• 2017. október 22., vasárnap
    Elõd
  • 10°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • 11°
      Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 10°
      Arad
    • 12°
      Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • 10°
      Zilah
    • Szatmár
    • 12°
      Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • 11°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5975 LEI
    • 1 USD = 3.8945 LEI
    • 1 GBP = 5.1203 LEI
    • 100 HUF = 1.4922 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 5-11.)


-A A+



Heti Válasz: „Magyarország talán nincs is tudatában, milyen éles versenyt folytat a britekkel, a németekkel és az osztrákokkal a magyarokért, akiket folyamatos munkaviszonyért cserébe állampolgársággal kínálnak meg”

Megszólalt a héten a Heti Válaszban Élő Anita és a Londonban szül a magyar – Miért vállalnak több gyermeket kivándorló honfitársaink? című tényfeltáró riportjában arra keresi a választ, miért vállalnak több gyermeket a londoni, mint az otthon élő magyarok? Vajon tényleg az ottani rendszer bőkezűsége az egyedüli ok vagy netán annak is van jelentősége, hogy „már eleve az is a gyermekvállalásra ösztönöz, ha egy adott országban sokkal több gyermek születik, és a parkok, játszóterek, múzeumok tömve vannak kicsikkel?” Szó esik a cikkben e mellett arról is, hogy miért ér fel a La Manche csatornán való átkelés a volt szocialista országok migránsai (igen, ők is azok!) számára egy termékenységi áldással és arról is: „a migráció nem olyan, mint a csúzda, amin lecsúsznak és nincs tovább.”

Négy évvel ezelőtt jókora derültséget keltett a magyar sajtóban, hogy annak a 2011-ben létrehívott Gyere Haza Alapítványnak az alapítója, mely azért jött létre a budapesti emberminisztérium 2 milliós támogatásával, hogy hazahívja a külföldön dolgozó fiatalokat, vizet prédikált miközben bort ivott, mert maga is külföldön vállalt munkát.

A kezdeti élcelődések tárgya előbb csak a Gyere Haza Alapítvány honlapja volt, ahol olyan gyermeteg érvekkel sikerült állítólag három év alatt három család visszatérését az alapítványnak elősegíteni azzal, hogy itthon jobb, mint idegen földön, melyek kacajra késztetőek voltak. Olyan, a konyhai falvédők bölcsességeinek szintjét alulról megcélzó argumentumok szerepeltek itt, mint például: „szép lányok, helyes srácok, igazi barátok várnak minket Magyarországon.” A bányászbéka színvonalú érvkészletben ott volt a „hazai ízekre” apellálás, konkréten „a lángos, a zsíros kenyér, a túró rudi” is. Aztán hamarosan bekövetkezett a megsemmisítő hahota, hisz a magyar fiatalokat külföldről hazacsábító szervezet alapítója, aki egyben a KDNP ifjúsági szervezetének, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek az alelnöke is volt, mindenki meglepetésére úgy döntött, hogy miközben ő mindenkit hazajövésre biztat, de maga inkább jó pénzért Izraelbe megy el dolgozni. Pedig nem sokkal előtte még teljes meggyőződéssel és szívet-lelket melengető retorikával ekképp fejtette ki az Országgyűlés ifjúsági albizottsága előtt a hazahívós krédóját: „az Alapítványnak az a hitvallása, hogy tartós, teljes körű boldogságot valaki csak az otthonában, saját hazájában tud elérni."

Az egykori derültségkeltő „hiteles” propagandistának minap társa is akadt, akinek hasonló témában és hozzá hasonlóan sikerült megdolgoztatni a sajtó munkatársainak a nevetőizmait. Március utolsó napjaiban annak kapcsán, hogy nagy sajtóvisszhangot váltott ki egy friss statisztikai adata a KSH-nak, mely szerint havonta átlagosan 1000 magyar születik külföldön, az RTL Klub híradója arról kérdezte a Fidesz szóvivőjét, Halász Jánost, hogy a kormánypárt kezdeményez-e intézkedéseket a nem kívánt helyzet orvoslására?

A hetykén odavetett válasz előbb az „És miért kéne intézkedéseket tennünk?” volt, majd Halász rádöbbenhetett arra, hogy korrigálni kellene, de bár ne tette volna. A folytatásban ugyanis hosszan arról értekezett – amint arról a Magyar Narancs online kiadása a Magyarország jobban teljesít: a magyarok közel 15 százaléka már külföldön születik című cikke beszámolt –, hogy ők már eddig is tettek ez ügyben nagyon komoly lépéseket. Példaként meg is említette a 2015 tavaszán elindult, 100 milliós Gyere haza, fiatal! elnevezésű kormányzati programot, amelynek az a célja, hogy a külföldön dolgozó magyarokat hazahozza. Csakhogy – és innen az újabb derültség – a szóvivő azt viszont elfelejtette elmondani, hogy a program egy év alatt látványosan megbukott, mert a kezdeményezéssel mindössze 105 magyar jött haza. Az újságírók jól tudták azt, amit a szóvivő ezek szerint nagyon nem: a 2017-es költségvetés elfogadása után, még tavaly június 13-án, a nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály bejelentette, hogy a kormány lefújja a külföldre települt magyarok hazacsábítására indított állami Gyere haza, fiatal! programot.

A program lezárult.

További kérelmeket nem áll módunkban befogadni

Minden jog fenntartva © 2015 - 2016.
Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft.

Mindezt azért kívántuk elöljáróban elmondani, mert a Heti Válasz legfrissebb számának Reflektor rovatban megjelent Élő Anita által közreadott, Londonban szül a magyar – Miért vállalnak több gyermeket kivándorló honfitársaink? címet viselő tényfeltáró oknyomozó riportban hangsúlyosan szó esik a Gyere haza, fiatal! elnevezésű állami akció eredeti megcélozottjairól és arról is: miért volt törvényszerű a kezdeményezés bukása. A hetilap munkatársa a ködös Albion fővárosában nézett körül s a helyszínválasztás nem volt véletlenszerű. Azért ott, mert állítólag Angliából sikerült a 2015. január 1 és 2017. december 31 kőzöttre tervezett, de már tavaly tavasszal felejtésre ítélt, egykor nagy garral bejelentett kormányzati program révén alig több mint száz fiatalt hazacsábítani.

Kezdjük a végén, a cikkíró sokatmondó következtetésével:

„A jól képzett, nyelvet beszélő, fiatal családok hazatérését minden erővel könnyíteni kellene, s a „Gyere haza, fiatal” kampányánál többet érne, ha a kormányhivatalnak nem volna ezres lemaradása az anyakönyvezésben, melynek híján egyetlen más okmányt se lehet kiváltani. Azt pedig nem kell mondani, hogy taj-szám nélkül hazatérni milyen kockázatos a gyerekekkel. mert vannak, akik hazavágynak, például a Jeles család is itthoni lakásra gyűjt Londonban.”

A Jeles-család esete szimptomatikus, az amúgy régi személyes ismerősökként bemutatott Londonban élő magyarországi família sorsának alakulása sok ezernyi, határon inneni és túli honfitársunkéval megegyezik, valóban tipikusnak mondható:

„2.40 – ekkor csörrent meg Jeles Mihály londoni ébresztőórája. A fiatal mérnök itthon egy távközlési multinál dolgozott, de munkahelyét adózási okokból Kelet-Magyarországra telepítették, és az állástalanság elől Londonba költözött kedvesével, Bartha Viktóriával. Már Angliában derült ki, hogy Viktória gyermeket vár. Mihály pedig majdnem összeroppant annak terhe alatt, hogyan fogja eltartani idegen országban a családját. Pirkadat előtt kelt, a kukásokkal dolgozott reggelig, utána átrohant a másik munkahelyére egy kis tartalékot gyűjteni. Ő lepődött meg legjobban, hogy Viktória várandósan is végig dolgozhatott, az angolok ugyanis természetesnek tartják, ha egy kismama munkába jár.

Bónuszként élték meg azt is, hogy Viktória több pénzt kapott miután szült, mint amikor állásban volt. Az állam még az albérleti díjukból is átvállalt havi 500-6000 fontot (a jelenlegi nyomott árfolyamon 200 ezer forintot). Tavaly januárban mi is meglátogattuk otthonukat Londonban: akkor már letelt a kilenc hónapig járó szülési szabadság, és a londoni fiatal szülők példáját követve mindketten részmunkaidős állást választottak. A kis Dominiknek „anyás napjai” vannak hétfőtől csütörtökig, amíg Mihály teljes munkaidőben menedzser egy gyorsétteremláncnál. Pénteken kezdődnek az „apás napok”, innentől Misi van a kisfiúval, és anyukája van bent egész nap a munkahelyén, így tudják megspórolni a bölcsőde 1000- 1800 fontos (360-650 ezer forintos) költségét.

A gyermekintézmények azért olyan drágák, mert az állami támogatást a szülők kapják: ők döntik el, mit kezdenek vele, emiatt is érzik annyira bőkezűnek a kinti családtámogatásokat. A mamás-papás napok rendszere annyira bevált, hogy a Jeles család hamarosan újabb taggal bővül.”

A riportban prezentált, példaként kiválasztott család élethelyzete és sorsának alakulása arra készteti Élő Anitát, hogy a jelenség hátterét is górcső alá vegye. A folytatásban aztán az is kiderül, mennyire felületesek a károgók, amikor azon gúnyolódnak, hogy, Magyarország jobban teljesít: a magyarok közel 15 százaléka már külföldön születik. Mert igaz ugyan hogy havonta átlagosan 1000 magyar születik külföldön, s ez a szám cseppet sem megnyugtató, viszont botorság lenne ezt a riasztó demográfiai adatot kizárólag azok számlájára írni, akik ma kormányoznak Hungáriában. A kép ennél sokkal árnyaltabb és téves lenne azt hinni, amint arra sokan hajlamosak, hogy ez csak a mai Magyarország lakosságveszése. A külföldön született magyar kisbabák kétharmadának szülei ugyanis a könnyített honosítás révén 2010 után magyar állampolgárokká lettek közül kerülnek ki, ergo a budapesti népesség-nyilvántartás ekként is kezeli az Erdélyben, Vajdaságban vagy Kárpátalján és másutt is világra jött apróságok zömét is:   

„Londonban ebben semmi rendkívüli nincs, az itt élő magyar nők átlagosan 1,63 babának adnak életet, vagyis inkább kettőnek, mint egynek. Az itthoniak viszont inkább egyet, mint kettőt szülnek; a termelékenységi arányszám 2011-ben 1,23 volt, igaz a ráta folyamatosan emelkedik, és a legfrissebb 2015-ös adat szerint már 1,44-nél jár.

Az utóbbi napokban meglepte a közvéleményt Kanász-Nagy Máté, az LMP politikusa, aki a fővárosi kormányhivataltól kikért adatok alapján azt állította: 2010 óta 78 ezer magyar gyermek született külföldön, vagyis minden hatodik baba nem itthon jön a világra. A Heti Válasz kérésére a hivatal ehhez hozzátett, hogy a határon túl született babák kétharmadának szülei honosítottak, tehát az utódállamokban élnek.

A hazai nyilvántartásokban így évi 3-400 olyan újszülött jelenik meg, akinek kivándorlók a szülei. Ez éppen nem túl sok, hanem kevés, a 350 ezer külföldön tartózkodó magyar 60 százaléka ugyanis 15-34 év közötti, családtervezési korban levő fiatal. 2015-ben csak Németországban 2026 gyerek született magyar állampolgárságú anyától. Nagy-Britanniában is 2000 felett van ez a szám, tehát legalább 6000 magyar születik évente az unió más országaiban. A magyar állam viszont nem könnyíti meg a londoni, müncheni és bécsi gyerekek „magyarosítását.”’ Szabó Katalinnak, a Londonimagyarok.hu budapesti irodavezetőjének például két, Angliában született unokája van, de egyik sincs itthon anyakönyvezve – az eljárás bürokratikus, sokba kerül és időigényes.”

Az előbbiekben Élő Anita cikkének a találó megfogalmazású és reflexiókra késztető Megtermékenyítő viszonyok című fejezetét olvashattuk. Nem kevésbé el-és továbbgondolkoztató a következő passzus sommás címe, a Románok a topon. Ebből kiderül – bár ez sovány vigasz számunkra – távolról sem a magyar demográfiai mutatók a legriasztóbbak; a ’89-’90-es félresikerült rendszerváltozásoknak sokkal nagyobb vesztesei is vannak a térségben:

„Mintha a La Manche-on való átkelés felérne egy termékenységi áldással, legalábbis a volt szocialista országokból érkezők számára. 2011-ben itthon 100 magyar anyától 123 gyermek született, a brit statisztikai hivatal (ONS) szerint, Londonban viszont 163. a lengyelek még jobban megtáltosodnak a szigetországban: míg száz otthon maradó nő 130 gyermeket vállal, az útnak indulók 213-at. a csúcstartók a románok: száz nő Romániában 125, Angliában 293 gyermeket szül. Még mi vagyunk a legvisszafogottabbak, a magyar gyermeke 2,4 százaléka születik brit földön a lengyeleknek hat, a letteknek – nem tévedés – 14, a litvánoknak pedig 16 százaléka.

Az angolokat elhagyta a hidegvérük, amikor rájöttek: a keletiek a legtöbb babát egyenesen Angliába tervezik. Kiderült, hogy 2001 és 2011 között 11-szeresére nőtt az új tagállamokból érkező anyáktól született gyermeke száma, a lengyelek letaszították a pakisztániakat a legtöbbet szülő külföldieket megillető (és megingathatatlannak hitt) dobogó tetejéről. Az évente nyilvánosságra hozott top 10-be bekerült Románia, de még a hárommilliós Litvánia is. Ugyanakkor nem mindenkire hat megtermékenyítően a brit klíma. A bőkezű francia családtámogatási rendszer után a brit inkább ridegnek hathat, s Oliver Dormon brit demográfus kutatásaiból tudjuk, hogy a franciák feleannyit se szülnek a szigetországban, mint odahaza.

Sok kelet-európai viszont azért indul Angliába családot alapítani, mert otthon huszonévesként esélyük sincs munkát találni és eltartani családjukat. Ebben lehet valami: a javulás ellenére nálunk még mindig tíz százalékot meghaladó az ifjúsági munkanélküliség. a 2015-ben Angliában magyar anyától született 2179 gyermek a 65 milliós Egyesült Királyságban nem kirívóan magas szám: 2011-ben csak 27.-ek voltunk a rangsorban. Ám Vas megyében egy év alatt születnek ennyien – mutat rá Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. De miért szülnek kint többet a magyarok? A demográfus szerint természetes, hogy ahol a kibocsátó állam termékenysége alacsonyabb, mint a befogadóé, ott a migránsoké a kettő között alakul.”

A cikk harmadik részében, mely a Migrációs csúzda címet viseli az angliai magyar migránsokkal foglalkozó szakembereket szólaltat meg Élő Anita. Mielőtt a pszichológus és a demográfus véleményét ismertetnénk abban a formában, ahogyan ezt a Heti Válasz munkatársa megtette, hadd pontosítsunk azok kedvéért, akik oly könnyedén és megvetően „migráncsoznak” Budapesttől Kommandóig, hogy fentebb a magyar migráns szóhasználat nem volt tévedés: Angliában és másutt Nyugat-Európában jobb életet kereső honfitársainkra, bárhonnan is keltek útra a Kárpát-medencéből éppúgy ez a definíció illik, mint mindazokra, akik gyűlöletkampányok címzettjei voltak tegnap, azok ma és minden bizonnyal holnap is azok lesznek.

„Engem is meglepett, milyen sokan jöttek el Londonban az előadásomra” – meséli Vida Ágnes gyermekpszichológus, a Kismamamablog.hu szerzője, aki ugyanis „körbeturnézza” a kinti magyar közösségeket, mint a hazai standup humoristák és a rockegyüttesek. „Londonban elsősorban értelmiségi szülőkkel találkoztam, akik közül sokan a végzettségüknél alacsonyabb képzettséget igénylő munkát végeznek. Az anyák általában dolgoztak, két-három gyermekük volt, és érdekesnek találtam, milyen rugalmasan osztják be az életüket” – fogalmazott.

Vida Ágnes például olyan taxisofőr szülőkkel is találkozott, akik Jeles Mihályékhoz hasonlóan felváltva vannak otthon a gyerekükkel – csak ők a napokon belül váltanak. S mivel Anglia termékenyebb ország a mienknél, rengeteg a gyerek, ez már önmagában családbarát képzetet kelt. A szülők akkor kerülnek választás elé, amikor a gyerek iskolába megy. A brit állami oktatást sokan gyengének tartják a magyarhoz képest, a magántanodák viszont megfizethetetlenek. Ekkor vetődik fel a kérdés: vajon egy külföldit szültem? Ha az iskolát is kint végzi a gyerek, nagy eséllyel inkább a befogadó nemzethez tartozónak érzi magát; sokan ezt elkerülendő térnek haza.

Angliába a fiatal értelmiségiek mennek nagy számban, és több nő érkezik, mint férfi, Németországban viszont elsősorban férfi szakmunkások vállalnak munkát, gyakran itthon hagyva családjukat. Vida Ágnes szerint a németországi kismamaesten nem is ez a réteg, hanem az orvosként, mérnökként, informatikusként elhelyezkedő magyarok feleségei vannak jelen, akik általában egy-két gyermekesek, nem dolgoznak, a gyerekek pedig bölcsödébe és óvodába járnak.

A bécsi kismamaesten a gyermekpszichológus nagycsaládos, kereskedelemben, marketingterületen dolgozó vagy vállalkozó anyákkal találkozott, akik élvezik a bőkezű osztrák családtámogatási rendszer áldásait. Ausztriában olyan sok magyar megy ki, hogy a Die Presse szerint tíz év alatt 1200-ról 8600-ra nőtt a magyar ajkú iskolások száma. Angliában viszont a Brexit miatt inkább lassul a kiáramlók száma. A kiköltözőknek szállást közvetítő Londonimagyarok.hu irodavezetője szerint volt idő, amikor napi tíz ügyfél kereste meg őket, most pedig heti egy-két jelentkező, ha akad. A Brexit első érezhető hatása az volt, hogy elvontak tőlük némi lakbértámogatást. Jeles Mihályék például 500-600 font helyett már csak 200-300 fontot kapnak havonta.

„A migráció nem olyan, mint egy csúzda, amin lecsúsznak, és nincs tovább” – mondja Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese. S valóban, Christian Moreh brit demográfus kutatásaiból tudjuk, hogy az uniós csatlakozáskor társadalombiztosítási számot kapott magyaroknak mindössze fele volt Angliában a 2011-es népszavazáskor is. Itthon pedig 204 ezer olyan magyar állampolgárt regisztráltak, aki korábban legalább egy évig kint tartózkodott. Magyarország talán nincs is tudatában, milyen éles versenyt folytat a britekkel, a németekkel és az osztrákokkal a magyarokért, akiket folyamatos munkaviszonyért cserébe állampolgársággal kínálnak meg. A szigetországban elég öt évet felmutatni, és a gyereke is állampolgárságot kaphatnak.”

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup