• 2018. november 16., péntek
    Ödön
  • Kolozsvár
    • -1°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -2°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -1°
      Kovászna
    • -1°
      Kézdivásárhely
    • -1°
      Barót
    • -1°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -1°
      Beszterce
    • -3°
      Déva
    • -1°
      Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • -0°
      Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -1°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6635 LEI
    • 1 USD = 4.1283 LEI
    • 1 GBP = 5.2853 LEI
    • 100 HUF = 1.4462 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 27.-május 2.)


-A A+

„Nincs elég magyar gyerek Zoboralján? Alapítsunk még egy iskolát!”– Kihasználva a szórványhelyzet magyar iskolagondjait, kicsoda és kiket próbál átverni?

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Vrabec Mária és Zoboralján készült tényfeltáró riportjában annak járt utána, vajon valóban beindulhat ősztől Pogrányban a régió központi magyar iskolája? A helyszínen szerzett tapasztalataira egyetlen szó illik, a döbbenet. Kiderült: egy olyan megkérdőjelezhető hitelességű, messziről jött ember vállalta ennek az intézménynek a létrehozását és működtetését, aki nyilvánvalóan tücsköt-bogarat összehordva üres ígéretekkel operál. Hiába derült ki, hogy „a király meztelen”, a helyi magyar elöljáróktól mégis  – ki tudja mi okból – kalandor akciójához mégis szabad kezet kapott.

„Tavaly tizenegy volt, idén várhatóan tizenöt magyar elsős lesz a Zoboralján. A hét faluból háromban egy gyereket sem írattak magyar iskolába… A Nyitrai járásban az utóbbi öt évben már a húszat sem érte el a magyar elsősök száma. Legtöbben – 19-en – a 2015/16-os tanévben, legkevesebben – 9-en – pedig 2016/17-ben voltak.”

Az elmúlt napok Kárpát-medencei magyar sajtójának lenyűgözően érdekfeszítő és nemzetpolitikánk számára tanulsághordozó oknyomozó riportjára a pozsonyi Új Szóban bukkantunk. A napilap hétvégi számában megjelent Nincs elég magyar gyerek Zoboralján? Alapítsunk még egy iskolát! mellbeverően meghökkentő címet viselő, és valóban elképesztő tényekről beszámoló nagylélegzetű Vrabec Mária-tudósítás egy olyan jelenséget mutat be az olvasónak, amely abszurd és veszélyeket hordoz: a legészakibb, még összefüggő magyar nyelvszigeten, Zoboralján a szórványmagyarság létező iskolagondjainak megoldására felettébb káros kezdeményezés van születőben, és ráadásul egy morálisan megkérdőjelezhető „menedzser” bábáskodása mellett, ami teljes kudarccal kecsegtet. Lehetséges következményei pedig sajnos már most beláthatók.

Bevezető soraink az Új Szó Régió rovatában napvilágot látott riport-összeállítás sommázatát rögzítő keretes írásnak tekinthető, szintén Vrabec Mária-jegyezte szerkesztőségi véleményből származnak: fentebb a Hét faluban tizenöt magyar elsős lesz a Zoboralján címmel közreadott kommentár első és utolsó mondatát idéztük.

Induljunk ki a megkérdőjelezhetetlen statisztikai adatokból.

Zoboralja, állítja a tudományos kutatás „az egykori északi homogén magyar etnikai tér összezsugorodott maradványa.” A térség jelenlegi etnikai szerkezetének alapja a 17-18. század fordulóján alakult ki. E tájakon a kiegyezésig a szlovák etnikum tudta jelentősen növelni számát és arányait. Az 1867 utáni időszak az elő világháború végéig pedig a magyarok számára volt kedvező. 1918 után mindmáig a zoboraljai magyar többségű települések száma, illetve az itt élő magyaroké folyamatosan csökken. A fogyatkozás mellett, melynek okozói és serkentői elsősorban a 20. század nagy traumái, a kitelepítés, deportálás és reszlovakizáció voltak (a zoboraljai magyarság elveszítette értelmisége legnagyobb részét), a legnagyobb kihívást a magyar identitás válsága jelenti, mely leginkább a fiatalokra jellemző.

A 2001-es népszámlálás szerint a térséget magába foglaló nyitrai járásban már csak alig több, mit 10 ezer magyar nemzetiségű lakos élt. Ugyanez a népszámlálás azt is kimutatta: a zoboralji magyarság asszimilációjának a mértéke az 1991 és 2001 közötti időszakban a szlovákiai átlag kétszerese volt, az itt élő magyarok száma két évtized alatt megközelítőleg 20 százalékkal csökkent. Az itt élő Balkó Gábor számolt be arról: „Zoboralján az ezredforduló óta 2/3-al csökkent az alapiskolások száma, a beíratottaké még ettől is nagyobb arányban 75 százalékkal.”

A magyarság tartós fennmaradására anyanyelvi oktatás hiányában nincs esély. Ezzel mindenki tisztában van, küszködnek is a problémával a magyarságukhoz ragaszkodó zoboraljaiak, így a szülők és pedagógusok, a közösségük megmaradása és megtartatása érdekében tenni akaró közösségi emberek, helyi és országos politikusok is. Sajnos a demográfiai mélypont, azaz az előrejelzett beiratkozók létszáma, mára kegyetlenül beigazolódott. Miközben szándék és lehetőség is van arra, hogy az alsó tagozatos iskolákat ahol csak lehet, fenntartsák, ténykérdés: a régióban a három teljes szervezettségű iskola közül az egyiket, a pogrányit, ahova csupán 23 gyerek jár, ebben a szervezeti formában a jövőben már nem lehet működtetni. Mivel nagyon kevés a gyerek, némi biztatásnak már csak az számít, hogy két évvel ezelőtt sikerült eltörölni a kötelező diáklétszámokat, s így Pogrányban is megmaradhatna bár az alsó tagozatos iskola.

„Ha nem akarjuk, hogy 25 év múlva a teljes magyar iskolahálózat erre a sorsra jusson, tudatos és szoros együttműködésre van szükség az iskolák, az önkormányzatok és a szülők között mondta el a közelmúltban a Zoboralja iskoláiról tartott szakmai értekezleten Vörös Péter a Híd parlamenti képviselője. Mint ismeretes, a vegyespárt koalíciós részvételének egyik feltétele volt a kisiskolák megmaradásának biztosítása, amit a Fico-kormány 2016 júniusában, törvényben rögzített is. Vörös hozzátette, a megoldás kulcsa helyben rejtőzik. Ezt így indokolta: „Örülök, hogy a jelen lévő polgármesterek és igazgatók is felismerték ezt, és próbálnak összefogni. Hogy ez az együttműködés milyen konkrét formát öltsön, hogy hol legyenek a súlyponti intézmények, azt a helyieknek kell eldönteniük.”

Arra sem Vörös Péter és még kevésbé a közvetlenül érintettek, szülők, tanítók, tanárok, iskolaigazgatók nem gondoltak, hogy a súlyponti intézmény létrehozása éppen ott fog körvonalazódni, ahol a legkevesebb a gyermek. Aztán szembesülve azzal, hogy ki lesz a megmentő és ő milyen formában képzeli el az iskolamentést, az nemcsak Zoboralján lett közbeszéd tárgya, hanem országos üggyé lett, s nem is alaptalanul.

Vrabec Mária, akit e rovat olvasói jól ismerhetnek, hiszen a szlovákiai jogfosztások avatott szakértőjének számító kitűnő újságírónőről egy korábbi megszólalása kapcsán már elmondtuk, évekkel ezelőtt a Malina Hedvigről szóló könyvéért elnyerte a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesületének Midas–díját, és ő a szerzője a főpaptársai ármánykodása miatt meghurcolt és menesztett Róbert Bezák nagyszombati római katolikus érsekkel készített interjúkötetnek is, mely az év könyvsikerlistájának élére került 2013-ban Szlovákiában – ennek a nem várt fordulatnak járt utána.

„Zoboralján évekig arról folyt a vita, hol legyen a régió központi magyar iskolája. Felmerült Nyitra és a működő teljes szervezettségű iskolák, készült felmérés, volt több megbeszélés az igazgatók és polgármesterek között, aztán megegyezés híján a téma lekerült a napirendről.

Közben a zsérei magyar tagozat bezárt, Alsóbodokon két évig nem volt magyar elsős, és az idén Pogrányban és Nyitracsehin sem lesz. Mindezek ellenére van, aki abban látja a megoldást, hogy a meglévők mellé még egy iskolát hoz létre.” 

A megmentőként fellépő, sokat ígérő iskolaalapító messziről jött, s jól tudjuk, a messziről jött ember azt mond, amit akar. Kitűnő kapcsolatokat épített különböző magyar kormányzatokkal, kétségtelen érdemei is voltak sok-sok évvel ezelőtt, melyeknek köszönhetően a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje lett.  Nem túlzás állítani, őt a Kárpát-medencei magyarság egyik legeredményesebb pályázójaként ismerték Budapesten az ezredfordulón és azt követő tíz évben.  A sok pályázás pedig – legalábbis egyeseknél – sok kísértéssel párban jár.

A „Pályázni, pénzt elnyerni és elkölteni”-hitvallása jegyében például 1999-től kezdődően Apáczai Közalapítványtól 11 éven keresztül 23 pályázatával 112 millió forintot kapott a projektjeire és a tanúsított bizalmat azzal honorálta, hogy épp ezt a boldog emlékezetű alapítványt rövidítette meg fiktív elszámolásokat kreálva. Amikor csaknem 3 millió forinttal átverte a „jókedvű adakozókat” roma illetve árvaházban lakó magyar gyerekek fantomképzésével, az ügyből két országra szóló botrány lett.

Mindeközben Komáromban sokszázezer eurós pazar villát építtetett Komárom egyik előkelő részében, pedig saját bevallása szerint „sosem voltak nagy bevételei, tanárként dolgozott, majd a köz, a szlovákiai magyarság érdekében tevékenykedett hosszú éveken keresztül.” A szlovákiai magyarság érdeke mellett az anyaország magyarságáért is „sokat tett”: nevéhez fűződik az emlékezetes „rendszámbiznisz ügy”, amikor az általa vezetett alapítvány oktatási célokat szolgáló épületében működő kft-je rendszámüzérkedésben jeleskedett. „Csak” annyit tett, hogy kihasználta a kedvezőbb szlovákiai adózási feltételeket, szlovák rendszámokat intézett magyarországi vállalkozók számára. Ebben az ügyben a magyar vám- és pénzügyőrség vizsgálatot is folytatott, mi több még a Gyurcsány-kormány szóvivője is kínos magyarázkodásra kényszerült.

Lássuk, hogyan mutatja be az új szerepkörében fellépő zoboraljai iskolateremtőt Vrabec Mária, hadd tudjuk meg tőle, kicsoda is ez kétes hírnévre szert tett „intézményember”?

„Ez a valaki a komáromi Szabó Zoltán, a Selye János Kollégium és több más nonprofit szervezet alapítója, az Atlantis élményközpontok tulajdonosa. Április közepén az MKP honlapján és a Nyitrai járásban szórólapokon hirdette meg, hogy felvételt hirdet a pogrányi Talentum Zoboraljai Magyar Nevelési Nyelvű Magán Óvodába és a Talentum Zoboraljai Magyar Tannyelvű Magán Alapiskolába. A kínálat lenyűgöző, az alapító azt ígéri, hogy az iskolában nem lesz házi feladat, sem tandíj, lesz viszont tízfajta ösztöndíj, minden diáknak ingyen laptop és ingyen tízórai, ebéd, uzsonna, liszt- és tejallergia, valamint cukorbetegség esetén is. Három iskolabusz ingyen hozza és viszi a gyerekeket a környékről, az első osztályban két tanítónő oktat egyszerre, négy idegen nyelvet tanítanak, minden gyerek ingyenesen vesz részt sí-, úszás- és lovaglótanfolyamon, természetiskolában. Biztosítják a nyári táborokat, rendszeres orvosi és fogorvosi szűréseket, a gyerekekre reggel héttől délután öt óráig felügyelnek az iskolában, ahol művészeti alapiskola, valamint sport- és szabadidőközpont is fog működni.” 

A ma még nem létező iskola mellett a Komáromból érkező „jótevő” nem fukarkodik az ígéretekkel, a leendő iskola mellett világszínvonalú óvodát is ígért Zoboralja magyar népének.

A riport folytatásából kiderül: Szabó úr meggyőző képességekkel nyílván rendelkezik, hisz sikerült elnyernie a település iránytóinak a bizalmát. Hogy ez miként sikerült neki, az hétpecsétes titok, erről bárminemű tájékoztatást adni, annak ellenére, hogy kötelessége lenne, a helyi polgármester nem hajlandó, sőt – mint látni fogjuk – mereven elzárkózik. Számunkra meglepőnek tűnik s ezzel Vrabec Mária is így van: hogyan adhattak hitelt ennek a légvárépítőnek, hiszen Szlovákiában is az iskolalapításnak és -működtetésnek szigorúak a törvényi feltételei. A jelek szerint, ha a Pográny község elöljárói hisznek is a tündérmesékben, a szülők, pedagógusok viszont nem, ők két lábbal a földön járnak.

Nekik messze nem volt elég biztosíték például a fentebb látható megigéző reklámfotó, de az sem, hogy iskola, óvoda még sehol, de a csábítás trükkjeként bevetett „ingyenes kirándulások 300 euró értékben” fantázianevet viselő promóciós parasztvakításokat teljes közöny övezte. Pedig ígért a nagyotmondó tanodaalapító vérbeli vigécként budapesti kirándulást április 21-re, benne „Állatkertet, Eleven parkot, MiniCytit”is. Az Új Szó munkatársa ennek is reklámblöffnek is utánanézett és kiderítette: Zoboralján senki se dőlt be ennek a gyanús „beetetésnek”.

„Az óvodában is ígérnek ingyenes étkeztetést, három idegen nyelvet, úszásoktatást és számítógépes ismeretek oktatását. Hogy mindezt miből és mi rá a garancia, az az április 13-án tartott nyílt napon nem derült ki. Mi is ott voltunk, tíz szülővel és hat pogrányi pedagógussal együtt. Utóbbiakat főleg az érdekelte, mi lesz a jelenleg huszonegy gyerekkel működő helyi alapiskola sorsa, mert szeptembertől a kilenc osztályban tizennégy gyerek marad, és az önkormányzat így nem tudja fenntartani. Azt is mindenki tudta már, hogy a helyi képviselő-testület március 26-i ülésén elfogadta azt a határozatot, amellyel 2018. szeptember 1-től a komáromi székhelyű Talentum nonprofit szervezetre ruházta át a helyi magyar alapiskola működtetésének jogát. „Ebben láttuk az iskola megmaradásának esélyét. Veszítenünk nincs mit, bízunk abban, hogy sikerülhet a dolog” – mondta Hajdú László pogrányi polgármester. Azt, hogy ki kereste fel az ötlettel, nem akarta elárulni. 

Akárhogy is, az iskola működtetéséről szóló szerződést még nem írták alá és az új magániskolát az oktatási minisztériumban sem jegyeztették be. Márpedig ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy beiratkozást hirdessenek, és szeptemberben elkezdhessék az oktatást. „Mindegy, hogy új iskola alapításáról van szó, vagy csak a fenntartó változik, március végéig kell kérvényezni a besorolást az oktatási intézmények hálózatába. Aki ezt később teszi meg, az már csak 2019 szeptemberétől nyithat iskolát és beiratkozást sem hirdethet. Az a szülő, aki ilyen iskolába íratja a gyerekét, nem tudja a felvételről szóló határozattal igazolni ezt a tényt, mert hivatalosan nem létező intézményről van szó” – figyelmeztet az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője, Prékop Mária. Négy idegen nyelv tanításáról szó sem lehet, mert a magyar iskolákban nincs annyi szabad óra, és az új tantárgyak bevezetése sem elhatározás kérdése, mindegyikre tantervet kell jóváhagyatni.” 

Arra a két, április 13-án és 20-án megtartott nyílt napra, melyet jó előre meghirdetett a Facebookon Szabó Zoltán és népszerűsített honlapján a Magyar Koalíció Pártja is, sem Pográny, se a többi környékbeli polgármester vagy helyi képviselő nem volt kíváncsi. Nem úgy az érdeklelt szülők és pedagógusok, akiket valóban foglakoztat gyermekeik jövője. Ők elmentek, előbb álmélkodtak, hogy a leendő óvodában és iskolában még ingyenebéd is lesz, gyermekeik a szlovák mellett megtanulnak majd csehül, lengyelül, angolul és még egy idegen nyelven, „amit majd eldöntenek”. Ezt követően nagyon hamar azzal kellett szembesülniük: az ördög a részletekben rejtőzik és az az iskolai nyílt nap, melyen megjelentek egyre inkább emlékezteti őket a pannóniai Kétfarkú Kutya Párt bármelyik kampánygyűléseire. Igaz, legalább a Komáromból érkező nagy pályázó – ezt azért írjuk a javára – valamennyire „korrekt” volt: örök életet és ingyen sört nem ígért.

„Tantervet a nyílt napon nem látunk, az alapító csak ígéretekkel tud szolgálni. Felsorolja ugyan, hogy a gyerekek kézzel alig fognak írni, mert a pedagógus majd mindent elküld a laptopjukra, és hogy mennyi mindenféle érdekes foglalkozás várja őket a társastánctól a rajzon át a horgászásig, de a szülők konkrét kérdéseire nem tud, vagy nem akar válaszolni. Amikor egy koloni édesanya a költségvetésről kérdezi, azt mondja, az még nem kész, mert a jelentkező diákok számától függ. Az iskolabuszokban pedagógusok felügyelnek a gyerekekre, és a tanítás után is pedagógusok foglalkoznak majd velük – sorolja, csak épp az ott ülő pedagógusokkal felejtett el egyeztetni a rengeteg túlóráról és az ezért járó fizetségről. 

A nagycétényi Berkes Mária kérdésére kiderül, hogy az ingyen koszttal nem lesz gond, mert az iskolának lesz élelmiszerbankja, és adományokra is számítanak. Hogy hol fogják főzni, az a csillagokban van, mert a magyar alapiskolának nincs saját konyhája, a helyi szlovák alapiskolában pedig, ahová most járnak ebédre a magyar iskolások, nem is tudnak a dologról. „Szabó úr felkeresett, ismertette a terveit, de a főzésről nem volt szó. Állami intézményként nem is tudnánk ezt vállalni” – mondta a pogrányi szlovák alapiskola igazgatónője, Adriana Vojtlová. 

Újabb szülői kérdésre azt is elmondja Szabó Zoltán, hogy a négy idegen nyelv a cseh, a lengyel és az angol lesz, illetve még valami, amit majd eldöntenek. Az iskolában különös hangsúlyt kap majd a pénzügyi ismeretek oktatása, a társas kapcsolatok, a konfliktuskezelés és a szexuális nevelés, „mert ezek a mai világ legnagyobb kihívásai” és mindent másként, élményközpontúan fognak oktatni. Kérdésünkre, tervez-e e pedagógusok számára átképzést, azt mondja, az is lesz a nyár folyamán. Az érintettek megrökönyödve hallgatják, mert egyelőre szerződésük sincs, azt sem tudják, milyen feltételekkel dolgoznának majd szeptembertől, ha egyáltalán lesz hol. „Velünk senki nem beszélt sem szerződésről, sem tantervről, semmiről” – mondja Bús Éva, a pogrányi iskola pedagógusa.”

Ha mindez nem lenne elég a zoboraljai 2018-as kis magyar abszurdhoz, ahol egy morálisan rég megbukott, a nem profitorientált szervezet- és intézményépítést „tökélyre vivő” lubickolhatott a nemzetmentő szerepkörében, a riportból azt is megtudjuk: a kacsalábon forgó majdani iskola alapítója nagyra tör és merész terveket is szövöget

Már-már könnybe lábad a szemünk, amikor még az is kiderült a riportkészítőjének helyszínbejárása során: Szabó úr majdani iskolájában számít a szlovák gyerekekre is, mi több, látja is ennek realitását. Ez igen – mondhatnánk elismerően, valóban csattanós válasz lenne Trianonra majd a századik évfordulón. Csakhogy mi is, akárcsak a pogrányi, a nagycétényi, a koloni meg a többi zoboraljai szülők, tanítók, tanárok és igazgatók – nem vagyunk habókosok.

„Szabó Zoltán azt ígéri, hogy a pogrányi iskolát akkor is átveszi, ha egyetlen új diák sem jelentkezik, és a folytonosság biztosított, mert Šonkoľ Zoltán marad az igazgató. Šonkoľ Zoltán erről egyáltalán nincs meggyőződve: „Pogrányban szeptembertől nem lesz első, ötödik, hatodik és nyolcadik osztály, még a tanárok órakötelezettségét sem tudjuk megoldani. A bodoki magán-középiskolával tárgyaltunk arról, hogy a mi pedagógusaink ott is oktatnának, ebben a helyzetben jelentkezett Szabó úr. Konkrétumokról még nem beszéltünk, de van egy határ, amit megenged az embernek a becsülete. Kilenc éve vagyok ebben az iskolában igazgató, annak, hogy az itteni, egyformán nehéz helyzetben lévő iskolák egymástól vegyenek el gyerekeket, nem akarok részese lenni. Aki ismeri Zoboralját, az tudja, hogy itt nem fog a szlovák gyerek magyar iskolába járni, még laptopért és ingyenebédért sem. Ott tartunk, hogy már csak a meggyőződéses magyarok íratják hozzánk a gyerekeiket, sajnálom, hogy pont őket bizonytalanítjuk el ilyen komolytalan próbálkozásokkal.” Szabó Zoltán azt állítja, ő nem a többi iskolától akar gyereket elvenni, olyan szolgáltatásokat fog nyújtani, amelyekkel azokat is megnyeri, akik egyébként nem jelentkeztek volna magyar iskolába. Pár éven belül kétszázas létszámú iskolára számít. „Nem a többi iskola ellen, a magyar gyerekekért hozom létre ezt az iskolát. Ez nem politika, nem magánvállalkozás, ez egy nemes ügy, amelyet támogatok” – bizonygatja, miután a jelenlévők közül többen is felvetik, hogy ebben a régióban magyar gyereket csak a többi iskolától vehet el. „Olyan központot szeretnénk, amely gyújtópontja lesz ennek a közösségnek. A zoboraljaiak még nem is tudják, hogy pont ez hiányzik nekik” – érvel.” 

A tücsköt-bogarat összehordó „óvoda- és iskolapatrónus” ámításain a vele szembesülő megvezetettek hamar átláttak.  A „Túl szép, hogy igaz legyen” kijózanító felismerés-jegyében (ez a riport-összeállítás vonatkozó alfejezetének a címe is) a szülők és iskolaigazgatók egyaránt csak háborogni tudtak. Ráadásul még az is és kiderült: Szabó Zoltán kalandor akciója nem nélkülözte a tisztességtelen eszközök bevetését sem. De mit is várnánk attól, aki árvaházi magyar gyerekek képzésére szánt magyar adófizetői forintok eltulajdonításában volt képes jeleskedni?

Íme, hogyan számol be a történésekről Vrabec Mária:  

„A szülőket mégsem sikerül Szabó Zoltánnak meggyőznie, a nyílt napról úgy távoznak, hogy az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A koloni Balkó Norbert azt mondja, semmire sem lát garanciát. „A kislányomat beírattam Kolonba, és ezek után ott is marad.” Baráth Jenő egyetért vele: „Ha minden rendben volna, és tisztességes úton menne, Szabó úr válaszolt volna a kérdéseinkre” – legyint. 

Nemcsak ők kételkednek Szabó Zoltán szavaiban, de a környékbeli alapiskolák igazgatói is. „A magyar tantestület előtt felvázolta a terveit, de ha valamire rákérdeztünk, csak azt mondta, hogy majd megoldja, minden rendben lesz. Különösen az háborított fel, hogy a magyar óvodások szüleinek névre szóló meghívókat küldött szét. Azt mondta, a Nyitra és Vidéke Célalaptól kapta a neveket, de milyen jogon? Hogyan adhattak ki neki személyes adatokat? Nekünk egy diák is hiányozna, főleg úgy, hogy szórványmentés ürügyén szélhámosságba viszik bele a szülőket” – mondja Maga Judit, az iskola magyar tagozatát vezető igazgatóhelyettese. 

Zilizi Zoltán, a Nyitra és Vidéke Célalap elnöke azt állítja, nem tudja, ki adta ki a magyar gyerekek adatait Szabó Zoltánnak, de nem is ez a lényeg, mert jó szándékkal tette. „Ez egy új szemléletű koncepció, és azt gondolom, mindenkinek kell adni esélyt, aki a magyar iskola ügyét támogatja. Az egészséges verseny nem egymás kiszorításáról szól, a többi iskolát még ösztönözheti is a konkurencia” – véli. A nagycétényi alapiskola igazgatónője, Gregor Ildikó nem így lája a dolgot. „Megkérdőjelezzük az említett magánalapiskola létjogosultságát, s egyben az alapítók, szervezők szándékát. Csak sajnálni tudjuk, hogy iskolánk mint Zoboralja legnagyobb magyar iskolája nemhogy évek óta nem részesül hathatós támogatásban, de mindinkább veszélyeztetve érzi magát a joggal megkérdőjelezhető magánszándékok miatt” – mondja.” 

Hogy széltolónak vagy netán megváltónak tekinthető-e Zoboralján Szabó Zoltán, arról megoszlanak a vélemények. Kétségtelen, hogy volt olyan környékbeli iskolaigazgató, aki bedőlt a tündérmeséknek, de a többség azonnal átlátott a szitán. Vrabec Mária megszólaltaja mind a józanul gondolkozókat, mind pedig a csodában reménykedőket. A pro és kontra érveket riport-összeállításának alábbi fejezetéből ismerhetjük meg:

„Alsóbodokon az elmúlt két évben nem volt magyar elsős, most öt lesz. Brath Valéria igazgatónő szerint a saját falujukban kellene maradniuk. „Húsvét előtt a helyi középiskolában mutatkozott be Szabó Zoltán a meghívott iskolaigazgatóknak. Arról beszélt, hogy megmenti a pogrányi iskolát és a többi magyar iskolával szeretne együttműködni. Amikor láttam, hogy a szórólapokon az 1., az 5. és a 6. osztályba toboroz diákokat, felhívtam, hogy nem erről volt szó, és tisztességtelen dolognak tartom, hogy valaki a mi kárunkra próbál vállalkozni.” A koloni alapiskola igazgatója, Masaryk Gyula is azt mondja, a hallottak alapján bízik abban, hogy az idén beíratott öt magyar elsős nem megy Pogrányba. Az Alsóbodoki Vállalkozói Magánszakközépiskola igazgatója, Hajtman Béla viszont üdvözli a kezdeményezést. „Lehet, hogy amit mi nem tudtunk megtenni, azt egy kívülálló megteszi. Végre egy olyan lépés, ami az egységesítéshez vezet. Én látok ebben lehetőséget, és nagyra becsülöm, hogy valaki belevágott.” Kérdésünkre, mivel győzte meg Szabó Zoltán, azt mondja, mindenhez hajlandó odaállni, ami a megmentésüket jelentené. Már ha lesz mit megmenteni, mert a középiskola most 37 diákkal működik, ebből 14 negyedikes, és az oktatásügyi adatközpont Proforient programja szerint az április 20-i zárásig az első körben egy, a másodikban két diák jelentkezett hozzájuk.” 

A különös históriában az a legelkeserítőbb, hiába bizonyosodott be a napnál világosabban, hogy egy magánóvoda és -iskola létrehozása eleve kudarcra van ítélve, Pogrányban, ráadásul a megmentő szerepében tetszelgőnek pöttyös múltja ez ügyben a lehető legrosszabb ajánlólevél, az itt élők választott elöljárója – ki tudja milyen okból – szembemegy közössége érdekeivel. A polgármester egyértelműen kiáll a széltoló mellett. Hogy mivel tudta őt hitegetni, arra eleddig nem derült fény. Csak találgatni lehet, hogy netán a pályázatokra szakosodott Szabó Zoltán meggyőzte őt: a projektjét biztosan finanszírozni fogja valamilyen, ma még nem ismert valahonnani szponzor vagy alapítvány. Ha így lenne, akkor mi is a titokzatos mecénás figyelmébe ajánlanánk egy komáromi kókler esetét az Apáczai Közalapítvánnyal az elmúlt évtizedből. Vrabec Mária már ezt megtette:

„A botrányba fulladt nyílt nap óta a sajtó és más iskolák képviselői is csak az önkormányzat írásos engedélyével léphetnek a pogrányi magyar iskola területére. Ebben állapodott meg a helyi polgármesterrel Szabó Zoltán, aki maga is örülhet, hogy beengedik. Az ígéretekből egyelőre annyi teljesült, hogy megérkezett egy szállítmány ütött-kopott iskolabútor. Az április 20-i nyílt napon csak két szülő és két pedagógus vett részt, a 21-ére, a budapesti állatkertbe meghirdetett kirándulásra nem volt jelentkező, és hivatalosan a magyar alapiskolába és az új óvodába sem írattak be senkit. 

A Talentum iskola sorsa innen kezdve a szülőkön múlik. Nekik kell eldönteniük, hisznek-e az ígéreteknek, bíznak-e abban, hogy a szlovák gyerekek és az ingyenkoszt fogják megmenteni a zoboraljai magyar oktatást, vagy lesz annyi eszük, hogy belássák, ez csak az itt élő magyarokon múlik. Messziről jött ember azt mond, amit akar, és amit nem szégyell – nyilván ezért is nem vállalták fel a projektet nyilvánosan a helyi iskolaszervezők – de ez nem jelenti azt, hogy mindent el is kell hinni neki. Szabó Zoltánnak vannak tapasztalatai, olyannyira, hogy 2010-ben olyan fiktív tanfolyamokat is el tudott számolni közel hárommillió forint értékben az Apáczai Közalapítvány felé, amelyek meg sem valósultak. Igaz, az alapítványnál ezt nem vették zokon, az Új Szónak azt nyilatkozták, hogy papíron minden rendben van. Nem kizárt, hogy a Talentum iskola diákjai is csak papíron fognak létezni valamelyik magyarországi alapnál, ahol a pénzt osztják, miközben a működő iskoláknak, óvodáknak ugyanazokból a forrásokból semmi nem jut. És az egészben ez a legszomorúbb.”

Természetesen az Új Szó munkatársa nem mulasztotta el, hogy megkeresse a magániskolát szeptembertől indítani kívánó Talentum nonprofit szervezet vezetőjét, Szabó Zoltánt. A vele folytatott beszélgetésből a sok-sok miértjére Vrabec Mária egyetlen megnyugtató választ sem kapott. Ámítást, mellébeszélést annál inkább. Egy valami viszont biztosan leszűrődik kettőjük beszélgetéséből: ha valóban beindulna Pogrányban a Szabó Zoltán-féle új magyar magániskola az a környékbeli települések magyar kisiskoláira végzetes csapást mérne. Innen pedig már nincsen visszaút még akkor sem, ha utóbb kiderül: a „Pályázni, pénzt elnyerni és elkölteni”- krédót valló messziről jött ember ismét csak megméretett és könnyűnek találtatott.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X