Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (május 10.-május 16.)
  • 2018. szeptember 23., vasárnap
    Tekla
  • 13°
    Kolozsvár
    • 12°
      Csíkszereda
    • 14°
      Székelyudvarhely
    • 12°
      Gyergyószentmiklós
    • 14°
      Székelykeresztúr
    • 15°
      Kovászna
    • 15°
      Kézdivásárhely
    • 12°
      Barót
    • 13°
      Sepsiszentgyörgy
    • 14°
      Arad
    • 14°
      Gyulafehérvár
    • 11°
      Nagyvárad
    • 10°
      Beszterce
    • 11°
      Déva
    • 11°
      Nagybánya
    • 14°
      Marosvásárhely
    • 12°
      Zilah
    • 12°
      Szatmár
    • 14°
      Nagyszeben
    • 14°
      Temesvár
    • 13°
      Brassó
    • 17°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6559 LEI
    • 1 USD = 3.9517 LEI
    • 1 GBP = 5.2123 LEI
    • 100 HUF = 1.4386 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (május 10.-május 16.)


-A A+

„Most már biztos, hogy a megtámadásának tizenkettedik évfordulóját, 2018. augusztus 25-ét is vádlottként fogja megélni Zsák Malina Hedvig. A Győri Járási és Nyomozó Ügyészség újra, immár negyedszer is meghosszabbította a nyomozati határidőt, ezúttal szeptember 11-ig.”

Megszólalt a héten az Új Szóban Vrabec Mária és Kinek fontos még itt Malina Hedvig? címmel közreadott, nyílt levéllel felérő publicisztikájában arról számolt be, hogy bár évek óta családjával magyar állampolgárként Győrben él férjével és három kisgyermekével együtt a Szlovákiában igaztalanul meghurcolt egykori nyitrai diáklány, a vesszőfutása ma is tart.  Elmondja: „Hedvig nem azért költözött Magyarországra, mert előnyöket akart. Önerőből teremtett új otthont magának, nem fogadott el semmit, hogy senkinek ne legyen adósa és lekötelezettje. Azt sem remélte, hogy ott felelősségre vonják azokat, akik itt pokollá tették az életét. Csupán annyit akart, hogy végre fellélegezhessen, hogy az életét beárnyékoló ügy nem létezik többé, vége.” Ma pedig azzal kell szembesülnie Malina Hedvignek, hogy ez nem igaz.

„Malina Hedvig esete arról szól, hogy csaknem nyolc éve hajszolunk valakit, és az ügyet nem tudjuk befejezni"fogalmazott több mint négy évvel ezelőtt Andrej Kiska frissen megválasztott szlovák államfő az egyik első televíziós interjújában. A pozsonyi Markíza televízióban akkor Kiska azt is elmondta: ha ilyen hosszú ideje zaklatnak országában egy embert, és a hatóságok nem képesek az ügy végére érni, azt az emberi méltóság megsértésének tartja. „Már rég le kellett volna zárni az ügyet” – tette hozzá, majd kijelentette: amennyiben elítélik Malina Hedviget hamis tanúzás miatt, azonnal kegyelmet ad majd neki.

Andrej Kiska nemsokára kitölti elnöki mandátumát (két napja azt is bejelentette, jövőre nem indul újra a köztársasági elnöki posztért), de a magyarságáért gyalázatosan meghurcolt egykori nyitrai magyar diáklány ügye, aki házasságkötése óta a Zsák-Malina Hedvig nevet viseli, még ma sincs lezárva. Az emberi méltóságát ma is megsértik, hivatalosan ma is vádlott és esélye sincs arra, hogy szlovák szélsőséges nacionalisták által történt véresre veretésének tizenkettedik évfordulóját, 2018. augusztus 25-ét ne gyanúsítottként kelljen megélnie. Nem Szlovákiában, hanem Magyarországon.

Abban, hogy az elmúlt másfél évben is vérlázítóan alakult a sorsa a legújabbkori magyarellenes atrocitások egyik szimbólumává lett Malina Hedvignek, semmi szerepe sincs és nem is lehetett a nemsokára leköszönő szlovák államfőnek. Andrej Kiska csak annak a szlovák állampolgárnak adhat kegyelmet, akit szlovák bíróság jogerősen elítélt. Malina Hedvig viszont időközben magyar állampolgár lett, mert saját családjának, főleg három kisgyermekének nyugalma érdekében kérte és gyorsított eljárásban meg is kapta a magyar állampolgárságot. Évek óta Győrben él, mivel a csallóközi fiatalasszony úgy döntött, gyermekeit meg akarja óvni a folyamatos rendőri zaklatástól. Ennek csak egy módját látta, ha távozik szülőhazájából. Ellene viszont büntetőeljárás immár új hazájában folyik.

Gondolni se merünk arra, hogy netán megtörténhet, hogy azt a bizonyos klemenciát Malina Hedvig számára, esetleg valamikor, remélhetőleg még a 2022-ig tartó mandátuma idején, Áder János magyar köztársasági elnök gyakorolhatja majd Andrej Kiska helyett. Józan ésszel efféle horror forgatókönyvet elképzelni se lehetne, de be kell látnunk: egy ilyen végkifejlet sem kizárt. Az előjelek alapján ugyanis bármi elképzelhető. Jobb híján egyelőre csak az érintettel együtt reménykedhetünk, hogy a függetlenségére bizonyára büszke Győri Járási és Nyomozó Ügyészség nem „függetlenedik” el végleg a valóságtól is. Mert az érdemi munkától – úgy tűnik – már nagyon is sikerült ez a távolságtartás.

Természetesen Győrben a bűnöltöző szervek nem így vélekednek, hiszen „teljes gőzzel” szolgálják Iustitiát, minap hivatalosan is bejelentették: másfél év után még mindig „sokrétű nyomozati munka folyik az ügyben.”

Hogyan is kerül képbe Malina Hedvig ügyében a Győri Járási és Nyomozó Ügyészség és miért merülhet fel bennünk az az abszurdnak tűnő szcenárió, miszerint a megkegyelmezés talán akár a magyar államfő feladatává válhat?

A válaszokat alább megkapjuk, de már indulásból le kell szögeznünk: az államfői kegygyakorlás bizarr ötlete fel sem merülhetett volna bennünk, amennyiben a magyar bűnüldöző hatóságok már rég eldöntötték volna azt, amit mindenki tud: a ma még mindig hamis tanúzásért vád alá helyezett Malina Hedvig ártatlan. Csak annyit kellett volna tenni, hogy bűncselekmény hiányában rég megszüntetik az eljárást. Győrben is illett volna tudni az illetékeseknek, hogy bizonyára fölösleges bármilyen nyomozás Malina Hedvig ellen. Azt sem ártott volna szem előtt tartaniuk, hogy ebben az ügyben egy másik ország bűnüldöző szervei már lejáratták magukat. Nem is akárhogyan. Hiszen köztudott a szimbólummá nemesedett vétlen felvidéki honfitársunk szülőhazájában történt meghurcoltatásának gyalázatos históriája. Az pedig ténykérdés, hogy obskúrus okokból a szlovák igazságszolgáltatás ahelyett, hogy elkapta volna a tetteseket, az áldozatot kívánta bíróság elé juttatni.

Fenti állításunk bizonyítására millió az érv, olvasóink számára is ismert közülük jó néhány, hiszen az elmúlt évek során többször is beszámoltunk a példátlan szlovákiai justizmord egyes állomásairól. Most talán elég arra hivatkozni, hogy nem más, mint egy szlovák miniszterelnök-helyettes, Bugár Béla pártjának egykori alelnöke, Rudolf Chmel már nyolc évvel ezelőtt ezt beismerte és nyilatkozatában e szavakkal meg is követte az ártatlanul meghurcolt áldozatot: Az a tény, hogy több mint négy éven keresztül szó szerint kínozni engedtük, éppen az emberi jogok napján nagy felkiáltójelnek számít, s ezekért a sérelmekért szeretnék Záková-Malina Hedvigtől elnézést kérni".

Lássuk, hogyan is alakult a sorsa a háromgyerekes csallóközi fiatalasszonynak az elmúlt két esztendőben, aki 2016 februárjában kérvényezte az illetékes nyitrai bíróságnál, hogy ügyét magyarországi bíróságnak adják át és kérelmének a 2016. márciusi parlamenti választás után adott zöld utat az akkori, Híd-Most delegálta igazságügyi miniszter. Az ezt követő fejleményekről hallgassuk meg a témaszakértő krónikást:

„Közel másfél éve fordítják Magyarországon a Hedvig-ügy iratait, a nyomozást most hosszabbították meg negyedszer”írta meg a pozsonyi Új Szóban Vrabec Mária idén január 16-án. Az addig történteket így foglalta össze: „Magyarország 2016 decemberében vette át az ügyet Szlovákiától, eredetileg 2017. május 11-én, majd szeptember 11- én kellett volna lezárni a nyomozást. A legutóbbi határidő pedig 2018. január 11-e volt. Gál Katalin Zsuzsanna vezetőhelyettes ügyész, a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség szóvivője azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy „a nyomozás még mindig folyamatban van, a jelenleg rendelkezésre álló határidő május 11.” Elméletileg a magyar hatóságok a több ezer oldalas aktát fordítják és tanulmányozzák. Ennek ismeretében döntik el, hogy a támadás óta eltelt tíz évre hivatkozva lezárják-e az ügyet, vagy vádat emelnek hamis tanúzás miatt és továbbítják a bíróságnak. A következő határidő már a magyarországi parlamenti választások után esedékes.”

Immár lezajlottak a választások, eljött az újabb május 11-i határidő. Vajon hol tartunk most, annak a több mint 400 napnak az elteltével, amióta már egy másik térfélen pattog a labda, amióta Malina Hedvig ártatlanságáról vagy bűnösségéről Magyarországon kellene végre dönteni?

Kérdezzük ezt annak tudatában is, mert lassan két esztendeje már annak, hogy a határon túli magyarokat ért jogsérelmek iránt oly imponáló érzékenységet tanúsító Pesti Srácok publicistája joggal kért számon embert megalázó hivatali packázást és vádolt meg arra rászolgált szlovákiai hatóságokat. Nem véletlenül jutott eszünkbe most a népszerű portál egykori cikke, melyben részletesen beszámoltak arról, hogy mit jelent egyedül lenni „a kézivezérelt államaparátus ellen”. Maga cikk címe is beszédes volt: „Malina Hedvig-ügy – Szlovákia tíz éves szégyene”. Vajon kinek a szégyenéről fog szólni a Pesti Srácok újabb cikke?

Hogy mi történt január óta az aktafordítások mellett arról az újabb határidő letelte napján, május 11-én közölt újabb cikkében így számolt be lapjában Vrabec Mária:

Januárban, „mivel a hamis tanúzás büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés, és az eljárásban védő részvétele kötelező, a győri ügyészség hivatalból védőügyvédet rendelt ki Hedvignek. Az erről szóló határozatból az is kiderült, hogy a magyar hatóságok folytatják a Szlovákiától átvett büntetőügyet és az eljárásban Hedvig továbbra is terheltként szerepel.

Arról, hogy az ügy bírósági szakaszba kerül, vagy lezárják, januárban sem született döntés, a nyomozati határidőt meghosszabbították 2018. május 11-ig. A négyhónapos hosszabbítási ciklust ezúttal is betartják, amint Gál Katalin vezetőhelyettes ügyész tájékoztatott a nyomozati határidő ezúttal 2018. szeptember 11-e. Kérdésünkre, még mindig a több mint ötezer oldalas aktát fordítják-e, Gál Katalin azt mondta: sokrétű nyomozati munka folyik az ügyben. Arra kérdésre, hogy ez pontosan mit jelent és egyáltalán mit lehet tizenkét év eltelte Magyarországról kinyomozni az ügyben, nem kaptunk választ. Annyi bizonyos csupán, hogy a nyomozást a magyar ügyészség a szlovákiai hatóságok közreműködése nélkül végzi.”

Szűkszavú szóvivői közlés, általánosságok hangoztatása, kérdésekre adott válaszok helyett hallgatásba burkolózás – íme, ezzel szembesül egy felvidéki magyar újságíró, aki csak szeretné megtudni, hogy hol tart ma Malina Hedvig ügye Magyarországon.

Nem meglepő, hogy ezek után az a Vrabec Mária, aki a kezdetektől nyomon követte Malina Hedvig meghurcoltatásának stációit, sok esztendeje pedig riport- és dokumentumkötetet szentelt annak, aki a hatalom arroganciája  ellen küzdő, öntudatos polgárok jelképe lett a bárhol élő magyarok számára, nem törődött bele, hogy ennek valóban így kell történnie. Ha pedig nem kapott egyértelmű és őszinte választ Győrben, ahogyan nem kapott soha korrekt és egyenes feleletet a szlovák hatóságoktól sem – csak egyet tehetett: a nyilvánossághoz fordult. Bízunk benne, hogy nem fölöslegesen.

Nyílt levéllel felérő keserű vádiratában, melyet minap Kinek fontos még itt Malina Hedvig? címmel tett közzé az Új Szóban, és aminek bemutatására ezúttal vállalkoztunk, előbb tényeket sorjáz, majd azok mögé tekint. A kép, ami kirajzolódik elképesztően lehangoló. Tényleg hihetetlennek tűnik, de sajnos igaz: annak a Szlovákiában igaztalanul meghurcolt honfitársunknak a kálváriája, akinek ártatlansága védelmében már sok-sok esztendeje határozottan kiállt egy magyar államfő és ugyanezt megtette a magyar kormány miniszterelnök-helyettese is, mintha mi sem történt volna korábban, az elvárható hatósági empátia hiányában, most is tovább folytatódik… Magyarországon.

„Augusztusban lesz tizenkét éve, hogy Malina Hedviget Nyitrán megtámadták. A napokban, május 14-én pedig tizenegy éve, hogy a szlovák rendőrség eljárást kezdett ellene hamis tanúzás miatt.

Hét és fél évig tartó hatósági zaklatás után 2013-ban döntött úgy, hogy felveszi a magyar állampolgárságot és családjával Győrbe költözik. További három év telt el bizonytalanságban, mert 2011 áprilisában a szlovák Főügyészség vádat emelt ellene, és a bíróság 2015 szeptemberére már a tárgyalás időpontját is kitűzte. Hedvig kérelme alapján 2017 januárjában Magyarország átvette az ügyet, ő pedig azt remélte, hogy végre lezárhatja életének ezt a hosszú, keserves fejezetét. És most ott van, ahol a part szakad.

A Győri Járási és Nyomozó Ügyészség másfél éve fordítja szlovákról magyarra az aktákat és négy hónapos intervallumokban halogatja a döntést. Állítólag komoly nyomozati munka is folyik, de hogy mit tudnak tizenkét éve után kinyomozni, az talány. A lényeg azonban nem is ez, hanem, hogy egyáltalán minek?

Kinek fontos még ennyi idő után, egy másik országban annyira ez az ügy, hogy nem lehet a józan észre hallgatva azt mondani, lezárjuk, úgysem tudunk már kideríteni semmit. A nyitrai helyszínt rég beépítették, egy tanú meghalt azóta, az ügyön dolgozó szlovákiai nyomozók közül többen távoztak már a rendőrségtől. Még a Hedvig meghurcolását presztízskérdésként kezelő szlovákiai politikusok – Robert Fico volt kormányfő, Robert Kaliňák volt belügyminiszter, Dobroslav Trnka volt főügyész – csillaga is leáldozott, ebben a helyzetben pont Magyarországon kell újabb évekkel meghosszabbítani ezt a vesszőfutást? Valóban akkora horderejű egy állítólagos hamis tanúzás – még ha megtörtént volna is – , hogy érdemes rá ennyi energiát és időt fecsérelni? És egyáltalán, fontos itt még valakinek Hedvig annyira, hogy az embert lássa az aktahalmok mögött?”

Annak idején, amikor eldőlt, hogy Malina Hedvig ügyében a magyar hatóságok feladata lesz a lezárás, mely nem lehet más, mint a megnyugtató rendezés, e rovatban áttörésként értékeltük azt, hogy sokhónapnyi várakozás után a szlovák igazságügyi tárca végre hajlandónak bizonyult a büntetőeljárás iratainak átadásra. Akkor, 2016 augusztusának végén némi aggodalmunknak is hangot adtunk, amikor így fogalmaztunk: „remélhetőleg a Polt Péter vezette magyar Legfőbb Ügyészség az ügyet nem a tőle megszokott „hagyományos ügymenetben” fogja kezelni, és nem vár még döntésével évekig. Ebben viszont már nem vagyunk annyira biztosak…”

Mi tagadás, örültünk volna, ha ránk cáfol az élet és ez a jóslatunk nem válik be. Viszont sajnos nem ez történt – derül ki a Vrabec Mária cikkének folytatásából, de emellett más is. Például az, hogy 2018 májusában Malina Hedvig magyar állampolgár ellen egy magyar büntetőeljárásban még mindig nyomoznak és ő ebben a procedúrában vádlottként szerepel.

„Persze, mondhatja bárki, törvényszerű eljárás folyik, az igazságszolgáltatás teszi, amit tennie kell, Malina Hedvig pedig közben éli az életét, hiszen Magyarországon nem kopogtatnak az ajtaján rendőrök, nem akarják bezárni a pszichiátriára, nem nevezik őt a sajtóban megrögzött hazudozónak, az állam ellenségének. Ez mind igaz, de csak az igazság egy része. A másik része az, hogy milyen teherrel kénytelen élni ő és a családja. Nem tudom, belegondoltak-e azok, akik dönthetnek a sorsáról, milyen nehéz örökös vádlottként létezni, eltűrni a megjegyzéseket, úgy tenni, mintha nem látná a gyanakvó tekinteteteket, nem hallaná, ahogy összesúgnak a háta mögött. Munkát keresni, amikor az ember nem tudja, mikor, milyen kihallgatásra, tárgyalásra idézik be, és megóvni mindettől a borzalomtól a gyerekeit. Akik egyre nagyobbak és lassan szembesülni fognak édesanyjuk „múltjával”, mert az emberek nem mindig tapintatosak, sőt, gyakran kifejezetten rosszmájúak – igen, Magyarországon is.”

Vrabec Mária cikkének utolsó részében elmondottak hangsúlyosan indokolják a vádló cikkcímet. A Kinek fontos még itt Malina Hedvig? kérdés nyilván sokunkat nem hagy nyugodni, ahogyan az sem, hogy miért nem adatik meg végre egy magyarságáért előbb megalázott majd meghurcolt honfitársunknak, hogy végre fellélegezhessen, nyugalmat kapjon. Még vajon mennyi aktafordítás kell ehhez, még hány „nyomozati cselekményre” és még hány határidő kitolásra lesz szükség Győrben – kérdezzük, s ezzel, amint az elkövetkezendőkben látni fogjuk – nem vagyunk egyedül. Jósolni nem merünk, már csak azért sem, hisz kiderült, sajnos egy két évvel ezelőtti jóslatunk már bevált. 

„Itt, Szlovákiában sokan szeretnék úgy látni és sokan hangoztatják is, hogy az anyaország, amely állampolgárságot adott Hedvignek, ügyestől-bajostól befogadta, keblére ölelte, majd igazságot is szolgáltat neki.

Csakhogy egy tizenkét éve húzódó ügyben már nem lehet igazságot szolgáltatni, sőt, minden további halogatás csak az igazságtalanságot tetézi.

Hedvig nem azért költözött Magyarországra, mert előnyöket akart. Önerőből teremtett új otthont magának, nem fogadott el semmit, hogy senkinek ne legyen az adósa és lekötelezettje. Azt sem remélte, hogy ott felelősségre vonják azokat, akik itt pokollá tették az életét. Csupán annyit akart, hogy végre fellélegezhessen, hogy az életét beárnyékoló ügy nem létezik többé, vége. Ez volna olyan nehéz, amikor csak annyit kellene mondani, hogy mivel bőven eltelt a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, a bűncselekmény elévült? Csupán egy kis emberi belátás és együttérzés kellene, na meg politikai akarat. Vagy pont ez hiányozna, mert a V4-ek összeborulása és a migránsellenes együttműködés fontosabb, mint egy ártatlanul meghurcolt ember nyugalma?”



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X