesek, és a jövőben azzal szeretne foglalkozni. Kevesebb a házi feladat is, mivel a diák szabadidejét tiszteletben tartják, éppen ezért rengeteg diák sportol vagy különböző iskola utáni tevékenységekben vesz részt – szakkörök, színjátszás, évkönyvszerkesztés. Nálunk sajnos az iskola utáni tevékenységek lehetősége nagyon gyenge.

„A szünetek négypercesek, úgyhogy itt nem igazán lehet a beszélgetni, mert mindenki fut, amerre lát, hogy elérjen a következő terembe. A tanár nem vár a csengetés után egy percet sem, azonnal nekikezd az órának. Egyébként a tanárok nagyon közvetlenek, kedvesek és segítőkészek” - olvasható egy Amerikában tanuló gyergyószentmiklósi diák blogján.

Az órarend is más, mivel minden nap a diáknak ugyanaz az órarendje. Az adott hat-hét tantárgyat miden nap tanulja, továbbá minden tantárgyból félévente akár 30–40 jegyet is kaphat. Nincs feleltetés, a teszteknek a 85 százaléka feleletválasztós, a teszteket pedig egy gép javítja. Ami még nagyon praktikus, hogy nincs napló és ellenőrző sem, minden jegyet elektronikusan tárolnak, amihez a szülőknek is hozzáférésük van egy felhasználónév és jelszó alapján.Egy másik különbség az, hogy a diákok mennek a tanár osztályába, és nem fordítva, ahogy nálunk van. Így az osztályok tantárgyak alapján alakulnak ki, előfordulhat, hogy például egy beszédtechnika órán vannak kilencedikes vagy tizenkettedikes osztálytársak is, mivel mindegyik diáknak szíve joga, hogy melyik évben választja ki az adott tantárgyat. Az iskola pedig pont olyan, mint a filmekben: a diáknak van egy kis szekrénye a folyosón, amiben tárolhatja a könyveket – azokat nem kell hazacipelni minden nap, mert a könyvek online is elérhetőek –, és az ötperces szünetekben mindenki átvándorol a következő órájára. Kívülről úgy tűnhet, hogy egy amerikai iskola színvonala gyengébb, viszont belülről ismerve a rendszert ez korántsem igaz. Mindössze nem terhelik le a diákot felesleges tantárgyakkal. Mindegyik diákunk azt mondta, hogy élvezet volt iskolába járni, mert sokkal interaktívabb a tanítás, és nem kell magolni.

A honlapon szereplő információk szerint április elsejéig várják az érdeklődő diákok jelentkezését. Mi történik ezután? Hogyan történik a szelekció, és mikor utazik az új csapat Amerikába?

Április elseje az a határidő, amikor még nem kell késedelmi díjat fizetni a többi költségek mellett – programköltség, balesetbiztosítás, repülőjegy, vízumdíj, zsebpénz. Természetesen be lehet iratkozni április elseje után is.

A folyamat úgy történik, hogy aki beiratkozik a programba, kitölt egy angol tesztet, és ha elégséges pontszámot ér el, akkor elfogadjuk a programba. A helyeket beiratkozási sorrendben foglalják el a diákok. Természetesen az is feltétel, hogy a szülőknek lehetőségük legyen kifizetni a programmal járó költségeket. Mivel az amerikai kormány szabályozza a cserediákok számát, az amerikai partnerszervezetünk osztja ki, hogy melyik országból hány diák vehet részt a programban. Jelenleg 15 középiskolást áll módunkban Romániából küldeni a következő tanévre.

Abban a pillanatban, ahogy a partnerszervezetünk megtalálta a befogadó családot és az iskolát, a diák fel tudja venni a kapcsolatot a családdal az online közösségi portálokon keresztül, és el lehet kezdeni az ismerkedést, a barátkozást. Amire a diák megérkezik Amerikába, már nem ismeretlenekhez kerül.Amerikában az iskolai év kezdetét minden iskola maga válogatja meg, van olyan diákunk, aki már augusztus 8–9. körül, de van olyan is, aki csak szeptember elseje körül kezdi a tanulmányi évet. Szabály szerint az iskolakezdés előtt hét-kilenc nappal hamarabb kell megérkezzen a diák, hogy belerázódjon egy picit az új környezetbe, és kipihenje az időeltolódás okozta fáradalmakat. Ennek következtében a diákok egyedül utaznak, mert mindenki más időpotban indul, más helyre kerül, és más reptéren kell átszálljon. A szülők kérhetnek a légitársaságtól kísérőt, ha úgy vélik, hogy az biztonságosabb.

A diákok a program leteltével kötelezően haza kell jöjnniük, mivel lejár a tanulmányi vízum. A hazatérés általában a következő év júniusának első felében történik.

A 2016-2017-es tanévben kint tanuló diákok közül hárman blogon mesélnek az amerikai tapasztalataikról – egy székelyudvarhelyi, egy gyergyószentmiklósi és egy budapesti diák –, még több cserediák élménybeszámolója pedig itt olvasható.


HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X