Felmérés: a politikusok diszkriminálnak leginkább

Meglepő eredményeket mutat a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) friss közvéleménykutatása, amelyet augusztusban végeztek el 1 406 személy megkérdezésével. A kérdőíves felmérésben nemcsak azokra a csoportokra kérdeztek rá, amelyeket a társadalom ma hátrányosan megkülönböztet, hanem azokra a személyekre is, akik diszkriminálnak.

A válaszadók 59 százaléka (2,6 százalékos hibahatárral) úgy vélte, hogy elsősorban a politikusok azok, akik ma diszkriminálnak, őket követik a hétköznapi polgárok (47 százalék), a közhivatalnokok (46 százalék), a magáncégek alkalmazottai (38 százalék), az orvosok (36 százalék), a médiában dolgozók (27 százalék), az oktatók (25 százalék).

Ami a diszkriminált csoportokat illeti, a felmérés nem mutat nagy meglepetéseket: Romániában továbbra is a HIV-fertőzöttekkel, AIDS-esekkel, a drogfüggőkkel, a fogyatékossággal (pszichés és fizikai) élőkkel, a romákkal, a szexuális kisebbségekkel, az állami gondozottakkal a legintoleránsabbak.

A válaszadók 65 százaléka mondta azt, hogy az AIDS-esekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés erős és nagyon erős ma Romániában, a fogyatékkal élők esetében ez az arány 55-56 százalékos, a drogfüggők esetében 57 százalékos.

A romák esetében 49, a melegekkel és más szexuális kisebbségek esetében szintén 49, az állami gondozattak esetében 48, és azokkal a románokkal szembeni, akik kisebbségben élnek, 48 százalékos. A legkevésbé intoleránsak ma Romániában az idősekkel, a kiskeresetűekkel és a krónikus betegségben szenvedőkkel szemben.

Szeretnéd, ha a szomszédod lenne?

Ami a felsorolt csoportok elfogadásának mértékét illeti, a felmérésből kiderült, hogy a drogfüggőkkel szemben óriási az elutasítás: a megkérdezettek 39 százaléka még azt sem szeretné, hogy ezek a személyek Romániában éljenek, illetve Romániába látogassanak. A szexuális kisebbségek esetében ez az arány szintén ijesztő: 29 százalékos. A sorban a romák (23 százalék), a HIV-fertőzöttek (AIDS-esek) következnek 21 százalékkal, majd a magyarok (!20 százalék), a színesbőrűek (18 százalék) és a bevándorlók (18 százalék).

A válaszadók 14 százaléka azt sem szeretné, ha egy bevándorló rokona lenne, ami kicsit ijesztő, hogy ez az arány a magyarokkal szemben 18 százalék. A szexuális kisebbségekkel szemben 7, a HIV-fertőzöttekkel szemben 10, a romákkal 11, és más bőrszínűekkel 13 százalék. A legtoleránsabbaknak a munkanélküliekkel, az alacsony jövedelműekkel és a más vallásúakkal szemben bizonyultak a megkérdezettek, a válaszadók több mint fele kész arra, hogy a felsorolt csoportokat akár a baráti, családi körébe is befogadja.

A megkérdezettek 67-77 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a kisebbségeket Romániában ugyanolyan jogok illetik meg, mint a társadalom többi tagját, 17 százalékuk egyenesen úgy tartja, hogy a magyarok és a romák ma Romániában több jogot kapnak, mint a többségi társadalom tagjai.

Melyek a diszkrimináció okai?

A közvéleménykutatás megerősítette, amit előzőleg már számtalan kutatás kimutatott: a romániai társadalom többsége úgy véli, az intolerancia a kevésbé iskolázottak körében a legnagyobb, tehát a hátrányos megkülönböztetés összefügg az oktatás minőségével, hiányával. Három megkérdezett személyből kettő úgy vélekedett, hogy az oktatás hiánya diszkriminatív magatartáshoz vezethet.

Az okok közé sorolták a megkérdezettek a másikkal szembeni közönyt (49 százalék), a tájékoztatás hiányát (46 százalék) és a korrupciót (44 százalék).

Arra a kérdésre, hogy hol, mely területeken történik leginkább a hátrányos megkülönböztetés ma Romániában, sokan az iskolákat és a munkahelyeket emelték ki. Itt a leggyakrabban a HIV-fertőzöttek, a fogyatékkal élők és a romák érintettek. A megkérdezettek több mint fele vélte úgy, hogy a HIV-fertőzöttek azok, akiket a leginkább diszkriminálnak az iskolákban, a munkahelyen és a köztéren. Őket a fogyatékossággal élők követik.

Az egészségesekkel szemben leginkább a HIV-fertőzöttek találnak legkevésbé munkát a munkaerőpiacon, és ha etnikai alapon tesszük fel a kérdést, akkor a romák azok, akiknek a románokkal szemben a legkevesebb esélyük van elhelyezkedni.

Háromból két személy úgy vélekedett, hogy az oktatással visszaszorítható a hátrányos megkülönböztetés, az államnak tehát oktatóprogramokat kellene indítania (a válaszadók 88 százaléka vélekedett így). A válaszadók 47 százaléka mondta azt, hogy az anyagi befektetés és a politikai akarat (44 százalék) a legfontosabb tényezők a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni fellépés hatékonyságának.

A válaszadók nagyon nagy része úgy vélekedett, hogy Romániának ki kellene dolgoznia egy egységes stratégiát a diszkrimináció ellen. A stratégia kivitelezésében a kormánynak és az állami intézményeknek (89 százalék), a Diszkriminációellenes Tanácsnak (89 százalék) és a civil szervezeteknek (82 százalék) kellene elsősorban részt venniük.

A közhivatalokban diszkriminálnak a leginkább

Háromból két személy úgy vélekedett, hogy a legnagyobb mértékben a közhivatalokban diszkriminálnak ma Romániában, erősebb mértékben mint az egészségügyben vagy az oktatásban. A válaszadók nagy része úgy vélte, ezt vissza lehetne szorítani azzal, ha információs kampányokkal tájékoztatnák az állampolgárokat a jogaikról, hogy milyen szolgáltatások illetik meg a közszférában.

A közvéleménykutatásban részt vevők 55 százaléka mondta azt, hogy hátrányos megkülönböztetés az egészségügyben a legnagyobb, és a hátrányos megkülönböztetés elsősorban az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben mutatkozik meg. A megkérdezettek szerint nagyon sokat segítene, ha már az egyetemen megismernék az orvostanhallgatók kötelező kurzusok keretében az esélyegyenlőség és a méltányosság elvét. A felmérésben részt vevők ez alól a családorvosokat és a kórházigazgatókat se vonnák ki.

A munkaerőpiacon szintén nagy a hátrányos megkülönböztetés, háromból két személy úgy vélekedett, hogy ezen a területen nagy számban fordulnak elő hátrányos megkülönböztetések. Ezt úgy lehetne csökkenteni, ha az állam garantálná, hogy a munkaszerződésekbe olyan kritériumok is belekerüljenek, amelyek elejét vennék a diszkriminációnak.

Ami az oktatást illeti, a leghatékonyabban a megkérdezettek szerint úgy lehetne visszaszorítani a hátrányos megkülönböztetést, ha az tankönyvekbe bekerülnének az esélyegyenlőség és sokszínűség elvei. A másik megoldás az iskolaszintű tájékoztató kampányok lennének a diákok és a szülők számára. A megkérdezettek fontosnak vélik azt is, hogy anyagilag is kompenzálják azokat az oktatókat, akik "érzékeny" csoportokkal, tanulókkal foglalkoznak, így lehetne elősegíteni, hogy több hátrányos helyzetű gyermek kerüljön be az oktatási rendszerbe.

Asztalos Csaba, a CNCD elnöke korábban érdeklődésünkre elmondta, a közzétett felmérés egy olyan közvita alapja lesz, amelynek célja az diszkriminációellenes országos stratégia kidolgozása. A stratégiát a kormánynak készítik. 

„Ha a tervet elfogadják, nagyon sok területen újat hozhat. Például köteleznénk a tanárokat, hogy már az egyetemen ismerkedjenek meg az esélyegyenlőség elveivel. Vagy, hogy szerepeljen erre vonatkozó tétel is a tanári vizsgán, a közhivatalnokok versenyvizsgáján. De az iskolák engedélyeztetésének egyik feltétele is lehetne az esélyegyenlőség elvének betartása, és még folytathatnám. Kevés pénzből megoldható lenne a stratégia gyakorlatba ültetése, és nagyon sok pozitív haszonnal járna” - magyarázta korábban a CNCD elnöke.

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?