• 2017. október 24., kedd
    Salamon
  • 12°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 11°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 11°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 11°
      Arad
    • 11°
      Gyulafehérvár
    • 10°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • 10°
      Nagybánya
    • 11°
      Marosvásárhely
    • 11°
      Zilah
    • 10°
      Szatmár
    • 11°
      Nagyszeben
    • 10°
      Temesvár
    • Brassó
    • 15°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.5988 LEI
    • 1 USD = 3.9154 LEI
    • 1 GBP = 5.1585 LEI
    • 100 HUF = 1.4922 LEI

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (december 14-20.)


-A A+



Bozóki Antal Korhecz Tamás pálfordulásáról: „Erkölcs és politika – Amikor a “személyi ambíció“ és a pénz mindennél fontosabb!”

Megszólalt a héten a szabadkai Naplóban Bozóki Antal ismert vajdasági jogász, az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke és annak a délvidéki magyar közélet számára bombameglepetést hozó váratlan fordulat kapcsán fejti ki véleményét a politikusi morálról, illetve becsvágyról, amit Korhecz Tamásnak, a Magyar Mozgalom társelnökének megdöbbentő minapi döntése jelentett. Korhecz ugyanis cserbenhagyva azt a szervezetet, melynek létrehívása elsősorban az ő személyéhez és aktivitásához kötődött és a legnagyobb titokban nemrég alkut kötött a legfőbb ellenfélével, a VMSZ-el, elfogadva a Pásztor István vezette párt ajánlatát, a felkínált szerb alkotmánybírói tisztséget. Ezzel a lépésével vállalta, hogy a jövőben felhagy a politizálással.

„Suttyomban, mint ahogy errefelé szokás, a Korhecz és Pásztorok nevű szórakoztató zenekar egyetlen akkorddal szétveri a tiszavirág életű vajdmagyar pluralizmust.  

Először is gratulálni szeretnék a VMSZ vezetőinek, akik pontosan tudták, hogy az „ellenfél” önhittségére mindig is számíthatnak. Egy ilyen alkalmat nem lehet elszalasztani: akad egy zsíros állás (minden valamirevaló jogász álma), amelynek betöltésére van befolyásuk. Végre valami hasznosra is fel lehet használni a haladókkal kötött koalíciót. Alkotmánybírákat választ Szerbia és a jelölteket a parlament választja ki, az államfő meg jóváhagyja.

Nosza, nézzük csak, hogyan lehetne két legyet ütni egy csapásra! Adva van egy politikai ellenfél, amely okvetetlenkedik, még ha nem is túl hevesen, és valahogy semlegesíteni kellene. Nem hivatalos (mert nem vállalta) vezetőjük jogászprofesszor, aki előtt meg kellene villantani egy politikától távol eső, sőt elzárt területet, ahol jól érezné magát. Az ajánlat elképesztően csábító. Az Alkotmánybíróság tagja. Bingó!

Az üzlet megköttetik. Az ellenzéki Magyar Mozgalom tudomása nélkül! Úgy tűnik, a sokat emlegetett keresztényi erények közé nem tartozik a harcostársak tájékoztatása.

Jön a belgrádi Politika (habár én nem találtam a hírei között), amelyre a Pannon RTV hivatkozik, és amely azt írja: „Korhecz Tamást is javasolja alkotmánybírói tisztségre a szerb köztársasági parlament.” Na, ez még olyan félszenzáció, hiszen lehet, hogy valamilyen szerb jogászi testület ismerte fel az MM társelnökének alkotmányjogi képességeit. De utána jön a magyarszo.rs: „Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség–Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági parlamenti frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy a képviselői csoport ifj. dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét, a Magyar Mozgalom társelnökét javasolta a Szerbiai Képviselőháznak az alkotmánybíróság megüresedett kilenc bírói tisztségének egyikére.”

Olvasóink régi ismerősének, Bódis Gábornak A vajdmagyar politikai atombomba című vitriolos publicisztikájából származnak e mondatok. A neves szabadkai tévés szakember és író, magánlap és kiadóvállalat-alapító, a vajdasági közvélemény-formálásban komoly befolyással rendelkező, pártdiktátumtól és nemzetieskedő pátosztól mentes, független” értelmiségi társaság, a Napló Kör létrehívója és mindenese, elsőként kommentálta így, még december 7-én, hogy milyen „ajándékot” is hozott a Mikulás a délvidéki magyaroknak: az eddig egymásra kígyót-békát mondó Korhecz Tamás és Pásztor István a legnagyobb titokban megegyeztek és a Magyar Mozgalom társelnöke elfogadta, hogy felhagy politikai szerepvállalásával. Cserébe elvállalta, hogy a szerb alkotmánybíróság tagja lesz, amit számára majd kieszközöl a VMSZ.

„A vajdasági magyar nyáj pásztorainak” paktumát atombombának nevezve Bódis cseppet sem túlzott. Felülmúlhatatlan atombomba metaforája tökéletesen érzékeltette a titokban tető alá hozott háttéralku lényegét és lehetséges következményeit. Maradva találó metaforájánál az is igaz, hogy Korhecz Tamásnak, a Magyar Mozgalom (MM) létrehívójának és vezéregyéniségének a kiválásával megnőtt az esélye annak, hogy a szerveződés atomjaira hullhat és semmi se marad meg abból a mozgalomból, melybe, – mint írta a megdöbbentő korheczi pálfordulást követően az olvasóink számára szintén nem ismeretlen vajdasági magyar közvélemény-formáló Purger Tibor – „a pártármányból kiábránduló értelmiség a független gondolkodás lehetőségének utolsó szalmaszálaként még belekapaszkodott.”

Purger, akinek lapalapítóként elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy októberben Szabad Magyar Szó címmel új független közéleti fóruma jött létre Délvidéken, „kis vajdasági magyar tragédiánk szánalmas hősének” nevezte az alkotmánybíró-dinasztiára hivatott Korhecz Tamást. A dinasztia említése korántsem a véletlen műve, hisz „hősünk” édesapja is az volt a régi rendszerben. A most 180 fokos fordulatot megtevőről pedig elmondta, most nem először detonált: „jó másfél évvel ezelőtt már robbantott egyszer a provincia politikai színterén, amikor kiteregette a párt piszkos ügyeit. Először „politikai nyugdíjassá” avatta magát, majd fél évvel később meghirdette a Magyar Mozgalmat, amelynek már az alapító okmányán is látszott a helyezkedés művészete: egyrészt az orbáni alaptörvény hitvallásának nemzeti hevületébe csomagolta, másrészt az orbáni politika – és annak vajdasági csatlósai – által száműzött pluralizmust hirdette meg.” A bíztató kezdet után, melynek egyes vonatkozásairól e rovatban többször szóltunk mi is itt és itt meg itt, a tehetséges és ambiciózus Korhecz képtelennek mutatkozott a folytatásra: előbb  „a kurta “politikai nyugdíjat“ seperc alatt elfeledő, nempárt-pártot alapító vezéregyéniség” tartományi képviselővé avanzsált, most pedig alkut kötve az őt eddig persona non gratának tekintőkkel, innen is feljebb lép.

Persze nem mindenki volt ilyen szigorú a vajdasági kis magyar világban a harcostársait most cserbenhagyó Korhecz Tamással, mint az említett két publicista. Az 1991-es milosevicsi polgárháború- és kényszermozgósítások elleni tiltakozások emblematikus alakja, Balla Lajos egykori szövetségi parlamenti képviselő, volt magyarkanizsai polgármester szerint inkább a politikai ráció és haszonelvűség mentén kellene értékelni a fordulatot. Helytelenítette a szervezet ügyvivő testületének a Korheczet elítélő közleményét, azzal érvelve, hogy az abban foglaltak szöges ellentétben állnak az MM hitvallásával.

Balla nem kívülállóként ostorozta a harcos nyilatkozatot. A veterán politikus a mozgalom egyik oszlopos tagja, annak jelöltjeként részt is vett az áprilisi önkormányzati választásokon. Megszólalásában kifejtette: inkább úgy lenne érdemes fogadni a VMSZ lépését, hogy Pásztorék végre rájöttek, hogy „a délvidéki magyar nemzeti közösség legjelesebb tagjai a Magyar Mozgalomban találhatók, majd felajánlani, hogy minden olyan tisztségre, amely nem igényli a párttagságot, szintén a Magyar Mozgalom tagjai közül tegyék meg a javaslatukat.” Az ő pozitív megközelítésében a zsigeri ellenkezés helyett a párbeszéd útjára kell lépni az elvbarátainak és „felajánlani a VMSZ-nek, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a most megtett lépés tükrében folytassanak a Magyar Mozgalommal párbeszédet, hogy végre kiküszöböljék azokat a negatívumokat, amelyek az önkormányzati tisztségeknél és foglalkoztatásnál tapasztalhatók.”

Szeretnénk osztozni az általunk jól ismert és igen nagyra becsült Balla Lajosnak azzal a reményével, hogy Korhecz alkotmánybírónak jelölése a VMSZ részéről elősegítheti az annyira kívánatos magyar-magyar párbeszéd megkezdését és ezzel bizonyára nemcsak mi vagyunk így, – de nem tehetjük. Sajnos az újabban történtek fényében erre vajmi kevés esély mutatkozik. Mert megismerve Pásztor Istvánnak a három nappal ezelőtt a VMSZ székházavatón mondott, Korhecz Tamást súlyosan elmarasztaló véleményét, majd az azóta már Tomislav Nikolić szerb államfő által alkotmánybíróvá kinevezett Korhecznek a  másnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, hasonló hangvételben megfogalmazott reakcióját, még a felületes szemlélő számára is egyértelművé válik: itt csupán „úri huncutság” történt, a nagyérdeműt pedig megvezették és szó sincs semmiféle, közösségi érdeket szem előtt tartó esetleges stratégiai váltásról.

A két kulcsszereplő retorikájában ugyan semmi se változott, de azok után, hogy éppen a VMSZ frakcióvezetője s egyben a szervezet elnökének fia érvelt a belgrádi törvényhozásban Korhecz megválasztása mellett, nehéz lenne kellő komolysággal tudomásul venni, már ha ez egyáltalán sikerülhetne is valakinek, az édesapa-pártelnök következő, a most vasárnapi VMSZ-székházavatón és egyben évértékelőn elmondott szavait: „Nem szeretném, hogyha bárki is abba a helyzetbe kerülne, mint az egyszerűek, akik az újságból szereztek tudomást arról, hogy a vezérük kilóra eladta őket és elment alkotmánybírónak.”  

Hasonlóképpen nevetőizmokat ingerlően hat annak a részéről, aki most „kenyérbe esett” a VMSZ elnökének jóvoltából és segedelmével, s akinek, mi tagadás, a zseniális taktikai húzásnak minősíthető kezdeményezésére az érintett a kulisszák mögött zajló egyeztetéseken már régebben rábólintott, a tegnapelőtti, maga mentségére összehozott és felemásra sikeredett sajtótájékozatón (ennek videófelvétele itt megtekinthető) elhangzott következő eszmefuttatása: „Úgy gondolom, hogy nem vertek át, mert tisztában voltam én Pásztor Istvánnak minden jellembeli tulajdonságával. Nem véletlenül mondtam, hogy erkölcsi szempontból méltatlan arra, hogy a vajdasági képviselőház elnöke legyen. Lehet, hogy ő ezt úgy éli meg, hogy egy nagyon ügyes cselt csinált, vezércselt, de akkor lenne ez csupán ügyes átverés, ha én nem lennék tisztában az ő jellemével.”

A tények makacs dolgok, s az a mozzanat, hogy közvetítő révén köttetett meg a paktum a színfalak mögött, vagy sem, az már teljesen mellékes. (Amúgy szabadkai szóbeszédek szerint ezt a „jószolgálati küldetést” állítólag Várady Tibor professzor vállalta magára s ezt feltételezést Korhecz újságírói kérdésre nem cáfolta.) Csak ismételni tudjuk Bódis Gábor már hivatkozott dörgedelmét: „Az üzlet megköttetik. Az ellenzéki Magyar Mozgalom tudomása nélkül! Úgy tűnik, a sokat emlegetett keresztényi erények közé nem tartozik a harcostársak tájékoztatása.”

Lássuk, hogyan látja a mérkőzés közbeni mezváltást, immár a végleges döntés, Korhecznek az államelnök részéről történt alkotmánybíróvá kinevezése másnapján Bozóki Antal, a neves vajdasági jogász, a nemzetközi jogtudományok magisztere és nem mellesleg az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület egyik alapítója és 2006 óta elnöke.

A saját blogportálján, majd a szabadkai Naplóban közölt, Erkölcs és politika – Amikor a „személyi ambíció” és a pénz mindennél fontosabb! címet viselő cikkében Bozóki a végeredmény felől indít, majd innen visszatekintve fejti fel az előzményeket és az ominózus politikai atombomba hátterét. Ehhez még annyit tennénk hozzá, hogy Korhecz Tamás színeváltozása másokkal ellentétben, számára nem okozott meglepetést.

„Tomislav Nikolić szerb elnök öt alkotmánybíró kinevezéséről döntött december 17-én, amelyet a szerb képviselőház is megerősített és a Hivatalos Közlöny legújabb számában is megjelent. Nikolić alkotmánybíróvá nevezte ki a szabadkai Korhecz Tamást is, a Magyar Mozgalom „egyik társelnökét”.

Korhecz Tamás alkotmánybírónak való kinevezése egyáltalán nem meglepetés. Akit a Szerb Haladó Párttal (SNS) együtt – amelyhez Tomislav Nikolić is tartozik – a hatalomban részes Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) javasol, azt kinevezik, megválasztják, előléptetik, kitüntetik, vagy kizárják, leváltják, menesztik stb., függetlenül, hogy megérdemli-e vagy sem.”

Említettük már, hogy mindazok számára, akik hittek abban, hogy egy új szervezet, mely feladatának tekinti a torzulásokkal és visszásságokkal teli vajdasági magyar közélet megreformálását, a normalitás megteremtését, mely nemes célok mellett oly ékesszólóan és meggyőzően érvelt a tavalyi Szent-István napra időzített Magyar Mozgalom ünnepélyes magalakulás idején az új szervezet vezéregyénisége, a most frissen kinevezett alkotmánybíró, testületileg adott hangot megdöbbenésének amiatt, hogy vezetőjük váratlanul cserbenhagyta őket és ráadásul ezt a lépését a kulisszák mögötti titkos egyezkedés révén készítette elő. Állásfoglalásukban az árulás szó nem szerepel, de érzékeltetik, hogy itt a hitszegés minősített esete történt meg.

Bozóki Antal jegyzetében precíz jogászként gondosan feleleveníti, a letaglózott faképnél hagyottak reakcióját, melyből a tisztánlátás kedvéért akkurátusan idéz:

„A Magyar Mozgalom (MM) Ügyvivő Testülete december 8-án Szabadkán rendkívüli ülésen tárgyalta meg az egyik társelnökének, dr. Korhecz Tamásnak az alkotmánybírói tisztségre a VMSZ által való jelölését és az annak nyilvánosságra kerülése után előállt helyzetet.

A testület egyhangúan a következő határozatokat fogadta el:

– 1. Azt javasoljuk dr. Korhecz Tamásnak, vonja vissza az alkotmánybírói tisztségre való jelölését, mert csak így őrizheti meg személyes integritását és a Magyar Mozgalom tekintélyét.

2. Felszólítjuk, hogy mondjon le a Magyar Mozgalomban betöltött, és a Magyar Mozgalomhoz köthető valamennyi tisztségéről – áll az MM közleményében.

A mozgalomnak a nagy port kavart esemény kapcsán – amit Bódis Gábor „vajdmagyar politikai atombombának” nevezett – tartott sajtóértekezleten Maglai Jenő, az MM Ügyvivői Testületének tagja elmondta, hogy „a Korhecz Tamással folytatott kommunikáció során magyarázatot követeltek a lépésére vonatkozóan, de elégedetlenek a kapott válasszal. Korhecz arra hivatkozott, hogy személyi ambícióról, szakmai kérdésről van szó. Az MM vezetése szerint viszont ez ennél jelentősebb horderejű kérdés, a szervezet elsősorban azt sérelmezi, hogy nem osztotta meg velük a jelölésével kapcsolatos részleteket.”

Következik Bozóki Antal írásában egy vázlatos és szubjektív politikai életrajza a saját szervezetét most hátat fordítónak, mely a kétségtelenül a meglévő érdemekre kevésbé koncentrál, de az nem is illene a szerző koncepciójába. Arra viszont bőségesen elegendő ez vázlatos és némiképp tendenciózus curriculum vitae annak összeállítója számára arra, hogy fogódzót kínáljon meghökkentő háttéralku motivációinak megmagyarázására. Azzal pedig, hogy kronologikus sorrendben felvillantja egy kacskaringókban bővelkedő eddigi életpálya fontosabb mozzanatait, a meg nem kérdőjelezhető történéseket, ítéletet is mond Korhecz fölött.

 „Az ifj. Korhecznak (1967) a VMSZ-el történt „suttyomban” való kiegyezése egyáltalán nem meglepő. Korheczet a VMSZ csaknem egyenesen az egyetemi padból emelte 2000-ben a tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkári tisztségbe, amit aztán tíz éven át töltött be, majd 2010. július 3-tól a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének székébe. (Ennek az időszaknak az alaposabb értékelése még várat magára.)

Ismertségét és pályafutását képességei mellett elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhette, amely párt 2000 óta folyamatosan a legmagasabban pozícionált közfunkciókba helyezte, akkor is, amikor 2008-ban tartományi egyéni képviselőjelöltként vereséget szenvedett, hiszen azt követően továbbra is tartományi jogalkotási-, közigazgatási- és nemzeti kisebbségi titkár maradt a VMSZ kvótáján – olvasható Pásztor István, a VMSZ elnökének nyílt levelében.

Korhecz azonban állandóan „felfelé” törtetett. Nem az eredmény, a teljesítmény, hanem inkább a „ki vagyok, mi leszek” hírverés alapján.

Annak érdekében, hogy megszerezze az MNT elnöki posztját, (2010. június 1-jén) lemondott a tartományi kormányban betöltött tisztségéről (miután már kiírták a nemzeti tanácsi választásokat, amelyen aztán a VMSZ Magyar Összefogás lista vezetője lett).

Az MNT elnöki tisztsége (2014. október 26.) letelte után, újságírói kérdésre, hogy vállal-e más közéleti szerepet, Korhecz azt válaszolta, hogy, amikor azt mondtam, hogy politikai nyugdíjba vonulok, ezt nagyon komolyan gondoltam”.

„Politikai nyugdíjas éveit” azonban – alig fél évvel később – már 2015 tavaszán megszakította, amikor egy „több téren is hullámokat kavart” interjúval visszatért a politikai porondra, amit aztán az MM 2015. augusztus 20-i megalakítása és „társelnökké” választása, valamint – a 2016. április 24-i tartományi választásokon a Magyar Mozgalom az autonómiáért – Dr. Korhecz Tamás – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) – Csonka Áron listán – tartományi képviselővé választása tetézett.”

Az Erkölcs és politika – Amikor a „személyi ambíció” és a pénz mindennél fontosabb! írója számára elfogadhatatlan az a vélemény, mely mellett az általunk is szóbahozott Balla Lajos is letette le a voksát. Eszerint nem bírálni kellene Korheczet, azért mert elfogadta a VMSZ ajánlatát, hanem ellenkezőleg: dicsérni indokolt őt, tettét pedig inkább elismerő szavakkal lehetne illetni:          

„Miért kellett volna gratulálni Korhecznak? Talán ezért, hogy – a mozgalom tagjainak tudta nélkül még november folyamán lepaktált a VMSZ-el, majd november 23-án beegyezését adta a jelöléséhez.

Annak a pártnak a javaslata alapján, amelyet a Magyar Mozgalom alakuló ülésén így jellemzett: „A vezető magyar politikai pártban, az általa irányított és befolyásolt önkormányzatokban, közvállalatokban, intézményekben, sajtóházakban az emberek félnek, félnek az őszinte véleménynyilvánítástól, bármilyen kritikai észrevételtől, de főleg a szűk pártvezetés irányába megfogalmazott észrevételtől, mert ezekért közvetlen hátrány érheti őket, akkor is ha a VMSZ tagjai és akkor is, ha nem.”

A VMSZ elnökéről, aki most az alkotmánybírói tisztségbe juttatta, illetve akinek a fia a szerb parlamentben javasolta, a vajdasági parlament alakuló ülésén (2016. június 2-án) azt mondta, hogy „teljesen alkalmatlan arra, hogy a képviselőház elnöke legyen”. Akkor most alkalmatlan javasolt alkalmast?

Vagy talán azért kellett volna Korhecznak gratulálni, hogy cserbenhagyta, mondhatni azt is, hogy elárulta társait és a közösen létrehozott mozgalom céljait? Korhecz egyet beszélt mást cselekedett! Milyen erkölcsű emberek ezek?  O tempora, o mores! [Milyen idők, milyen erkölcsök! – Cicero]”

A dörgedelmes szavak után a jegyzetíró két, a vajdasági magyar sajtóban mostanában vissza-visszatérőn megfogalmazódó kérdés mentén keresi a választ a cui prodest-re, arra, hogy kinek lehet hasznára, ha Korhecz Tamás személyében a belgrádi legfőbb taláros testületnek az elkövetkezendő kilenc évben is lesz magyar tagja. Bozóki következtetéseivel minden bizonnyal többen is vitatkozni fognak szűkebb pátriájában, de az sem hallgatható el, hogy felvetései között vannak kifejezetten töprengésre és továbbgondolásra késztetők. S ha arra gondolunk, hogy mint maga Korhecz nyilatkozta tegnap a „Rossz húzás volt hallgatni” címmel megjelent, „megmagyarázom a bizonyítványomat”-interjújában („Én megtartom a főállásomat a Dr Lazar Vrkatić egyetemi karon (egyedül ezt a pénzkereső munkaviszonyt engedélyezi a törvény), ami azt jelenti, hogy az AB-n fizetéskiegészítést fogok kapni. Az egyetemen, ahol tanítok, kb. 1000 eurós nettó fizetést kapok.”) s ehhez hozzátesszük a Bozóki-szövegből kiderülő, kb. 2600 eurós alkotmánybírói juttatást is, lehet, hogy végtelenül leegyszerűsödnek Korhecz Tamás „megvilágosodásának” valódi motivációi:

„Vannak olyan kommentátorok is, akik kérdezték: „Mi lehet a magyarság haszna, ha netalán Korhecz Tamást megválasztják?”

Mi haszna volt a magyar közösségnek abból, hogy dr. Kartag Ódry Ágnes eddig tagja volt a szerb Alkotmánybíróságnak? Éppen semmi. A közéletben hallani sem lehetett róla, vagyis csak akkor, amikor éppen vele íratták alá a taláros testület 576-os számú határozatát a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai illetékességének megnyirbálásáról. Ennyi.

Ismét mások felteszik a kérdést, „miért akar Korhecz alkotmánybíró lenni Szerbiában, ahol a haladó-szocialista-VMSZ-es rezsim semmibe veszi alkotmányt?” Az Alkotmánybíróságról még szerb körökben is úgy vélekednek, hogy „a rezsim szolgálatában álló, alkalmatlan bírákból álló bíróság, amely bíráinak a fizetése a legnagyobb”. 

Az Alkotmánybíróság kollektív testület, amely szűkebb (Kis Tanács) és teljes összetételben (Nagy Tanács)[18] szavazattöbbséggel dönt. A döntéshozatalban pedig Korhecznek egy szavazata lesz. Az viszont, amit előre borítékolni lehet, hogy éppen vele fogják aláíratni a bírói testület véleményét a nemzeti tanácsoktól szóló törvény várható módosításáról, vagy az esetleges új törvényről, ami kit tudja, mit hoz majd a magyar közösségnek. Korhecz – aki doktori oklevelének honosítása körül is gondok vannak, sőt, egy napig nem volt se ügyvéd se bíró – majd szépen elmagyarázza, hogy az nekünk milyen jó lesz…

Haszna a kinevezéséből egyedül Korhecznek származik, mivel az alkotmánybírók fizetését a 10,50-es koefficiens alapján számolják el és fizetik ki.  Dr. Kartag Ódry Ágnes fizetése például – a Telepromter szerint – (2015. közepén) havonta 314 150,00 dinár volt. És ez most kilenc évig biztosítva van számára.

Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági képviselője, amikor a szerb képviselőházban alkotmánybírónak javasolta Korhecz Tamást, ezt mondta: „A magyar közösség megérdemli, hogy egyik képviselője alkotmánybíró lehessen”. Igen, megérdemli, csak nem ilyen bíróságon és nem ilyen bíró által!

Nekünk pedig annyi hasznuk van ebből az erkölcstelen politikai játszmából, hogy Korhecz (reméljük) legalább ugyanannyi ideig nem lesz jelen a közéletben.

Hacsak időközben nem kínálnak fel neki egy még jövedelmezőbb tisztséget…”

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup