• 2017. október 24., kedd
    Salamon
  • 11°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 12°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 12°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 10°
      Arad
    • 11°
      Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • 10°
      Nagybánya
    • 11°
      Marosvásárhely
    • 11°
      Zilah
    • 10°
      Szatmár
    • 11°
      Nagyszeben
    • 10°
      Temesvár
    • Brassó
    • 15°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5988 LEI
    • 1 USD = 3.9154 LEI
    • 1 GBP = 5.1585 LEI
    • 100 HUF = 1.4922 LEI

Az otthonoktatást választotta iskola helyett egy kolozsvári család


-A A+

Egy kolozsvári magyar család mindennapjain keresztül mutatjuk be az otthonoktatás indítékait, módszereit, előnyeit és hátrányait, szükségesnek látszó körülményeit.

" />


Kolozsváron bőven van választék a különböző képzést, módszereket, eszmeiséget kínáló iskolákból, mégis előfordul néhány családnál, hogy az otthonoktatást választják. Ennek más-más okai lehetnek. Egy kolozsvári magyar család mindennapjain keresztül mutatjuk be az otthonoktatás indítékait, módszereit, előnyeit és hátrányait, szükségesnek látszó körülményeit.

Szász Attila és Zelma tizenöt éve léptek erre az útra, körülbelül tizenöt másik erdélyi családdal együtt, és azt tapasztalják, hogy míg kezdetben mindenki furcsállta döntésüket, és a médiában is csak negatív példaként említették az otthonoktatást, az utóbbi négy-öt évben hirtelen kezdett megváltozni az érdeklődők hozzáállása, egyre többen elképzelhetőnek tartják, hogy működőképes ez a rendszer.

Kombinált módszerek, gördülékeny hétköznapok

Ha az interneten nyomozunk otthonoktatásról szóló weboldalak után, a Google elsőként vezet az otthonoktatas.info honlapra, ahol nagyon sokoldalú megközelítésben olvashatunk a témáról. A módszerekre rákeresve rendszerezett felsorolást találhatunk a különböző irányzatokról, ugyanakkor az oldal szerkesztője megjegyzi: általában az otthon oktató szülők több módszert kombinálnak.

Így volt ez a kétgyermekes Szász család esetében is. Amikor a gyerekeik óvodáskorúak lettek, a szülők megvásárolták az Óvónők kézikönyvét iránymutatóként. A két fiú játszva tanulta meg szülei mellett, amit más gyerekek egy-egy óvónő szárnyai alatt. Otthon rajzolgattak, ragasztgattak, festegettek, énekeltek, és együtt mentek levelet gyűjteni a parkba.

Nagycsoportban már tudatosan készültek az első osztályra, saját órarend szerint célorientált foglalkozásokat tartott nekik az édesanyjuk. Ekkortól negyedik osztály végéig egy amerikai keresztyén iskola otthonoktató programját kezdték el követni, és azt kiegészítették a romániai tananyaggal: magyar irodalom, román nyelv, és kézbe vették az itthoni matematika tankönyveket is. Románból ugyan követték a tananyagot, de nem annyira mereven, nem kellett bemagolniuk irodalmi művek elemzéseit, inkább arra fektettek hangsúlyt, hogy hétköznapi szituációkban tudjanak kommunikálni a fiúk.

„Fontosabbnak láttam, hogy tudjon folyékonyan beszélni románul, ki tudja fejezni magát, minthogy érettségizzen a Baltagul-ból. Most arra gyúrunk, hogy Sámuel Magyarországon középfokú nyelvvizsgát tegyen románból. Erre készülve tényleg a leghasznosabb dolgok fognak előtérbe kerülni, ebben bízunk” – mondja az édesapa.

Az amerikai segédletnek nagy előnye volt, hogy nem csak a gyerekhez címezve tartalmazott munkalapokat, hanem volt külön könyve a szülőnek: egy útmutató ahhoz, hogy hogyan magyarázzon el különböző tanulnivalókat. Le volt írva, hogy milyen fajta hibákat követhet el a gyerek, azokat hogyan célszerű korrigálni, ha valami nehezebben megy, milyen feladatokkal lehet begyakorolni – dicsérték a könyv aprólékosságát a szülők.

Negyedik osztálytól beíratták a gyerekeket egy magyarországi iskolába magántanulókként, ez azzal járt, hogy minden félév végén Magyarországra kellett utazniuk vizsgázni, de különben otthon tanultak. Minden tantárgyból a szociális asszisztens és vallástanári szakot végzett édesanya oktatta őket egy kiválasztott tanmenetet követve. Kiszámolták, hogy hány leckét kell átvenniük hetente ahhoz, hogy tíz hónap alatt befejezzék az anyagot. Volt órarendjük, amihez tartották magukat, de ha például nyílt napot tartottak egy múzeumban, megengedték maguknak, hogy szabadnapot vegyenek ki. Ez a rugalmasság azt is megengedte, hogy tanév közben akár egy hétre is elutazzanak, viszont előfordult az is, hogy otthon nem mindig tartottak vakációt, amikor az iskolásoknak szünidő volt.

Ötödik-hatodik osztálytól a matematika és a fizika tanítását átvette az édesapa, angolból, kémiából és zenéből közeli ismerős, illetve rokon segített. Ugyanakkor ezekben az években már kezdték buzdítani őket arra is, hogy próbálják meg maguktól megérteni a leckéket, ne hagyatkozzanak csak arra, hogy valaki elmagyarázza. „Odatettem őket, hogy olvassák el a leckét, nézzék meg a példafeladatokat, és csak akkor jöjjenek, ha nem értenek valamit. Legtöbb esetben megértették, a magyarországi tankönyvekhez kapcsolódó internetes, interaktív magyarázatok ebben sokat segítettek. Együtt már csak átnézni kellett” – mondja az apa.

Hetediktől felszerelték a tardi általános iskola (ahová jártak) osztálytermeit kamerákkal, ettől fogva az otthonról tanulók Skype-on vehettek részt az órákon, kérdezhettek is, és a tanárok is felszólíthatták őket, de csak heti egy óra volt kötelező tantárgyanként, különben továbbra is tanulhattak saját módszereikkel, függetlenül az osztályközösségtől.

Kilencedik osztálytól egy győri iskolát választottak a fiúknak, ahol szívesen látták őket, de kötelezték, hogy minden órán részt vegyenek, és ennek ők is szükségét érezték. Dani jelenleg tizedikes, Sámuel pedig tizenegy. Reggel 8.30-kor kezdődnek az óráik, 13 órától pedig van egy félórás ebédszünetük. Sámuel délután fakultáción vesz részt, hogy jövőben emelt szintű érettségit tehessen.

Vannak olyan otthon oktató családok is, ahol kivesznek egy-két szabad évet egy bizonyos terület fejlesztésére. Például egy informatikus apa a 12 éves lányát olyan szinten megtanította így programozni, hogy egyetemet végzettekkel is felveszi a versenyt – számol be Szász Attila egy ismerős család helyzetéről.

A Szász család számára fontosak voltak a keretek, ugyanakkor a rugalmasságot még a középiskolai időszakban is megtartották bizonyos területeken: esetenként a fiúk kikapcsolhatják a hangfalat, hogy ne hátráltassa őket a munkában, ha például fegyelmezési problémák adódnak, vagy olyasmit kell megbeszélnie egy tanárnak az osztállyal vagy egy diákkal, ami őket nem érinti. Más módszerek is alkalmazhatók otthonoktatásban, de önmagában egyik módszer sem garantálja a sikert, azt az egyes helyzetekhez kell igazítani.

Romániában nem létezik a magántanulói státus

Romániában csak a súlyosan fogyatékos gyermekeket nem kötelezik, hogy nap mint nap iskolába járjanak, de különben a tanügyi törvények szerint nem létezik a magántanulói státusz. Azt viszont engedélyezik, hogy az iskolás korú állampolgárok valamilyen külföldi tanintézménynél legyenek nyilvántartva, ahonnan bizonyítványt kapnak.

Magyarországon elméletileg minden iskolában megvan a lehetőség, hogy valaki magántanulóként iratkozzon be oda, miután az igazgató beleegyezését adta. Kevés iskola van azonban, ahol szívesen fogadják a magántanulókat – mondják a szülők, és még kevesebb, ahol kamerával is fel vannak szerelve az osztálytermek. „Eleinte minden tanár gyanakvó volt, hogy miért nem járnak be iskolába, de aztán nagyon megszerették a gyerekeinket, megköszönték, hogy odavittük őket, és kérték, hogy még küldjünk ilyen gyerekeket, mert öröm látni, ahogyan fejlődnek. Nekünk meg szintén öröm, hogy nem csak jól haladnak, de el is ismerik őket. Az új tankönyvcsomaggal küldik a jutalomkönyveket is” – mondják.

A Romániai Otthonoktatók Egyesületének információi honlapjukon és Facebook-oldalukon is olvashatók, valamint elnökük, a székelyudvarhelyi presbiteriánus lelkipásztor Curcubet Gábor blogot is indított.

A döntés mögötti meggyőződések

Amerikai ismerőseiktől hallott Attila és Zelma arról, hogy az otthonoktatás jól járható út. Eleinte nagyon sok ellenérvük volt, de főleg azért, mert nem ismerték részleteiben, hogy miről is szól ez az egész. Az „óvodai” időszakban nem voltak biztosak benne, hogy első osztálytól nem fogják iskolába adni a gyerekeiket, majd később elgondolkodtak, hogy ötödiktől talán jobb lenne állami iskolába küldeni a fiúkat, de az eredmények újra meg újra megnyugtatták őket.

Számukra a hiteles erkölcsi nevelés volt a legmeghatározóbb az otthonoktatás melletti döntésben. „A kérdés az, hogy mi a nevelés célja. Én úgy látom, hogy a gyerek nincs felkészülve arra, hogy egyedül megállja a helyét a világban: sem erkölcsileg, sem akadémiai tudás szempontjából, sem érzelmi viszonyulás szempontjából – tehát valahogyan fel kell őt készíteni. A közoktatás megpróbálja az akadémiai felét megoldani, s bár van próbálkozás az erkölcsi oldalra is, nekem nagy kérdés, hogy ez mennyire sikerül” – mondja az apa.

Kolozsvárra október 15-én érkezik a Burie család, akik elsőkként jöttek Erdélybe előadást tartani az otthonoktatásról. Gyermekeiket ők is otthon oktatták, és most együtt koncerteznek a Marasti téri moziban. A fellépést követően az otthonoktatásról is fognak szólni, illetve lehet őket faggatni. A család más erdélyi városokba is ellátogat. Sepsiszentgyörgyön kezdik a turnét október 11-én, aztán Székelyudvarhelyen folytatják 13-án, Marosvásárhelyen 14-én.

Manapság sokat beszélnek az érzelmi intelligenciáról – azzal végképp nem lehet az iskolában foglalkozni, vélik a szülők. Szerintük a gyermek jövője a jellemének kialakításán múlik. Úgy látják, a munkaerőpiacon például nem az a legnagyobb baj, hogy nincsenek hozzáértő szakemberek, hanem hogy nagyon nehéz olyanokat találni, akik megbízhatóak is, nem csak a maguk hasznát lesik.

Szász Attila presbiteriánus lelkész, és elsősorban azért választották ezt az utat, mert azokat a keresztyén értékeket, amelyekben hisznek, így találták a leghatékonyabban átadhatónak. De más világnézetű érdeklődök is vannak, olyanok is, akik egyszerűen a közoktatásból, a tanügyi rendszerből ábrándultak ki, és kerestek átláthatóbb alternatívát.

Vitathatatlan előnyök

Nagycsoportban egy óvónőt, később vakációnként ismerős tanítónőket kértek meg a Szász szülők, hogy mérjék fel gyermekeik tudásszintjét – mindig az derült ki, hogy egyáltalán nincsenek lemaradva az itteni elvárásokhoz képest, sőt bizonyos területeken sokkal jobban állnak, annak ellenére, hogy nem tanultak megfeszült tempóban.

Mindenki a saját ritmusában haladhat. Amit nehezebben ért meg, annál hosszabban elidőzhet, viszont amit gyorsan és élvezettel csinál, azzal tempósabban haladhat. Az idővel való gazdálkodás szempontjából mindenképp hatékonyabbnak látja a családapa az otthon oktatást: „Az iskolákban a tanórák jelentős hányada fegyelmezéssel telik. Amit ott egy óra alatt elvégeznek, azt húsz perc alatt is meg lehet otthon oldani.” A Szász gyerekek első-második osztályban így napi két-három óra tanulással át tudták venni az éves anyagot, sőt.

„Elkezdtük szeptemberben, és az amerikai tankönyvet – ami sokkal vastagabb, mint az itteni – januárra befejeztük. Úgy, hogy minden egyes példát, feladatot elvégeztünk, és akkor elővettünk egy romániai tankönyvet, amit május végére szintén befejeztünk, minden egyes feladatot megoldottunk belőle. Ezután egy harmadik tankönyvnek is nekiálltunk, de anélkül, hogy teljesítményorientáltan rányomtuk volna a gyermekre. Egyszerűen Sámuel kedvét lelte benne, szerette, és kért egy újabb tankönyvet” – számol be tapasztalatukról az apa.

Másik fiuk nem rajongott a matematikáért. De egyáltalán: nagyon nehéz volt a figyelmét a leckére irányítani, sok időbe telt, míg megtalálták, hogyan lehet őt motiválni. Nagyon szerette a dinoszauruszokat, és a szülők rábukkantak az interneten egy olyan összeállításra, amely dinoszauruszokkal illusztrálva segített óvodától negyedik osztályig átvenni a teljes tananyagot, minden tantárgyat – ez hozta meg a nagy áttörést Dánielnél.

„Elkezdtük ezt használni, és ettől annyira megtáltosodott, hogy több oldalt akart naponta csinálni. Aztán negyedik-ötödik osztály körül már sikerült dinoszauruszok nélkül is megkapnia azt az üzemhőmérsékletet, amin azóta is működik. Sokkal szorgalmasabb lett, ha leckéje van, nem lehet elcsábítani olyan dolgokkal sem, amik különben érdeklik. Ha viszont iskolába adtuk volna, valószínűleg 12 éven keresztül eljátszadozott volna a hátsó padban egy léggyel. Elkönyvelték volna, hogy ő ilyen, és neki nem megy” – vélik a szülők. Ahány gyerek, annyiféle: értelmi képesség, érdeklődés, érzelmi érettség szempontjából, tehát a személyre szabott oktatás lehetősége egyértelmű előnyt jelent, ebben minden pedagógus egyetért.

Ha a szülő már nem képes valamilyen tantárgyból irányítani a gyerek tanulását, és nincs meg a lehetőség, hogy Skype-on rákérdezhessen egy adott iskola szaktanárára, akkor maga válassza ki azt a segítséget, akit ő a legjobbnak gondol, felkészültség szempontjából, és abból a szempontból is, hogy a gyermek tud-e vele haladni. Előnyt jelenthet ez is, mert ugyebár elsőben még sakkoznak a szülők, hogy jó tanító nénihez kerüljön a gyermek, de később már nem befolyásolható, hogy milyen tanárok oktassák a csemetét. Arról nem is beszélve, hogy az osztályközösség, ahová a gyerek kerül, mennyire nem megválogatható.

Elszigetel-e a védőburok?

Egy állandóan visszatérő kérdés, hogy hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba, és annak hasznos tagjaivá lenni azok a gyermekek, akiket otthon oktatnak, nincsenek osztálytársaik, úgymond „el vannak zárva”. A szülők szerint az iskola sem illeszti be a gyerekeket a társadalomba, merthogy az iskola egy „teljesen természetellenes közeg, sehol máshol nincs ilyen a társadalomban, hogy korcsoportok szerint fel lennének osztva az emberek. A családban is vannak fiatalabbak, idősebbek, a szomszédok körében, a munkahelyen is, a gyülekezetben is” – mondja az apa.

Másrészt attól, hogy valaki nagyon sok időt tölt egy közösségben, nem jelenti azt, hogy be is illeszkedik. Minden osztályban vannak visszahúzódottak, akikre ezért esetleg még rá is szállnak, és akkor még visszahúzódottabbak lesznek. „Én magam több helyen is jártam iskolába, és nem egyszer fordult elő, hogy a fiúk jöttek, hogy ezzel, ezzel és ezzel kell megverekedni, mert be akarták mérni, hogy én hol tartok súlycsoportilag. Én nem szerettem soha verekedni, de ki kellett derülnie, hol a helyem a csordában. Így szocializálódtunk” – emlékezik az apa.

Azoknak a szülőknek, akik az otthon oktatást vállalják, különösképpen oda kell figyelniük arra, hogy kialakulhassanak baráti kapcsolataik a gyerekeknek. Ennek érdekében be lehet íratni őket önképző körökbe érdeklődési területük szerint. A Szász fiúk öt évig jártak egy helyi zeneiskolába, ahol zeneelméletet tanultak, zongorán és fuvolán is játszottak, az iskola szimfonikus zenekarának tagjai voltak, és versenyekre is jártak.

Amikor csak mód van rá, igyekszenek a szülők közös programokat szervezni más családokkal. „Ha látom, hogy kialakulóban van egy jó kapcsolat, akkor energiát fordítunk arra, hogy megszervezzük a találkozásokat” – vallja az édesapa.

Kedvezőtlen körülmények

Volt idő, hogy a Szász család mindenhol népszerűsítette az otthonoktatást, de ma már nem tesznek így. Saját ismeretségi körükben is előfordult, hogy szétszórtság miatt kudarcba fulladt a próbálkozás. „A rugalmasság az egy erény, ha valamihez képest vagy rugalmas, különben szétszórtság. Rendetlen családoknak nem ajánlott, hogy otthon oktassanak. Ők küldjék inkább iskolába a gyermeket, mert az legalább egy keretet ad” – mondja Szász Attila.

Az is nagyon fontos, főleg az elején – körülbelül hatodik osztályig –, hogy az egyik szülő folyamatosan a gyerekek mellett tudjon lenni. Ettől egyesek azért ódzkodnak, mert aggódnak saját pedagógiai határaik miatt, hogy nem tudják elmagyarázni az anyagot, mások az anyagiak miatt aggódnak. A Szász család és otthonoktató ismerőseik többsége viszont fél fizetésből, igen szerény összegből élnek, és ezen családok mindegyikében legalább két gyermek nevelkedik. Szerintük matematikailag is levezethető az otthonoktatás költséghatékonysága, megvan a csínja-bínja annak, hogy hol lehet spórolni, így egyáltalán nem drágább ez az út.

Milyen jövő vár egy otthon oktatottra?

A Szász család ismeretségi köréből eddig ketten fejezték be tanulmányaikat. Egyikük még csak fontolgatja, hogy hova tovább, másikuk a New York University Abu Dhabiban található részlegén tanul, ahová már érettségi előtt felvették.

Szász Sámuelnek is közel már az érettségi, utána pedig Dani következik. Mindkettőjük kedvenc tantárgya a matek és a fizika. Nem bőbeszédűek („Székelyek” – magyarázza az apa), tőmondatokban válaszolnak a kérdéseimre. Dani elárulja, hogy szabadidejében biciklizni szeret és számítógépes stratégiai játékot játszani, Sámuel pedig zenét hallgat és gitározik. Elmondják azt is, mivel szeretnének foglalkozni iskola után: Dániel gépész/villamosmérnöknek készül, Sámuel az autómérnök és az informatikus pályák közül választ hamarosan.

Az elmúlt években mondhatni rendszeresen tartottak otthonoktató konferenciákat Erdély különböző városaiban, az előadások közül pedig legalább az egyiken elhangzik néhány híresség neve, akik nem jártak iskolába, hanem otthon tanultak, így például Edison, Benjamin Franklin, Mark Twain vagy Arany János.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X


popup