• 2017. december 18., hétfő
    Auguszta
  • Kolozsvár
    • -2°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -3°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -1°
      Kovászna
    • -1°
      Kézdivásárhely
    • -2°
      Barót
    • -2°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -4°
      Beszterce
    • -1°
      Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -2°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6346 LEI
    • 1 USD = 3.9285 LEI
    • 1 GBP = 5.2711 LEI
    • 100 HUF = 1.4767 LEI

Szír menekült: „Megkérdezték, akarok-e Romániába jönni. Igent mondtam”


-A A+



Két hónappal ezelőtt érkezett Kolozsvárra az a szír fiatalember, akinek rövid történetét a Tranzit Napokon ismerhettük meg a kincses városban. Be akarták sorozni, de ő nem volt hajlandó a barátai, ismerősei ellen fordítani a fegyvert - állítja. Görögországban amikor megkérdezték tőle, akar-e Romániába jönni, igent mondott. S. Ahmon nem az egyetlen szír, aki Kolozsváron él, a kincses városban körülbelül 200 fős közösség dolgozik, éli életét úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

A Tranzit Napokon egy egész napot szenteltek idén a menekülés témájának, amelyet egyébként a több napos rendezvény központi részévé emeltek. László Éva pszichológus, egyetemi adjunktus ESziK vagy isszák? címmel tartott csoportfoglalkozást a menekülésről, majd levetítették Marcel Mettelsiefen Children on the Frontline című két részes dokumentumfilmjét. 

A Gyerekek a fronton (Children on the Frontline) négy gyerek nézőpontjából meséli el egy, a háború sújtotta Aleppóban élő család hétköznapjait, valamint menekülését Németországba. Marcel Mettelsiefen díjnyertes dokumentumfilm-rendező három évig forgatta ezt a családtörténetet, amely drámai módon dokumentálja a Szíriában zajló polgárháború következményeit. 

A vetítés alatt a kolozsvári közönség közül páran könnyeikkel küszködtek a képek láttán, egy lány, aki szüleivel a líbiai háború elől menekült Franciaországba, a fim után megjegyezte, ugyanez volt Líbiában is. A folyamatos bombázás hangjaira képtelenség volt nem összerezzenni. A legerősebb reakciókat az váltotta ki, amikor a kamera mellett robbant fel az egyik lövedék. 

Marcel Mettelsiefen Emmy-díjas független német dokumentumfilm-rendező, filmes és sajtófotós. Nemzetközi hírügynökségeknek tudósított a Közel-Keletről, Afganisztánból, Irakból és Haitiről. Mettelsiefen végig dokumentálta az arab tavaszt, 2011 áprilisa óta pedig Szíriából tudósít, ahova több mint húsz alkalommal tért vissza. A Gyerekek a fronton című filmje két BAFTA és egy nemzetközi Emmy díjat kapott 2015-ben.

„Túl sokan akarnak hasznot húzni a menekültekből”

A filmvetítést beszélgetés követte Kolozsváron élő szírek részvételével. A románul zajló kötetlen eszmecserét Mihai Goțiu, a kolozsvári Újságírók Egyesületének elnöke moderálta. A román nyelvet nagyon jól ismerő szíriaiak közül többen is jelen voltak a teremben, az asztalhoz viszont ketten ültek ki, majd csatlakozott hozzájuk egy harmadik is. A jelenlevők közül mindössze egyetlen szír nem szólalt meg románul, az a fiatalember, S. Ahmon, aki két hónapja érkezett a városba. A tolmács szerepét egy családapa töltötte be, aki 2013-ban került Kolozsvárra. 

S. Ahmon bemutatkozásképp elmondta, Szíriának abból a részéből érkezett, amelyet Bashar Hafez al-Assad szír elnök ellenőriz. "Itt nem dúlnak harcok, aránylag nyugalom van, de amikor be akartak sorozni a hadseregbe, elhagytam az országot. Nem akartam a testvéreim, ismerőseim ellen fordítani a fegyvert" - mesélte.  Ahmon Szíriában egyetemista volt, de azzal, hogy elhagyta az országot, megszűnt ez a státusa. 

"Az út Görögországba nagyon nehéz, túl sokan akarnak hasznot húzni a menekültekből" - utalt a fiatalember a kiépült embercsempész-hálózatra. Hozzátette, nagyon sokba kerül eljönni Szíriából, az út nagyon drága, így rengetegen vannak, akik nem engedhetik meg ezt magunknak. "2011 előtt, a háború előtt jó volt a helyzet az országban, egyáltalán nem volt szükségünk arra, hogy anyagi megfontolásokból elhagyjuk az országot. A szír lakosság viszont nagyon nehéz helyzetbe jutott hat év háború után, elfogytak a tartalékok. Akiknek nem maradt pénzük, azok a szomszédos országokba menekültek, a határ mellé: Líbiába, Jordániába, Törökországba. Milliók vannak, akiknek már nincs házuk, sátrakban élnek a menekülttáborokban" - osztotta meg a hallgatósággal Ahmon. 

Amikor Görögországban a menekültsátust kérők regisztrációs pontjánál felajánlották neki, hogy jöjjön Romániába, a fiatalember megragadta az alkalmat. "Többen nemet mondtak" - mondta. Hogy Ahmon kap-e menekültstátust, a román hatóságok döntik el. A kolozsvári menekültközpontban jelenleg körülbelül harmincan tartózkodnak.

Van, akinek második hazája Románia

A tolmács szerepét betöltő kétgyermekes családapa, aki korábban a kincses városban végezte az egyetemet, három évvel ezelőtt egy barátja meghívására érkezett Kolozsvárra. Itt értesült arról, hogy házát lebombázták, így maradt. Sikerült szír feleségét és két gyermekét is a városba hoznia. "Most legalább biztonságban vagyunk" - mondta a férfi, aki Szíriában építőanyag-kereskedéssel foglalkozott, Kolozsváron pedig vállalkozást nyitott. Családjából többen Svédországba, Bécsbe kerültek. 

Arra a kérdésre, hogy miért Romániát választotta, a családapa elmondta, járt már Svédországban is, de úgy érzi, Románia a második hazája. "Szeretem ezt az országot, mert legalább itt az emberek érintkeznek egymással, kommunikálnak. Szeretettel fogadtak itt. A menekültközpontban is biztosítottak arról, hogy nyugodjunk meg, mert itt békében leszünk" - mesélte. Hozzátette, hálás azért, hogy a román állam befogadta, kaptak hivatalos okmányokat, így meglátogathatják a nyugaton élő rokonaikat. 

Hogyan fogadták Romániában?

A közönség sorából érkező érdeklődésre, hogy tapasztalt-e változást a hatóságok, a kolozsváriak részéről akkor, amikor a menekültválság elmélyülésével felerősödtek az úgynevezett migránsellenes hangok, a családapa nemmel válaszolt. Ezt a harmadik meghívott, Mohammad Awa, akit Kolozsváron csak a shaormás bácsinak emlegetnek a központban lévő fastfoodja miatt, azzal egészítette ki, hogy az elutasítás helyett inkább az érdeklődés nőtt meg, egyre többen kérdezték meg ismerősei köréből, hogy mi a helyzet Szíriában. A hét éve Romániában élő Mohammad Awának Szíriában menő ruhakereskedése volt. 

S. Ahmon itt köszönte meg, hogy többen eljöttek az őket érintő beszélgetésre. "Ez azt jelenti, vannak, akik szeretettel fogadnak. Remélem, lesznek még olyan romániai városok, ahol szír menekülteket fogadnak be. A film, amit az előbb láttak, nem kitaláció, valóban ilyen az élet Szíriában. Tanuljuk az ország nyelvét, és elnézést kérünk, ha hibázunk, hiszen nem ez az anyanyelvünk. Ne ítélkezzenek felettünk, civilizált emberek vagyunk" - mondta. 

„A gyermekeim már nem akarnak visszamenni”

Arra a kérdésre, ha befejeződik a háború Szíriában, tervezik-e, hogy visszatérnek hazájukba, a tolmács szerepét betöltő családapa elmondta, beszélgetett erről a családjával, a gyermei viszont nemet mondtak. "A gyermekeim azt mondták, nélkülük kell visszatérnem. A sok éves háború megtanította őket értékelni a békét. És Romániában béke van" - mondta. 

A frissen érkezett Ahmon vissza szeretne térni. "Ha béke lesz belátható időn belül Szíriában, természetesen visszamegyek. De nem úgy tűnik, hogy a béke hamar eljön, így elképzelhető, hogy maradok Romániában" - magyarázta a fiatalember, aki hazájában sportedző volt és szeretne Romániában is ezzel foglalkozni.

Többen a jelenlévő szírek közül elmondták, akár pillanatok alatt befejezdőhetne a háború, ha a nagyhatalmak, Amerika, Oroszország, Törökország és Irán így döntene. "Drámai színjáték zajlik Szíriában, a nagyhatalmak ütközőzónája lett az ország, és mindennek a legnagyobb vesztese a szír nép. Az arab tavaszhoz csatlakozó szírek az elnök, Bashar Hafez al-Assad hatalmát akarták megdönteni, jobbá akarták tenni az országot. Jóhiszemű emberek indították el a forradalmat, amelynek mostanra már semmi köze a forradalomhoz" - hangzott el. A közönség soraiból  többen Bashar Hafez al-Assad lediktátorozták, gonosztevőnek titulálták. "A jelenlegi elnök ezerszer rosszabb, mint amilyen Ceaușescu volt" - mondták. 

Az ISIS is szóba került. A jelenlevő szírek közül többen állították, hogy az ISIS-nek semmi köze a forradalomhoz, mesterségesen hozták létre azok, akiknek célja a káosz elmélyítése. 

Van, akinek a felesége magyar

A közönség soraiban ülő szírek akkor kezdtek el igazán bekapcsolódni a beszélgetésbe, amikor elhangzott a kérdés: nagy erőfeszítésébe kerül-e egy "arab országból" jövőnek alkalmazkodnia az "európai civilizációhoz". 

"Feleségem szíriai. De sok szír barátom magyar vagy román nőt vett el feleségül. Megvannak a magunk hagyományai, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk egy olyan országban élni, mint Románia. A szírek nem elszigetelve éltek, az oktatásra mindig is hangsúlyt fektettek, így megvan bennük a nyitottság, hogy alkalmazkodni tudjanak" - reagált a kérdésre a tolmács. 

Alajmi Mahmoud, aki Aranyosgyéresen él, 35 évvel ezelőtt jött Romániába. "Azt hiszem, én vagyok az élő példa, hogy a több ezer éves kultúrával rendelkező szírek tudnak alkalmazkodni. Büszke vagyok arra, hogy román állampolgár is vagyok" - mondta. 

A városi tanácsosi tisztséget betöltő, Aleppóból érkező Molhem Bashar is felszólalt. Elmondta, több mint tíz éve él Kolozsváron, itt is végezte az iskolát. Az elöljáró ekkor ragadta meg az alkalmazt, hogy elmondja: a dokumentumfilmben látható család valójában nagyon szerencsés, mert a forgatás miatt hatalmas támogatást kaptak, engedélyt, hogy Németországba mehessenek, ráadásul repülővel. "A valóságban nem kapnak ekkora lehetőséget a menekültek, nagyon keveseknek jut nagy ház. Sokan menekülttáborokban élnek, központokban, ahol akár öten-hatan is laknak egy szobában" - nyomatékosította.  

A beszélgetést egy harminc éve Romániában élő szír zárta, aki orvosként dolgozik. "Romániában több mint 500 szír doktor dolgozik, Németországban ennél jóval többet, és csak hírnevet ott 15 ezer szír orvos szerzett magának. Nem vagyunk fanatikusok, hanem vendégszerető nép vagyunk, befogadjuk a rászorulókat. Amikor Irakban háború volt, Szíria kétmillió iraki menekültet fogadott be. Egy iraki sem élt sátorban, hanem befogadtuk a házainkba, velünk éltek" - magyarázta.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup