„Apám megpróbálja kinyitni a napernyőt a tengerparton”
  • 2018. szeptember 20., csütörtök
    Friderika
  • 11°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 11°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 11°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 15°
      Arad
    • 10°
      Gyulafehérvár
    • 15°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • 11°
      Déva
    • 13°
      Nagybánya
    • 11°
      Marosvásárhely
    • 12°
      Zilah
    • 13°
      Szatmár
    • 10°
      Nagyszeben
    • 16°
      Temesvár
    • Brassó
    • 13°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6478 LEI
    • 1 USD = 3.9793 LEI
    • 1 GBP = 5.2258 LEI
    • 100 HUF = 1.4303 LEI

„Apám megpróbálja kinyitni a napernyőt a tengerparton”


-A A+

Gondolta volna, hogy egy kolozsvári kapualjban kávézó társaság akár élő festmény is lehet, Vermeer emlékére? Vagy hogy egy munkálatokra figyelmeztető tábla családi történetet ábrázol? A Shoshin Színházi Egyesület szerda esti performatív tárlatvezetése a Kolozsvári Magyar Napokon humorral fűszerezve mutatta meg, hogy Kolozsvár utcái, maga a város egy kortárs művészeti galéria. Ebbe a readymade galériába kukkantottunk bele Kecskés Anna színésznő tárlatvezetésével.

Egy élő festményt láthatunk Vermeer emlékére. A Klausen kollekció egyik darabját. Akárcsak a híres holland festő munkáinál, itt is felfedezhetjük a mindennapi élet motívumait.

Különleges installáció helyszínén vagyunk. Ez egy hanginstalláció. Hogy jobban megtapasztalhassuk, végezzünk el egy néhány nyújtó- és légzési gyakorlatot. Igyekezzük ellazítani a vállainkat, a hátunkat. És most hunyjuk le szemüket és hallgassuk.

A Shoshin Színházi Egyesület egyik alapító tagja, Köllő Csongor elmondta, hogy a performansz alapkiindulópontja a következő: a város, amely körülvesz bennünket, egy kortárs művészeti galéria, az előadás során pedig a színészek egy kis játékosság és fantázia révén kiemelik és művészi rangra fokozzák a hétköznapok tárgyait, azok részleteit, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk. Így rá tudunk csodálkozni a városra, amelybe esetleg belefásultunk, amely már rutinná vált. A mosolyfaktor elengedhetetlen a rácsodálkozáshoz - hangsúlyozta Köllő Csongor.

Az alkotásokhoz a szöveget a szlovén Kud Ljud társulat írta össze az évek folyamán. Egy új helyszínre érkezve azzal kezdődik a munka, a próba, hogy körülnéznek és felmérik, mit tudnak bedobni ebből a tárházból. A hely jellegzetessége határozza meg, hogy mely munkák és művészek kerülnek bemutatásra.

A szlovén Jure Zánkics első művénél vagyunk. A címe: Apám megpróbálja kinyitni a napernyőt a tengerparton. Az alkotás tipikus a maga geometriai egyszerűségében, és a mamaiai vakáció egyik mozzanatát ábrázolja. Ahogy láthatjuk, a művész édesapjának nem sikerült kinyitni a napernyőt, emiatt nagyon csúnyán leégett. Az incidens a szülők válásával végződött, amelyet a fiatal művész igazi traumaként élt meg.

Jure Zánkics következő műve. Hány személyt látnak a táblán? Négyet? Tipikus hiba, hiszen a képen három, vízben lévő személy és egy labda látható. A mű címe: Amikor röplabdát játszottunk a parton, négy sirály megtámadott bennünket. A kép a művész zöld korszakából való.

Jure Zánkics utolsó műve a Mamaia-trilógiából. A sirályok támadása és a napernyős incidens után a Zánkics szülők elváltak. A papa tengerész lett és a fiatal művész úgy érezte, az apja kitörölte az életéből. Igazán tragikus vég. De minden éremnek két oldala van, és ez a trauma művészetté változott.

Mivel az egész város egy nagy galéria, csak időt kell adnunk magunknak, hogy felfedezzük, arra kérjük olvasóinkat, hogy írják le hozzászólásban, mit ábrázol a következő két munka.

A tárlatvezetés végén a nézőknek egy pohár bor és 3 polaroid fényképezőgép segítségével lehetőségük volt arra, hogy maguk is felfedezzenek művészeti alkotásokat a Múzeum-téren.