Élettel töltené meg a sepsiszentgyörgyi „nagy, komcsi kultúrt” Szonda Hanna – interjú
  • 2018. szeptember 26., szerda
    Jusztina
  • Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -1°
      Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6603 LEI
    • 1 USD = 3.9613 LEI
    • 1 GBP = 5.2120 LEI
    • 100 HUF = 1.4399 LEI

Élettel töltené meg a sepsiszentgyörgyi „nagy, komcsi kultúrt” Szonda Hanna – interjú


-A A+

Kérdőívet szerkesztett, hogy felkérje a helyi közösséget, gondolkodjanak együtt az üresen álló sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házának sorsáról. A Mihály Vitéz-tér mögötti épületről és a múlt rendszerben épült hasonló házakról a Helyi Tanács által kiírt hallgatói ösztöndíjat elnyerő, a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem belsőépítészet-szakára járó Szonda Hannát kérdeztük egy nappal a közvita előtt.

Miért esett a választásod a Szakszervezetek Művelődési Házára?

Talán egy éve kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy a kultúrház egy egészen érdekes diploma téma lehet az egyetemen. Körülbelül akkor jelentették be, hogy megújul a szentgyörgyi főtér, aminek rettenetesen örültem, mert nem igazán lehetett „térnek” nevezni azt az előző hippodrom-szerűséget. Csak azt sajnáltam, hogy a „nagy, komcsi kultúr” ott fog trónolni a tér tetején, de akkor rájöttem, hogy súlyos hiba van a gondolatmenetben, mert azzal, hogy „komcsi”, nem helyettesíthetek semmiféle minőségjelzőt - főleg nem építészetis diák létemre!

Ekkor vizsgáltam meg először igazán kritikus szemmel az épületet, megpróbáltam felidézni a tágas, világos belső tereket, és nagyon érdekesnek találtam, egészen megszerettem. Jól jött ez a felismerés, mert épp épületet és témát kerestem a diplomamunkához, és úgy gondoltam, hogy ez az üres kultúrház nagyon sok lehetőséget rejt, ráadásul itthon van, Szentgyörgyön. És már akkor megfogalmazódott bennem az is, hogy jó lenne valahogyan a városlakókat is bevonni, mert határozottan úgy gondolom, hogy csak valós tényekre alapozva van értelme egy ilyen jellegű egyetemi projektnek is.

Mi a célod a kérdőívvel, mihez kezdesz majd az összegyűjtött és feldolgozott eredményekkel?

A szakdolgozatban a kommunizmus idején épült kultúrházak rehabilitációjának lehetőségeivel foglalkozom, pontosabban azzal, hogy hogyan lehetne ezeket a többnyire a múltban ragadt, gyakran lepusztult épületeket nem csupán a kor igényeire szabni, hanem morálisan is rehabilitálni, a közösség szemében más megvilágításba helyezni. A kérdőív egy része erre összpontosít, az érdekelt hogy mennyire tekintjük a múlt rendszer jelképének ezeket a művelődési házakat, és ez inkább jót vagy rosszat jelent.

A kérdőív másik fele egy crowdsourcing („közösségi ötletbörze”) stratégia része, így gyűjtöttem ötleteket és javaslatokat, illetve itt szerettem volna validálni az eredeti elképzelésemet a refunkcionalizálást illetőleg. A crowdsourcing-ot mint a közösség bevonásával történő rehabilitációs lehetőséget javaslom a dolgozatban, és mindenképp tesztelni szerettem volna. Eddig több mint 350-en töltöték ki, körülbelül 90 konkrét javaslat érkezett, hogy milyen funkcióknak és tevékenységeknek kellene helyet kapnia az épületben.

Milyen javaslatok futottak be, amiket szerinted érdemes megfontolni, illetve neked milyen ötleteid vannak?

Rengeteg hasznos és érdekes javaslat érkezett. Volt aki játszóházat szeretne, ahol a gyerekeket felügyelet alatt lehet hagyni az előadások idejére. Mindenféle próbatermeket, szakköröket, konferenciatermet javasoltak még. A fiatalok egy minőségi szórakozóhelyet szeretnének, de van aki legfennebb kávézót képzel el, semmiképp sem bulizó helyet, és van, aki a múlt rendszert idéző kocsmára vágyik.  De volt olyan is, aki szívesen gördeszkázna az épületben, vagy akár kertészkedne a tetőn. Egyesületek tagjai jelezték még, hogy szükség volna olyan helyiségekre, ahol lebonyolíthatják a tevékenységeiket.

Az én ötletem egyébként a gazdasági önállóságra és a multifunkcionalitásra alapoz: a mindenféle kulturális funkciókat szeretném kombinálni egyéb, bevételt generáló funkciókkal, mint co-working típusú iroda vagy rádiószékhely. Ezt még elég sokan látják így, mint kiderült a válaszokból. Sőt, volt aki például energatikailag tenné függetlenné az épületet napelemek segítségével.

Van Szentgyörgyön hasonló helyzetű vagy akár használatban levő épület, aminek más célt adnál?

A régi vágóhíd például egy olyan műemléképület, ami nagyon tetszik és szívesen foglakoznék vele. Belülről sajnos még nem láttam, de izgalmas lenne hotellé vagy hostellé átalakítani, el tudom képzelni egy loft stílusú lakásnak is. Akár lehetne belőle egy rugalmas eseményhelyszín is, mint például a bukaresti The Ark.

Egyébként, a Bodok Hotel átalakításáról Kiss Lóránd készített diplomamunkát tavaly, és szerintem vannak még egy páran egyetemisták, akik a város számára hasznosítható témákat dolgoznak fel.

Az Ecou Egyesület és a Saint George Debate Club keresi a választ arra a kérdésre, miként lehetne a Sepsiszentgyörgy központjában lévő, bezárt, elhanyagolt épületet renoválni és újra bevonni az előadótermekben szűkölködő város kulturális körforgásába. Mădălin Guruianu az egyesület képviselője, helyi tanácsos elmondta, a közvita ötlete Szonda Hanna kezdeményezése nyomán körvonalazódott. A közvitát március 31-én szervezik meg.

Más, hasonló házak helyzetének is utána szeretnél nézni. Hol érdemes hasonló kérdéseken elgondolkodni?

Szeretnék egy kicsit utánajárni más művelődési házak helyzetének is, de egyelőre még nem kerítettem sort rá. Nagyon sok kultúrház van az országban, hiszen a „szocialista társadalmat” formáló és művelő helyszínnek szánták ezeket. Az azonban vitathatatlan, hogy ezek az intézmények fellendítették a városok kulturális életét: általában nagyon jól felszerelt épületek voltak, főleg ami az előadótermeket illeti. Ezt most példásan alátámasztja a szentgyörgyi helyzet, hiszen a város nagyon megérezte az elmúlt években a kultúrház nagytermének hiányát.

A kultúrházak egyébként típustervek szerint épültek, általában a helyi tervezőintézetek adaptálták a kapott terveket (a szentgyörgyi művelődési ház nagyjából az alexandriai tükörképe, például). A hatvanas évek második felében és a hetvenes években épült néhány építészeti szempontból igazán figyelemre méltó kultúrház, amelyek a brutalista stílus jegyeit viselik, említeném ezek közül a Ploiești-i Szakszervezetek Művelődési Házát, valamint a szebeni és nagybányai kultúrházakat. De érdekes még a Buzău-i és a Mangalia-i művelődési ház is – ez utóbbi a hatvanas évek elején épült.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X