• 2018. február 25., vasárnap
    Géza
  • -5°
    Kolozsvár
    • -10°
      Csíkszereda
    • -4°
      Székelyudvarhely
    • -12°
      Gyergyószentmiklós
    • -4°
      Székelykeresztúr
    • -10°
      Kovászna
    • -10°
      Kézdivásárhely
    • -10°
      Barót
    • -8°
      Sepsiszentgyörgy
    • -3°
      Arad
    • -6°
      Gyulafehérvár
    • -7°
      Nagyvárad
    • -12°
      Beszterce
    • -6°
      Déva
    • -5°
      Nagybánya
    • -5°
      Marosvásárhely
    • -5°
      Zilah
    • -5°
      Szatmár
    • -6°
      Nagyszeben
    • -4°
      Temesvár
    • -8°
      Brassó
    • -5°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6552 LEI
    • 1 USD = 3.7813 LEI
    • 1 GBP = 5.2837 LEI
    • 100 HUF = 1.4879 LEI

Székelyek ünnepe – betonok közt és a Nyeregben


-A A+

Azzal a gondolattal másztunk ki szombat délután a csíksomlyói Nyeregbe, hogy vajon számít-e odafönn, hogy az Ezer Székely Leány Napja – a szervezők nyilatkozata szerint – inkább népi ünnep, mintsem folklórfesztivál. Azzal ereszkedtünk le: az ünneplők ezen nem akadtak fenn.

Napsütés óvta az Ezer Székely Leány Napját szombaton Csíkszeredában. Az időjósok jégesőt is jósoltak a hétvégére, így óvatosan sokan választották a városközpontban ünneplést: sokan voltak kíváncsiak az ünnepre érkezők viseleteire, felvonulásukra.

Énekeltek-táncoltak, megcsodálták az ötven huszár ünnepi parádéját.

A Szabadság-téren elhangzó ünnepi beszédek egyaránt érintették a harmincas években, Domokos Pál Péter javaslatára megszülető ünnepet, a székely tartást, szabadságot, az együtt ünneplés nemzetmegtartó erejét.

A város terei és utcái betáncolása után a somlyói Nyereg felé hömpölygött az ünneplők daloló, fekete-piros fonala.

A Nyereg aljából egy olyan családdal másztunk ki, ahol minkét kisfiú táncolni és zenélni is készült izgalommal a színpadon. Egymás szavába vágva mondták: ők azért jönnek, mert hát székelyek, és szinte repülnek fel, elhagynák a legelső felérőt is – csak az a baj, mondta a kisebbik, hogy a legelső felérő már eddig hazaért.

Sokan jöttek szembe, folyamatos volt a migráció az időjárás-jóslatok miatt, de kiérve, az ott hömpölygő székelyruhások szépsége megható volt.

Kötelező látogatásunk a szerintünk egyik legérdekesebb helyszínre, a viseletmustra sátorba vezetett: itt vizsgálja meg a felkent szakértők zsűrije a ruházatokat.

Kissné Portik Irén néprajzkutató éppen egy siklódi ruházatot szemlélt, gyönyörködve – „Koszorús kötény!” -, majd szelíden élcelődve szólt a székely leánynak: ha inkább a színén viselné a kötényt, a szeretője se csalná meg, de főleg, akkor a csipkeszegény se a színéről lenne rávarrva.

Talán sikerült a legpicibb székely kislánykát is lencsevégre kapnunk.

A felhők mögül kibújt, szikrázó napban a színpadi bemondó megnyugtató hangja konferálta fel épp a székelyudvarhelyieket, akik moldvai körtáncot jártak, majd kedvesen jelezte: ha valaki keresi az elveszett Sony fényképezőjét, az megtalálja náluk.

A fellépésre várók sorát a beérkező csoportok állomáshelyei keretezték. Jobbára ki-ki saját maguknak főzve bográcsost, mintegy táborhelyet alakítottak ki.

Felmásztunk a színpad hátához, befogni a közönséget befogó panorámát. Innen benézve libbent fel valami, amire ráközelítettünk: egy piros-fehér-zöld óriástrikolór. Szabadon.

 












popup