• 2018. június 25., hétfő
    Vilmos
  • 22°
    Kolozsvár
    • 19°
      Csíkszereda
    • 23°
      Székelyudvarhely
    • 16°
      Gyergyószentmiklós
    • 23°
      Székelykeresztúr
    • 18°
      Kovászna
    • 19°
      Kézdivásárhely
    • 19°
      Barót
    • 16°
      Sepsiszentgyörgy
    • 23°
      Arad
    • 22°
      Gyulafehérvár
    • 23°
      Nagyvárad
    • 17°
      Beszterce
    • 17°
      Déva
    • 19°
      Nagybánya
    • 22°
      Marosvásárhely
    • 20°
      Zilah
    • 19°
      Szatmár
    • 21°
      Nagyszeben
    • 22°
      Temesvár
    • 16°
      Brassó
    • 27°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6665 LEI
    • 1 USD = 4.0058 LEI
    • 1 GBP = 5.3031 LEI
    • 100 HUF = 1.4372 LEI

Mutatjuk Varasdot, ahol csak helyi útlevéllel lehet zavartalanul sétálni az utcán


-A A+

A magyar férfi válogatottat a horvátországi kézilabda Európa-bajnokságra elkísérő munkatársunk megragadta az alkalmat arra, hogy bemutasson a Maszol olvasóinak egy olyan városkát, amely évszázadokon keresztül ezer szállal kapcsolódott a „magyar világhoz”.

Varasd és a vonzáskörzetébe tartozó azonos nevű megye Horvátország északi részén fekszik. Az 50 ezer lakójú kisváros autópályán 35 perc alatt érhető el a magyar határtól. Így aztán senki sem lepődött meg azon, hogy a magyar válogatott „hazai környezetben” játszotta mérkőzéseit az 5200 fő befogadására alkalmas Varazdin Arenában.

Munkatársunk mikrofonvégre kapta Nagy Lászlót, a Telekom Veszprém szupersztráját, aki ez alkalommal csupán "nagykövetként" kísérte el a Ljubomir Vrajnes vezette magyar válogatottat.

De hagyjuk ott egy pillanatra a csarnokot. Magyar örökségét már nevében is hordozza Varasd, hiszen neve a "város" főnévből származik -d helynévképzővel. Ennek ellenére magyar nemzetiségű lakója ma már talán egy sincs, a legutóbbi népszámlálást, amikor még viszonylag tényezőnek számított a magyar elem, 1910-ben tartották, ekkor a 13 398 lakosból 11 497 horvát, 585 német, 471 magyar, 441 szlovén, 2 32 szerb, 102 cseh volt.

A magyarok eltűnésével nem veszett viszont el a magyar épített örökség, amiből bőven akad a környéken. A térség ikonikus épülete a varasdi vár, amelynek létezéséről már III. Béla magyar király 1181-ben kelt oklevele is említést tesz. A tatárjárásban elpusztult földvárat IV. Béla újjáépíttette. A török veszély miatt 1544-ben erős falakkal és bástyákkal erősítették meg. Ekkortájt építették át a várkastélyt reneszánsz stílusban.

1584-ben a király Erdődy Tamást horvát bánná nevezte ki, majd 1607-ben szolgálataiért megkapta Varasd várát is, a hozzá tartozó uradalommal. Az Erdődy család több mint 300 éven át lakta az épületet, egészen 1925-ig, amikor az épp aktuális tulajdonos, Erdődy Imre akkora adósságokat halmozott fel kártyázással, hogy azok kiegyenlítésére meg kellett válnia a családi örökségtől. A várat azóta Varasd birtokolja, városi múzeum van benne.

1523-ban Brandenburgi György adományozta a városnak a városháza épületét, e funkcióját a mai napig megtartotta. Ez Európa egyik legrégibb városháza, amelyet utóbb késő barokk stílusban építettek át.

Turistacsalogatónak a nyári hónapokban hétvégenként őrségváltást mutatnak be az épület előtt. A kézilabda Európa-bajnokságra érkezett külföldi újságíróknak szervezett városnézés alkalmával rendkívüli őrségváltást láthattunk. 

A település a 18. században élte fénykorát, amikor Horvátország fővárosaként megannyi nemesi sarj, nagybirtokos, iparos és művész lakta.

Ennek a virágzásnak az vetett véget, hogy 1776-ban egy nagy tűzvészben nagyrészt megsemmisült. Mária Terézia ekkor a királyi tanács székhelyét is Zágrábba tette át. Ezzel véglegesen Zágráb lett az ország fővárosa. A tűzvész ugyanakkor kedvező hatással is volt a városképre, hiszen ekkor épült fel a mai is látható szép barokk központ.

Varasdon "csak" 2-3 hónapot tartott a 4 évig elhúzodó szerb-horvát háború, viszont a városban több mint 20 év után is látni olyan épületeket, amelyeket viselik ennek nyomát. A város szisztematikus felújítási programba kezdett, viszont kevés a pénz, ezért lassan haladnak.

Így készült a fenti képen látható póló. A kis szuvernír, amellyel a külföldi újságíróknak kedveskedtek, a minden év augusztusában megrendezett Spanzirfestre hívja a látogatókat. 

A beetetés része az a kis performansz is, amelyben a varasdi közjegyző "útlevelet" állít ki a látogatónak. Ez az "okmány" feljogosítja a turistát arra, hogy 1. zavartalanul sétáljon a városban; 2. betérjen bármelyik vendéglőbe, borozóba, sörözőbe, és fizetség fejében annak szolgáltatásait igénybe vegye; 3. majd innen is zavartalanul távozhasson.

Utóbb tudtuk meg, hogy a "közjegyző" tulajdonképpen a varasdi turisztikai hivatal alkalmazottja, ő szokott Mikulásnak is beöltözni. Ami viszont nem csalás, hogy aki kigyűjti az útlevél hátoldalán a hat pecsétet (ezért minden varasdi látogatáskor be kell nézni a jegyzőhöz), azt a város egy 2 személyre szóló romantikus vacsorával vendégeli meg. Irány Varasd!