• 2018. november 15., csütörtök
    Albert, Lipót
  • 11°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 13°
      Arad
    • 10°
      Gyulafehérvár
    • 13°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • 10°
      Nagybánya
    • 10°
      Marosvásárhely
    • 10°
      Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • 13°
      Temesvár
    • Brassó
    • 11°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6635 LEI
    • 1 USD = 4.1283 LEI
    • 1 GBP = 5.2853 LEI
    • 100 HUF = 1.4462 LEI

Több mint százan ropják a táncot az avasújvárosi néptánctáborban


-A A+

XXII. alkalommal tárta szélesre kapuit a Néptánc- és kézművestábor Szatmár megye egyik különösen szép szögletében, az avasi dombok között. Avasújvárosban különböző régióból érkezett 112 gyerkőc és ifjú bővíti népdal-, tánc- és kézművestudását egy héten keresztül, az elsajátított ismeretekről pedig látványos gálaműsor keretében adnak számot.

Még messzire van az avasújvárosi kultúrház, amikor a kihallatszó citeraszó már „fogadja” az érkezőt, az épület előcsarnokában állják körbe a gyerkőcök a kis citeráktól szinte roskadozó asztalt, s igyekeznek az asszonyvásári Bertalan Attila oktató magyarázataira figyelve jól tartani a pengetőt s a dallamokat előcsalogatni a húrokból; akiket pedig a fújt hangok világa vonz inkább, azt Deé Róbert vezeti be a furulyázás, sípolás, de még szaxofonozás tudományába is.

Nagy a nyüzsgés a benti teremben is – egyik sarokban Istvánfi Emma mester magyarázza a fazekasság-korongozás mozdulatait, s irányítása nyomán sorra készülnek a tányérkák, csuprok, kisvázák, melyeket szárazás után ki is mintáznak, festenek majd a táborozó gyermekek. Arrébb a kosárfonás mozdulatait gyakorolják, meg a színes zsinórból való bögözését; két nagy asztalnál fáradhatatlanul sodorják a papírcsíkokat, melyekből aztán kosárkát, házikót fonnak, még arrébb végtelen türelemmel gyöngyöt fűznek-szőnek, hogy végül csodaszép kalárisokat akasszanak nyakukba, akinek pedig nincs türelme a mákszemnyi gyöngyökhöz, az a „bőrözős” asztalnál tanulgatja a karkötőfonás, virágstancolást.

A kézműves foglalkozások végén pedig párba-sorba állva átsétálnak a tornaterembe, ahol már várja őket Erdély (de talán az egész Kárpát-medence) egyik legelhivatottabb táncpedagógusa, „Árpi bácsi”, azaz a nagyváradi Benedek Árpád, valamint Dimény Eszter, és természetesen a Csillagocska zenekar, hogy megtanítsák elsősorban a szatmári néptánclépéseket, népdalokat és gyermekjátékokat a kisebbeknek, Konrád Tamás és a Soroglya zenekar pedig a mezőségi táncok lépéseit a nagyobbaknak.

A táncolás pedig folytatódik vacsora után is, táncház formájában, amikor már nem csak a szatmári és mezőségi táncok, hanem más tájegységek lépéseit tanulják, vagy elevenítik fel a kezdő-haladó táborlakók. Egészen pontosan a XXII. Néptánc- és kézműves tábor lakói – akik már „nyakon túl belemerültek” a foglalkozásokba a hétfő délelőtti megnyitót követően.

Az egész falu hallotta

A Szatmár és a környező megyék különböző szegletéből érkezett 112 gyermeket és kísérőiket a hangulatos falumúzeum udvarán elsőként a rendezvény két „mozgatórugója”, azaz Krupa Anna és Kocsis Tünde köszöntötte. Emlékeztettek: a tábor célja a kezdetektől változatlan: ismerjék, szeressék a kicsik és a nagyobbak a szatmári néptáncot, népdalokat, hisz köztudott, hogy a néptánc fejleszti a ritmusérzéket és a zenei képességeket, elősegíti a térérzékelést, javítja a testtartást és a mozgáskoordinációt, fejleszti a tartós figyelmet, a kooperációs és kommunikációs készségeket, kitűnő közösségteremtő, erősíti az összetartozás érzését – s mindezek mellett nagyszerű szórakozási lehetőség is.

Bár napjainkban már szinte teljesen megszűnt  a hagyományok átadásának az a módja, amelyet családi tradíciók, közösségi formák és ízlés szabályozott, az érdeklődés a néphagyományok iránt nem csökkent, sőt egyre nagyobb – ezt a táborozó gyermekek száma is igazolja, mint ahogy a huszonkét évvel ezelőtt megválasztott  cél hasznosságát is, hiszen  gyermekseregben szép számmal vannak olyanok, akik már sokadik alkalommal vesznek részt a táborban. Ott voltak a tövisháti dombok között, Hadadon is és második évben itt vannak az avasi dombok között is, mert érdemes visszatérni, mindig újat tanulni.

Szokás szerint Gellén Sándor esperes mondott áldást a táborlakókra és tevékenységeikre, örömtől csillogó szemmel pillantva a sokadalomra, kívánva: a nemesítő, erőt és tartást adó néptánc mellett sajátítsanak el mindent, amit szépnek és jónak találnak Avasújvárosban – azon a településen, ahol az ott élő felnőttek és gyermekek nem csak szeretik, de mai napig elevenen őrzik-éltetik a népdalokat és a néptáncot, s ahol még nem is olyan rég a szőlőbeli borozgatásokkor „nem illett” kétszer ugyanazt a népdalt elénekelni, mert az egyfajta szegénységi bizonyítványnak minősült volna.

Természetesen a tábornyitó sem volt csendes, mindkét banda húzta a talpalávalót bemelegítés és bemutatkozásként, majd Árpi bácsi biztatására és a gyermeksereg  legnagyobb örömére kórusban énekelték a jól ismert szatmári népdalt és a tavaly itt tanult, avasújvárosi Bújj, Bújj zöld ágat, amelynek egyedi szövege a Bartók Béla – Kodály Zoltán népdalgyűjtésében is helyet kapott – hagyományaik szerint olyan hangosan, hogy az egész falu hallja.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X