• 2017. december 12., kedd
    Gabriella
  • Kolozsvár
    • -5°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -0°
      Kovászna
    • -2°
      Kézdivásárhely
    • -5°
      Barót
    • -2°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • 11°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -2°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6332 LEI
    • 1 USD = 3.9274 LEI
    • 1 GBP = 5.2548 LEI
    • 100 HUF = 1.4739 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (december 21-27.)


-A A+



Bokor Balázs: „Harmincöt magyar Oscar-díjunk van, köztük itthon élő vagy magyar gyökerekkel rendelkező alkotótól. A holly­woodi hírességek sétányán huszonnégy magyar név vésetett a járdába”

Megszólalt a héten a Magyar Idők Kultúra rovatában Bokor Balázs, volt Los Angeles-i magyar főkonzul és beszámolt az általa kezdeményezett, alig három hónapja alakult civil egyesület, a Magyar Hollywood Tanács eddigi, imponálóan sokakat fellelkesítő, immár mozgalommá terebélyesedett munkájáról. A kultúrmissziós tevékenységet szívügyének tekintő diplomata az őt kérdező Szilléry Évának elmondta: „Amikor hazajöttem 2012-ben, arra gondoltam, tenni kéne valamit, mert rengeteg olyan pont van az országban, melyhez köthetők világhíres magyarok, de a helybéliek ezzel még nincsenek tisztában. Pedig filmeseink legtöbbje élete végéig büszkén vállalta gyökereit, mi elsősorban az ő emléküket vagyunk hivatottak gondozni.”

Bokor Balázs, akit egy negyedszázados közel-keleti szakdiplomatai múlt után a jó sorsa 2007-ben az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidékére vezérelt és a Los Angeles-i magyar főkonzulátus vezetőjeként, öt éven keresztül Kaliforniától Alaszkáig, Texastól Hawaiig, Arizonától Washington államig Utahtól pedig Nevadáig 19 amerikai szövetségi államban képviselte Magyarországot, már 2011-ben megjelent könyvével, a Távolban magyar – ötvenhatan a Mississippitől nyugatra címmel kiadott interjúfüzérével bebizonyította: ő azok közé a régi vágású magyar külügyesek közé tartozik, akiknek a külszolgálati munka mindig sokkal többet jelentett, mint az, amit a bárhol szolgáló magyar diplomaták számára tartalmaz napjaink miniszteri feladatkijelölő iránymutatása, mely szerint „a rendszer minden rezdülését a külgazdasági központú szemléletnek kell áthatnia” és „egy külképviselet eredményességét nem a hazaküldött papírok grammjában mérik, hanem abban, hogy az mennyi tőke behozatalát, mennyi áru kivitelét, esetleg mennyi hazai munkahely teremtését eredményezte.”

Ő, persze egy pillanatig sem vitatta, hogy a jó diplomatának bőven vannak tennivalói a kétoldalú gazdasági kapcsolatok építésében, de csak ezek tető alá hozásában jeleskedni, az ő hite szerint, mint a klasszikussá lett bon mot oly találóan kifejezi: „több mint bűn, hiba lenne”. Tegyük hozzá rögtön, hogy amúgy maga is vállalt szerepet a magyar-amerikai üzleti kontaktusok építésében, ráadásul nem is elhanyagolandó mértékben, hiszen épp az ő Los Angeles-i főkonzuli rezidenciáján került aláírásra egykor az a szerződés egy 150 millió dolláros projekt Magyarországra kerüléséről, melynek nyomán felépült az amerikai Raleigh Studios budapesti, rákospalotai filmstúdiója, egyben Európa egyik legfejlettebb technikájával működő filmgyára.

Mindannyiunk szerencséjére Bokor az angyalok városában egyéb téren is talált magának bőven tennivalót és ott, a Csendes óceán partján hamar „megfertőződött” az Egyesült Államokban élő sok-sok magyar kötődésű „ügyfelének” történeteitől. Ezért, úgy gondolta, az amerikai magyar közösségi élet különböző aspektusait, feledésbe merülő eseményeit, az azokban szerepet vállalók vallomásait feltétlenül meg kell menteni a jövőnek. Lévén kifejezetten társasági lény, Bokor maga is kereste a kapcsolatokat. Ennek nyomán megszülethetett a szóbahozott interjúkötet, mellyel felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar nemzetpolitikának is.

Közreadva a 19 amerikai államban élő magyarok vagy magyar gyökerekkel rendelkező jeles asszonyok és jeles férfiak elkallódásra ítélt történeteit, Bokor Balázs lehetővé tette, hogy minél szélesebb körben megismerhető legyen olyan ötvenhat kiválóság élete és munkássága, akik számára a magyar identitástudat volt a közös nevező. Mint megállapította kötetének előszavában: a magyar identitástudatot valamennyi beszélgetőpartnere megőrizte és azt gond nélkül felsorakoztatta az amerikai identitástudat mellé, mert „semmi sem zárja ki egymást, sőt magyarnak és amerikainak is lenni egyszerre, csak egymást erősítő tényezők. Ebből akár tanulni is lehet.”

Bokor Balázsnak a 2011-ben kiadott „korrajzait Amerika magyar világáról” egy évvel később Az én Hollywoodom című könyv követte. Ebben a szerző a maga nemében egyedülálló módon mutatta be a magyarság hozzájárulását a világ filmművészetéhez. A kötet világhírűvé vált magyar művészeket, jeles magyarokat, magyar származású hírességeket ismertetett meg olvasóival, úgy, hogy ezzel sikerült megalkotnia a magyar filmtörténetnek, illetve a világban szétszóródó magyarokról szóló kutatásoknak a hiánypótló forráskiadványát.

Az én Hollywoodom-ban, sok mindenki mellett,  például éppúgy szó esik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ricsén született, egykori vegyeskereskedési kisinasról, akit a Paramount stúdiót megalapító Adolph Zukorként ismer a filmtörténelem, és akinek olyan legendák köszönhetik pályafutásukat, mint Rudolf Valentino, Pola Negri, Gloria Swanson, Gary Cooper és sokan mások, mint a „self-made man”-amerikai karrier valamennyi lépcsőfokát bejáró, gyári segédmunkásból befutott produceré lett, az Universal stúdiót megteremtő Joe Pasternakról, aki Paszternák Józsefként Szilágysomlyón látta meg a napvilágot 1901-ben és filmjei olyan művészek karrierjét alapozták meg, mint Gene Kelly, Mario Lanza, Esther Williams és Doris Day. Mellettük mindenképpen meg kell említeni, hogy kötetében Bokor megrajzolta annak a Tolcsván született Fried Vilmosnak a portréját is, akinek az Újvilágba emigráló szülei még kisgyerekként az édesanya Fuchs családneve alapján 1880-ban William Foxra változtatták a nevét. Ezt a nevet pedig a világon mindenki ismeri, hiszen azt az általa alapított Fox Film Corporation, illetve annak jogutódja, a Twentieth Century Fox őrzi.

E könyvében a szépírói talentumokkal megáldott diplomata szerét ejtette annak is, hogy a Hollywood  Boulevard Walk of Fame járdájának csillagai közül emléket állítson számos magyar vagy magyar származású hírességnek, illetve felvázolja egyebek közt a magyar származására, a mátészalkai felmenőire mindig is oly büszke Tony Curtis életpályáját és  szóljon arról is, hogy Peter Falk, Paul Newman, Adrien Brody, Rachel Weisz, Goldie Hawn, Drew Barrymore  és még sokan mások mind-mind magyar származásúak is. Arról sem feledkezett meg a forrásmunka szerzője, hogy megosszon az olvasóival kevésbé ismert életrajzi érdekességeket. Így például azt, hogy Drakula, a vámpír alakjának megformálása révén világhírűvé vált és a klasszikus horrorfilmek sztárjává lett, lugosi születésű, egykori temesvári színész, Lugosi Béla halála idején már valóban olyan szegény volt, hogy családja nem tudta a temetés költségeit sem kifizetni. Barátja, Frank Sinatra vállalta magára csendben az anyagiakat”, vagy pedig, hogy elmondja: a budapesti születésű, eredetileg vegyészmérnöknek tanult és 1940-ben Hollywoodba kivándorló Rózsa Miklós az „Oscar-díjra 17 nevezést kapott, ebből háromszor el is nyerte a legjobb filmzenéért járó szobrocskát.      

Bokor említett könyvének nagy érdeme, hogy nemcsak a magyar filmesek, köztük jeles színészek, rendezők, producerek, forgatókönyvírók, filmzeneszerzők és mások múltbeli eredményeiről, hanem a jelenlegi filmkészítőkről is szól. Erényeit nem kisebbíti, hogy egy magyar származású álomgyári sztárt illetően tévedett. Bokor ugyanis Az én Hollywoodom-ban, de egy minapi tévéinterjújában is magyar származású hollywoodi filmszínészként emlegeti a Tarzant megszemélyesítő Johnny Weismullert. Az itt megtekinthető családfa alapján viszont egyértelmű, hogy az állítása nem felel meg a valóságnak. A későbbi olimpikon és filmcsillag, Johann Weissmüller ugyanis Peter Weissmüller földművelő és Elisabeth Kersch dohánygyári munkásnő, tehát bizonyíthatóan bánsági sváb szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1904-ben a ma már Temesvár részét képező, Freidorf néven is ismert egykori Szabadfaluban.

Nyilván könyveinek kedvező fogadtatása is ösztökélhette a nemzetpolitikai missziót vállaló volt Los Angeles-i főkonzult arra, hogy annak a hatalmas kincstárnak a megismertetését, amit Hollywood magyar gyökerei jelentenek, immár szélesebb körben is megtegye. Hogy miként sikerült ez a magasabb fokozatra kapcsolás, erről szól a Magyar Időkben karácsony előtt megjelent Szilléry Éva jegyezte Mély és szerteágazó gyökerek–Egyesület jött létre az amerikai álomgyár magyar alkotóinak szervezett megismertetésére cikk.

A napilap Kultúra rovatában helyet kapó publikációnak már indító sorai is elárulják: Bokor Balázs remek kezdeményezése jó eséllyel országos, sőt határokon átívelő mozgalommá válhat.

„Bár szokás emlegetni, hogy Holly­woodot magyar emberek alapították, arról már kevés ismeretünk van, milyen sok hazai gyökerű alkotóval büszkélkedhet az álomgyár. Korábban voltak már kezdeményezések az amerikai magyar filmesek emlékének rendszeres ápolására, szeptemberben azonban megalakult az első civil szervezet ebből a célból: a Magyar Hollywood Tanács a szakma tengerentúli alkotóit ismerteti meg itthon, egyúttal erősíti a kapcsolatot a külhoni és a hazánkban maradt filmesekkel is.”

Bokor Balázs, a nemrég létrejött Magyar Hollywood Tanács elnökként beszélgetett el a napilap munkatársával. Talán nem fölösleges, ha a cikk bemutatása előtt felfedjük a civil egyesület megalakulásának előzményeit.

A szervezet létrehozása spontán akció nyomán merült fel egy, a Hollywood magyar világa iránt elkötelezett baráti társaságban. Ennek a csapatnak a résztvevői úgy gondolták, megszervezik az első Magyar Hollywood Túrát, melynek során azokat a településeket keresik fel, ahonnan elszármaztak a kaliforniai álomgyár magyarjai, nem utolsósorban azért, hisz az ország lakói, de még a helyben lakók többsége számára is ők többé-kevésbé ismeretlenek.

Elsőként a túrázók, amint arról az örökmozgó kezdeményező a Civil Rádiónak beszámolt, Északkelet Magyarország hét olyan települését keresték fel, ahol hét híres amerikai magyar filmes született. E helyszíneken emléktáblákat állítottak, emlékfákat ültettek, alkalmi konferenciákat tartottak. Számukra nem is remélt élményt jelentett az, hogy a felkeresett településekben élők mennyire fellelkesültek és milyen sok emberben váltott ki lokálpatrióta büszkeséget az, amikor azzal szembesültek, kik voltak az egykori falustársaik. Helyszínről helyszínre egyre több embert vonzottak a spontán megemlékezések, a jószolgálati küldetésvállalók ügye mellé álltak a települések önkormányzatai, a sajtó országosan népszerűsítette a helyszínbejárásokat, mígnem a túra egyik utolsó állomásán, Tarcalon, a helyi zsinagógában tartott beszélgetés alkalmával bemutatásra került az érdeklődők számára a Magyar Hollywood Túra Projekt, ahonnan már egyenes út vezetett az egyesület megalakításához. A tarcali helyszín önként adta magát, mert Hegyaljának több kötődése is van Hollywoodhoz, elsősorban azért hiszen a már említett 20th Century Fox alapító, akárcsak a Paramount Pictures létrehívója is a közelben született.

S ha már említést tettük a Magyar Hollywood Tanács civil egyesület születésének kulisszatitkairól, hadd áruljunk el még egyet.  Bokor Balázsék 2017-es tervei között előbb egy dél-magyarországi Hollywood Túra szerepel, de rögtön ezt követően Erdélyt kívánják felkeresni, ahol, amint az az eddig elmondottakból nyílván kikövetkeztethető: Szilágysomlyó Joe Pasternak és Lugos, Lugosi Béla révén várhatóan kitüntetett szerepet fog kapni a kulturális örökségünk e népszerűsítőinek számára, de talán nemcsak nekik.

Hasonlóképpen minden bizonnyal az a Kolozsvár is kiemelt állomása lesz a jövő évi túrának. Mindenekelőtt azért, hiszen az erdélyi Hollywood megteremtőjének, Janovics Jenőnek olyan munkatársai lettek utóbb a kaliforniai álomgyárban világhírűek, mint Kertész Mihály, a későbbi Michael Curtiz, Várkonyi Mihály, akit Victor Varconi néven tart számon a filmtörténelem vagy Korda Sándor, aki Alexander Korda néven előbb a hollywoodi United Artist rendezője, később pedig brit filmipar egyik meghatározó alakja és a London Films stúdió alapítója lett és lovagi címet is kapott az érdemeiért.

„Amikor hazajöttem 2012-ben, arra gondoltam, tenni kéne valamit, mert rengeteg olyan pont van az országban, melyhez köthetők a világhíres magyarok, de a helybéliek ezzel még sincsenek tisztában. Pedig filmeseink legtöbbje élete végéig büszkén vállalta gyökereit, mi elsősorban az ő emléküket vagyunk hivatottak gondozni” – fogalmazta meg krédóját Bokor Balázs az őt faggató újságírónak. A cikkből azt is megtudhatjuk, Hollywood magyar gyökerei mélyek és szerteágazóak, de nemcsak azért, mert, – de olvasóink ezt már tudják –„a három legnagyobb filmstúdiót a Paramount Picturest, az Universalt és a Twentieth Century Foxot magyar származású emberek alapították.”  Jelzés- és üzenetértékkel bír például az is, amit most a kulturális örökségünk jobbítását és minél nagyobb körben való megismertetését felvállaló diplomatánktól megtudhatunk: az az Adolph Zukor, aki „egy egészen kicsi faluban született Ricsén, nem messze az ukrán határtól. Tizenhat éves volt, amikor Amerikába került, New Yorkból több alkalommal visszament Ricsére, a házasulandó fiatalokat anyagilag támogatta, egykori tanárának házat építtetett, Ricse főterén a századelőn kutat fúratott.”

A Bokor Balázs-Szilléry Éva dialógusból az is kiderül: ha leghíresebbeket számon is tartja valamennyire a helyi emlékezet. „azt azonban kevesebben tudják, hogy az álomgyár a szakma egészét tekintve a színészektől a rendezőkön át a kaszkadőrökig, vagy a díszlet- és látványtervezőkig világraszóló magyarokat tartogat. Harmincöt magyar Oscar-díjunk van, köztük itthon élő vagy magyar gyökerekkel rendelkező alkotótól. A holly­woodi hírességek sétányán huszonnégy magyar név vésetett a járdába” – mondja el Bokor, majd beszámol az általunk már ismertetett észak-magyarországi emléktúráról, külön is kiemelve két helyszínt. Ezek egyike Miskolc ahol Emeric Pressburger Oscar-díjas brit–magyar forgatókönyvíró-rendező és producer született, a másik pedig Kisvárda, ahol a „a legelső jó magyar film” a Kolozsváron Janovics Jenő stúdiójában, valamint Torockón, a Tordai hasadéknál és az Aranyos partján forgatott, 1915-ben bemutatott Tolonc férfi főszereplője, a később Victor Varconi néven Hollywoodban híressé vált Várkonyi Mihály látta meg a napvilágot.

A Magyar Hollywood Tanács elnöke, Bokor Balázs a fiatal filmesek felkarolását is az általa kezdeményezett és elnökölt önszerveződés küldetésének tekinti. Ennek jegyében mondja el a napilap újságírójának: a többszáz taggal rendelkező egyesület, melynek több mint fele magyarhoni és amerikai művészekből áll, „új zsongást” kíván behozni a magyar szellemi, közelebbről a művészeti életbe.

Hogy ez miben áll, arról konkrét részleteket is megismerhetünk a cikk záró részéből, melye alább szöveghűen közlünk:

„A szervezett visszatekintés nagyon erős képet ad arról, hogy Hollywood egész történetére mekkora hatással volt a magyar filmes gondolkodás. Köztük Zsigmond Vilmos operatőré, aki az európai újhullám filmnyelvét vitte a tengerentúlra, a világhírű operatőr nevével májusban filmfesztivált rendezünk Szegeden, Zsigmond Vilmos szülővárosában a fiatal operatőröknek” – mondta.

Hozzátette, hogy Zsigmond Vilmoshoz hasonlóan Kovács László is az 1956-os forradalmat dokumentálta itthon, majd ment később Nyugatra, így az ő munkáik alapján ismerték meg a hazánkban zajló eseményeket. „Kovács László tanítványa volt Pados Gyula, aki ma a legnagyobb operatőrök egyike Amerikában, mégis keveset beszélünk róla. Úgy is fogalmazhatunk, hogy eddig a magyarok mentek Hollywoodba, most Hollywood jön el Magyarországra” – állapítja meg a szervezet elnöke.

A legelső program mindjárt január 7-én lesz: Ricse községben emlékeznek meg az 1873. január 7-én született Adolph Zukorra, akinek a faluban 2012 óta közösségi ház őrzi a nevét.

Bokor Balázs úgy véli, a szervezetnek a másodgenerációs magyar gyökerű sztárokra is gondolnia kell, nekik is szerepük lehet a munkában. Drew Barrymore édesanyja magyar volt, Goldie Hawn szintén anyai ágon magyar, Adrien Brody és Rachel Weisz úgyszintén. Sokat beszélgettem Rachel Weisszel és Marishka Hargitayval, mind a ketten kiemelték, hogy büszkék a magyar származásukra és arra, amit ez a nemzet hozzátett a világ filmgyártásához.

Februárban töltötte volna be 100. évét a napokban elhunyt Gábor Zsazsa, aki 1936-ban, 26 éves korában Magyarország szépe volt. Én a 95. születésnapján találkoztam vele az otthonában tartott partin, amit kissé bolondos férje, Frederich von Anhalt herceg erőltetett. Zsazsa nem volt már jó fizikai állapotban, mégis több száz vendéget hívott meg a házába. Átadtam neki egy emléklapot, magyarul beszélgettem vele, a végén megszorította a kezemet és annyit mondott: »nagyon rosszul érzem magam«. A színésznő a háta közepére kívánta, hogy ennyi ember megjelenjen akkor a házukban, közben láthatóan megnyugtatta, hogy anyanyelvén beszélnek hozzá.

A Magyar Hollywood Tanács héttagú elnökségében Bokor Balázs nagykövet, elnök, Rofusz Ferenc Oscar-díjas filmrendező, alelnök és Bunyik Béla, a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál alapító-igazgatója, Csupó Gábor Los Angeles-i filmrendező, animátor, zeneszerző, Tolcsva polgármestere, Csoma Ernő, Erdélyi György ügyvéd, Ricse polgármestere, Vécsi István foglal helyet, utóbbiak részvétele az említett kötődések miatt szimbolikus jelentőséget hordoz.”

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup