• 2017. március 26., vasárnap
    Emánuel
  • Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.5552 LEI
    • 1 USD = 4.2149 LEI
    • 1 GBP = 5.2643 LEI
    • 100 HUF = 1.4719 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (március 8-14.)


-A A+



„A Securitate élt olyan módszerekkel, mint a mai román ügyészség” – Kelemen Hunor interjúja a Hetekben

Megszólalt a Hetek legfrissebb, március 10.-i számában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és a Hajdú Sándorral folytatott beszélgetésben megindokolta, mi késztette arra, hogy kijelentse: a Ceauşescu-diktatúra rettegett titkos-rendőrségének metódusaira emlékeztető eljárásokat használ a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA „azért, hogy a magyar kisebbséget megfélemlítse, illetve meghátrálásra kényszerítse a marosvásárhelyi líceum körüli ügyekben.” Szó esik az interjúban az obskúrus árnyékhatalom többi magyarellenes visszaéléseiről, a Mikó-ügyről, a Markó Attilát és Nagy Zsoltot sújtó justizmordokról és arról is: miként viszonyul a szövetség ahhoz a kormányhoz, mely „hihetetlenül érzéketlen módon kezdte a működését.” Végül véleményt nyilvánított a román-magyar kapcsolatok javítása érdekében szóba jöhető RMDSZ- szerepvállalásról is. Elmondta: Budapesten és Bukarestben is „figyelnek arra, amit mondunk”, de azt is hozzátette: „Közvetíteni azonban nem a mi feladatunk, mert mi itt Erdélyben élünk, és tisztában vagyunk a realitásokkal.”  

Az idén huszadik születésnapját ünneplő országos terjesztésű, napilap struktúrájú, magyarországi politikai-közéleti hetilap, a Hetek 1997-es alapítása óta mindig és következetesen megkülönböztetett figyelmet szentelt a Kárpát-medencében kisebbségi helyzetben élő magyar közösségek helyzetének bemutatására. E közösségek múltjáról és jelenéről, sorsuk alakulásáról, a küzdelmekről, köztük a reménykeltő sikerekről és sajnos nemegyszer a csalódásokról is. A minden héten, péntekenként mintegy 15 ezer példányban megjelenő Hetek olvasói elsősorban a folyóirat kisebbségi szakértőjének, Hajdú Sándornak köszönhetően tudhatnak meg sokat, olykor olyan információkat is, melyek más lapoknál dolgozó kollégáinak a figyelmét – véletlenül vagy éppen szándékosan – elkerülik.

Aki az ő publikációs listájában akárcsak szemezgetésre vállalkozik, könnyen meggyőződhet arról, hogy Hajdú, figyelő-értő zsurnalisztaként soha sem elégszik meg csak a puszta tények rögzítésével, az események hiteles bemutatásával, hanem utánajár a történéseknek, azok hátterét is feltérképezi, mindig összefüggéseket is keres egy-egy sorsfordító-gyanús új fejlemény kapcsán, időről-időre pedig a határon túli magyarság kulcsszereplőivel interjúkat készítve, mindig a legilletékesebbeket igyekszik megszólaltatni.

Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor az elmúlt évek folyamán már többször volt beszélgetőpartnere Hajdú Sándornak. A hetilap legfrissebb számában A Securitate élt olyan módszerekkel, mint a  mai román ügyészség címmel megjelentetett beszélgetésük apropóját  az adta, hogy az RMDSZ elnöke ez elmúlt hét csütörtökén a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziummal kapcsolatos ügyészségi eljárást bírálva Ceauşescu titkosrendőrségének túlélésére, sőt erőre kapására figyelmeztetett: a Securitate módszereivel próbálják megfélemlíteni a magyar közösséget és  próbára tenni az erdélyi magyarok tűrőképességét, hiszen egy uniós államban a törvényesség őre, hivatását megcsúfolva tudatosan szerepet téveszt és a szülőket megfélemlítve akarja őket eltántorítani attól, hogy a felekezeti iskolába írassák gyermekeiket. Eközben pedig a szintén szereptévesztő tanfelügyelőség arra hivatkozva megtagadta a gyermekek beíratását, hogy a korrupcióellenes (?!) ügyészség vizsgál, persze nem bármiféle megvesztegetést, hanem az iskolaalapítás törvényességét.

Ez a veszélyes hatósági túlkapás szolgál az interjú kiindulópontjának. Ennek jegyében természetesen az első kérdése Hajdú Sándornak a beszélgetőpartnerhez: mi indította az RMDSZ elnökét a példátlanul sarkos kijelentése megfogalmazására?

„A katolikus líceum körüli kivizsgálás az, ami erre a kijelentésre késztette. A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítése próbára teszi a magyar emberek tűrőképességét és annak a példája, hogyan lehet ügyészségi eszközökkel a megszűnés felé tolni egy magyar intézményt. Meggyőződésem, hogy újabb, ehhez hasonló esetek következnek, ha elfogadjuk azt, hogy ilyen eszközökkel alááshatnak egy iskolát. Az egykori államrendőrséget idéző módszerekkel felhívták a szülőket, kihallgatták őket, és olyanokat kérdezett tőlük az ügyész, hogy milyen vallású a csalás, a gyerek, és ha történetesen nem római katolikus, akkor miért jár a líceumba, miért íratják római katolikus iskolába. aztán megtiltják nekik, hogy arról, ami az ügyészségen elhangzott, a nyilvánosság előtt beszéljenek. A meghallgatást végző ügyész nem egy esetben azt mondta, hogy ami elhangzott a kihallgatáson, az szolgálati titok. Ilyen módszerekkel a Securitate élt, és ezért mondtam, hogy elfogadhatatlan az ügyészség nyomásgyakorlása.”

Közismert, hogy az a lejáratódott, de nyughatatlan, az exhibicionizmusába minegyre belefelejtkező román politikus, akinek nevét a jövendő történelemkönyvekben inkább a „sajátosan” privatizált kereskedelmi flotta elprédálása és a bukaresti kóbor kutyák elleni egykori fellépése  révén kaphat majd helyet a futottak még kategóriában, mintsem a kétszeri ellentmondásokkal terhelt országlása okán, és akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a DNA immár elszabadult hajóágyúként viselkedhet, mára 180 fokos fordulatot tett. A „dragii mei”-es nemzeti mókamester, Traian Băsescu, hisz róla van szó, újabban azzal vádolja a DNA ügyészeit, hogy „nem vizsgálják, hanem megrendelésre gyártják a DNA-nál a vádakat és bizonyítékokat a politikusokkal szemben.”

A felszínen minden áron maradni akaró, feltűnési viszketegségben szenvedő magamutatóról, akárcsak arról a kreálmányról, mely, mint az állam az államban viselkedik, és a kvietált hajóskapitány akarata ellenére soha sem juthatott volna jelenlegi kiváltságos helyzetébe, Kelemen Hunornak kifejezetten rosszalló a véleménye, amit nem is rejt véka alá:

„Mi azt a fajta eljárásmenetet a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, évek óta ezt mondjuk, kiáltjuk. Eddig legyintettek, és azt mondták, hogy védeni akarjuk a besározódott, korrupt magyar politikusokat. Most jön a volt államelnök, akinek a mandátuma alatt ez a rendszer felépült, tehát pontosan ő tudja a leginkább, hogy mi a probléma ezzel a rendszerrel, mi folyik itt. neki már hisznek, de legalábbis terjedőben az a gondolat, amely szerint lehet, hogy szándékosan járatják le azokat, akik szembekerültek az árnyékhatalommal.  Mi az elmúlt időben számos esetben figyelmeztettünk ügyészi eljárásokkal kapcsolatban akár a Mikó-ügyben, akár Markó Attilával, de Nagy Zsolt ügyével kapcsolatosan is. Amikor azt kiáltottuk, hogy probléma van, akkor megfelelő információk birtokában tettük ezt, de akkor nem tudtuk meggyőzni a közvéleményt. Változtatni kell azon, ami most történik az ügyészségi eljárásokban. elsősorban a jogszabályokon kell változtatnunk.  Készséggel elismerem, hogy amikor ezeket a jogszabályokat a parlament elfogadta egyik-másikhoz mi is hozzájárultunk, akkor senki sem gondolt arra, hogy vissza lehet élni egy-egy törvényes eljárással vagy egy-egy olyan öndefinícióval, amely nem elég pontos.”

Az interjú készítője számára meg nem kerülhető kérdés a Magyarországon is minden lap, minden tévéhíradó számára napokon át vezető hírként prezentált romániai kormányellenes tüntetéshullám-sorozat miértje. Ezért is kíváncsi arra az újságíró, hogyan látja a történteket az RMDSZ elnöke? Annál is inkább, hisz Kelemen Hunor korábban úgy fogalmazott, jogosnak tartja az emberek dühét, viszont a törvényalkotás hely nem az utca. És persze arra is kíváncsi: vajon a Grindeanu-kormány tanult-e a történtekből? 

„Az elmúlt napokban a tüntetések intenzitása csökkent, de nyílván azoknak, akik tisztességes kormányzást akarnak és korrupciómentes közéletet, igazuk van. Azt, hogy ezt milyen módon lehet megvalósítani, az nyílván a megválasztottak és a kormány feladata. Decemberben voltak a választások, azok eredményét nem lehet néhány hónappal később fölülírni. A szociáldemokrata kormány hihetetlenül érzéketlen módon kezdte a működését, egy óriási ellenérzést kiváltó törvényjavaslattal, amely éppen a politikusokkal szembeni korrupciós vádakat illetett volna.  Nagyon kényes kérdéshez nyúltak arrogáns és lekezelő módon, aminek eredményeképpen sosem látott tömeg jelent meg az utcákon, joggal.  A kérdés az, hogy van-e még elég bizalom a kormány iránt ahhoz, hogy a következő hónapokban erről a mélypontról elmozduljon. Nem vagyok benne biztos, és hogy ők fognak-e tovább kormányozni, az hamarosan eldől. Alapos átalakításra, kemény személycserékre van szükség a bizalom helyreállítása érdekében.”

E bizalmatlanság légkörében felettébb kényes helyzetben találta magát az érdekvédelmi szövetség, hisz nem tagja a kormánykoalíciónak, viszont azt már a kezdetektől fogva parlamenti támogatásáról biztosította. Mi több, erre szerződéses formában is kötelezettséget vállalt.  A szövetségi elnök a jól ismert angol eredetű közmondással példálózva fejti ki álláspontját:

„Nekünk van egy parlamenti megállapodásunk, és az abban foglalt pontokra vonatkozóan van kölcsönös támogatási kötelezettségünk. Természetesen, amivel kapcsolatban nem kérdeznek meg minket, vagy nem konzultálnak velünk, ott mindenki saját profilja szerint a saját útját járja. Tehát amikor ők a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartást kormányrendelettel akarták módosítani a saját szájuk íze szerint, nem konzultáltak velünk. Ezért is bíráltuk az elképzelésüket, és a mi hangunkat komolyan is vette a román társadalom. Ezt az együttműködést most kezdtük kipróbálni, és a tavaszi időszak végén fogjuk meghúzni a mérleget, hogy működik vagy sem. Ha működik, akkor továbbvisszük, ha nem működik, akkor felmondjuk. Ezért mondtam az együttműködés kapcsán, hogy a puding próbája az evés. Most készül a puding, és majd meglátjuk június végére, hogy ehető vagy nem ehető.”

A Hetek újságírója a továbbiakban az erdélyi magyarság jövője szempontjából kulcsfontosságúnak tekintető kérdésről, az oktatási törvény tervezett módosításának ügyéről faggatja Kelemen Hunort és rá is kérdez: „Az RMDSZ-nek van mozgástere az anyanyelvű oktatás megőrzéséhez?”

A válaszadó nem hallgatja el a létező gondokat, de amit elmond, az egyértelműen bizakodásra késztető:

„A kérdés lényeges, hiszen nem beszél senki tisztán a szándékairól. Nem látjuk, milyen irányba változik az oktatási rendszer. A mi szempontunkból lényeges kérdés körül, ami az anyanyelven folyó oktatás jövője, szintén teljes a homály. Most úgy látom, hogy az anyanyelvi oktatáshoz a jelenlegi kormány nem kíván hozzányúlni, nem akarja szűkíteni a lehetőségeit, még akkor sem, ha a kormánypártban – ahogy időnként minden román pártban – vannak kisebbség- vagy magyarellenes hangok és kezdeményezések. Amíg ezeket a hangokat a párt vezetése és a kormánykoalíció nem karolja fel, nincs nagy probléma, már hozzászoktunk, ez a politikai kommunikáció egyik bevett fogása errefelé. Egyértelmű, hogy mi az anyanyelvű oktatás megőrzését tartjuk a magyar közösség legfontosabb vívmányának, de ezt tovább akarjuk vinni és olyan oktatási struktúrát kiépíteni, ami versenyképes, minőségi oktatást garantál a felnövekvő nemzedéknek. Ez a törekvésünk rendre ellenállásba ütközik a román szervek részéről, de ettől még meg kell valósítanunk. Ígéretünk van a kormánytól arra nézve, hogy nélkülünk nem fogják az oktatásügy kisebbségi fejezeteit módosítani.”

A román külügyminiszter február végi budapesti tárgyalásait követően Szijjártó Péter a „talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolat-rendszernek” nevezte a magyar–román viszonyt, amelynél óvatosan kell közelíteni a kérdésekhez. A magyar külügyi tárca vezetője azt sem hallgatta el, hogy „vannak a kisebbségi kérdéshez kötődő nehéz ügyek”, melyekről előzőleg konzultált Kelemen Hunorral. Ennek ismeretében Hajdú számára természetes volt az érdeklődés: a román-magyar kétoldalú viszony javítása érdekében vajon a szövetség kész közvetítő szerepet is vállalni a felek között?

Az interjú záró kérdésére adott válaszában az RMDSZ-elnöke pontosít: az általa vezetett szervezetnek, akárcsak valamennyi Romániában élő magyarnak vitathatatlanul létfontosságú kérdés a kétoldali kapcsolatok javulása és az előrelépés sine qua non-ja az erdélyi magyarság törekvéseinek figyelembevétele, amit mindkét fél tud, és ennek szellemében cselekszik is. Ugyanakkor ez nem jelenthet az RMDSZ számára szereptévesztést, mert a közvetítés nem és nem is lehet az érdekvédelmi szövetség feladata.

„A közvetítő szerep túl sok az erdélyi magyarság és az RMDSZ számára. Nem titkoltam, és nem is titkolom, hogy mi érdekeltek vagyunk abban, hogy javuljon a viszony, sőt ez nekünk, számunkra a legfontosabb. A külügyminiszteri látogatása előtt Szijjártó Péter miniszter úrral volt egy hosszú, alapos beszélgetésem, ahogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrral is. Teodor Meleşcanu román külügyminiszter budapesti látogatása előtt néhány nappal megkeresett, és elmondtam neki az észrevételeimet a kétoldalú kapcsolatokról. Tehát ilyen értelemben figyelnek arra, amit mondunk. Az, hogy a román-magyar államközi kapcsolatokat az erdélyi magyarság jogos elvárásainak figyelmen kívül hagyásával nem lehet rendezni, mindkét fél részéről elfogadott és ismert. Ez nem volt így a közelmúltig, de mára rájött a román politika is, hogy az egy- vagy másfél millió embert, aki magyarnak vallja magát Erdélyben, nem lehet megkerülni. Közvetíteni azonban nem a mi feladatunk, mert mi itt Erdélyben élünk, és tisztában vagyunk a realitásokkal.”








EZT OLVASTA MÁR?

X