„Ne pazaroljuk el Hallert” – a marosvásárhelyi bábtervezőre és képzőművészre emlékeztek

Zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi Kultúrpalota Art Nouveau galériája, többen a hóesésben várták, hogy beférjenek a terembe az In Memoriam Haller József emlékkiállítás megnyitójára. A 2017-ben elhunyt képzőművész emléke előtt zenével és versekkel tisztelegtek.

Haller József pályája kezdetétől foglalkozott festészettel és grafikákkal, de néhány évig elsősorban szobrászati és bábkészítői munkáit ismerték, ugyanis negyven éven keresztül díszlet-és bábtervezőként dolgozott, 120 előadáshoz készített díszletet, és közel kétezer bábfigura került ki a kezei közül.

Haller József Szatmárnémetiben született 1935-ben. 1953–1959 között járt a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémiára, ahol Ion Irimescu, Vetró Artúr és Kós András szobrászok voltak a mesterei. Az 1970-es évektől a 2000-es évekig több külföldi csoportos kiállításon képviselte az erdélyi magyar kortárs művészetet. 1959-től a marosvásárhelyi bábszínház tervezője volt. Illusztrációs kötete jelent meg Arany alapra arannyal címmel, emellett több verseskötetet illusztrált, például Egyed Emese Hajnalének, Kányádi Sándor Szürke szonettek, Kovács András Ferenc Tengerész Henrik búcsúzik, Torony és tövis, Markó Béla Költők koszorúja, Nagy Attila A Nap kertje című köteteit.

Nagy Miklós Kund újságíró, aki sok Haller kiállítást nyitott már meg, örömét fejezte ki, hogy halála után se merül feledésbe a művész, és még ha a bábkészítői munkásságát nem is tudják most megmutatni, a festészetével megismerkedhetnek az érdeklődők. „Akkor tudjuk életben tartani, ha mindig előveszünk egy részletet. Ez sem teljes életmű, de reprezentatív”- magyarázta Nagy.Bandi Katalin, a Romániai Képzőművészek Szövetségének Maros Megyei Fiókja részéről elmondta: Haller örök példakép marad ismerői számára, hiszen mindenki tisztelte benne emberi tartását, emellett azon ritka művészek egyike volt, aki a legmagasabb művészeti igényeket is kielégítette, de megtalálta az utat az egyszerű emberekhez is.

Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta: pazarlók vagyunk, panaszkodunk, hogy mennyi mindenünk nincs, hogy a nagy dolgok tőlünk távol születnek és valósulnak meg, pedig csak hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen alkotók és művészek vannak vagy voltak a közelünkben. „Sokszor úgy teszünk, mintha kisemmizettek lennénk, pedig mennyi mindenünk van”- fogalmazott.Markó hangsúlyozta: Haller és kortársai közül sokan mások is megérdemelnék, hogy ne csak egy-egy időszakos kiállítással emlékezzünk rájuk, hanem benne legyenek a kollektív vásárhelyi tudatban.

Haller munkásságáról elmondta: az enigmatikus életmű felnyitásának kulcsszavai talán a szabadulás, megszabadítás, kiszabadítás lehetnének. „Annak a dilemmának a feloldása jelenik meg nála, hogy nem lehetünk szabadok más szabadsága árán. Lehet, hogy a kulcsszó mégiscsak a szeretet”- magyarázta. Hozzátette: Haller munkáiban kiszabadítja a vékony fekete vonalakat a fehér papír mögül.„Ne pazaroljuk el Hallert, tőle megtanulható a szeretetteljes szabadság”- tette hozzá Markó.

Bogdán Zsolt színművész alkalomhoz illő szavalatai között szerepelt Dsida, Pilinszky, de előkerült Markó Béla Haller József emlékére írt verse is.Nagy Miklós Kund így összegzett: „amíg egy kiállítás megnyitóra ilyen sokan össze tudunk gyűlni, addig nem kell féltenünk a művészetet.”

Kapcsolódók

Kimaradt?