Fölszállott a páva: több mint száz éves cifraszűrben nyert a Kalotaszeg Legénytársulat
  • 2018. augusztus 16., csütörtök
    Ábrahám
  • 27°
    Kolozsvár
    • 25°
      Csíkszereda
    • 30°
      Székelyudvarhely
    • 23°
      Gyergyószentmiklós
    • 30°
      Székelykeresztúr
    • 25°
      Kovászna
    • 26°
      Kézdivásárhely
    • 25°
      Barót
    • 25°
      Sepsiszentgyörgy
    • 31°
      Arad
    • 27°
      Gyulafehérvár
    • 31°
      Nagyvárad
    • 24°
      Beszterce
    • 24°
      Déva
    • 30°
      Nagybánya
    • 28°
      Marosvásárhely
    • 30°
      Zilah
    • 30°
      Szatmár
    • 28°
      Nagyszeben
    • 31°
      Temesvár
    • 25°
      Brassó
    • 30°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6567 LEI
    • 1 USD = 4.0594 LEI
    • 1 GBP = 5.1905 LEI
    • 100 HUF = 1.4423 LEI

Fölszállott a páva: több mint száz éves cifraszűrben nyert a Kalotaszeg Legénytársulat


-A A+

A lehető legnagyobb szakmai elismerésnek tartják a Kalotaszeg Legénytársulat tagjai, hogy megnyerték a 2017-es Fölszállott a páva táncegyüttes-kategóriáját. A mérai és bánffyhunyadi táncosokon az élő adásokban több mint száz éves viseletdarab is volt, emellett a döntőben bemutatták a nagyvilágnak Kalotaszeg két tehetséges zenészét, a bánffyhunyadi Varga István „Kiscsipást” és a mérai Berki „Árus” Bélát, akik Pál István Szalonnával és bandájával együtt biztosították a talpalávalót. Az együttes két tagjával, Varga Zoltán Lászlóval és Bethlendi Andrással beszélgettünk, akiknek, mint mondják, „táncos anyanyelvük” kalotaszegi, hiszen ott nőttek fel, és ez sajátos ízt ad a mozdulataiknak. A Kalotaszeg Néptáncegyüttes, ahol az öt legény táncol, 2012-ben már próbálkozott a „Pávával”, de akkor nem jutottak el az élő adásig. Új formában szerettek volna indulni, így született a legénytársulat ötlete. Azért álltak össze éppen ötön, mert ennyien férnek be egy autóba, és így könnyebb volt a felkészülés.

Méráról és Bánffyhunyadról jöttetek, a középdöntőben viszont györgyfalvi táncot és népviseletet mutattatok be. Miért éppen ezt a falut választottátok?

Varga Zoltán László: Úgy gondoltuk, hogy az első élő műsorra azt visszük, amit a legjobban tudunk, mert úgy van esélyünk talán továbbjutni, amennyiben továbbjutunk, akkor valami újat hozunk, a döntőre pedig megint azzal mentünk, amit a legjobban tudunk: a nádas menti legényes táncokkal.

Bethlendi András: A hagyományos helyi kultúra Györgyfalván megmaradt egészen késői időkig. Annak ellenére, hogy viselet, zene és tánc szempontjából sokban hasonlít Kalotaszeghez, valójában földrajzilag egy kicsit kívül esik, mert Kolozsváron túl van, Erdőalja-vidékhez is szokták sorolni, ami úgy önmagában egy mikro-régió. De elfogadott dolog Györgyfalvát Kalotaszeghez sorolni, és ez nekünk jól jött, hogy az első műsortól lényegesen eltérő műsorunk legyen, ezért nyúltunk a györgyfalvi anyaghoz.

VZL: Eszközös táncokkal eddig egyáltalán nem foglalkoztunk, ebben a műsorban pedig kettő is volt, a laskanyújtós és az üveges tánc, amit archív felvételekről tanultuk meg.

Mennyire szóltak bele az összeállításokba a koreográfusaitok, Fitos Dezső és Kocsis Enikő?

VZL: Amikor a mentorainkat megkaptuk, akkor Fitos Dezsővel találkoztunk és elmondtuk, hogy mi az elképzelés, mit szeretnénk táncolni, nagyvonalakban. Dezsőnek és Enikőnek szívügye Kalotaszeg, anyait-apait belevittek ebbe, jöttek az ötletekkel. Tulajdonképpen ők azok, akiket hibáztatni lehet, hogy ilyen jól sikerült a szereplésünk a Pávában.

BA: Mi nem nagyon akartuk megmondani, hogy mi legyen, természetesen a munka mindig a helyszínen történt, akkor születtek meg a koreográfiák. Volt olyan, hogy mi javasoltunk valamit és bekerült. Dezső nagyon rugalmas volt és figyelt arra, hogy a táncos karakterekhez passzoljon, az, amit ő rájuk bíz.

„Adrenalinbombának” és „elmecsiszolásnak” nevezte a Fölszállott a páva zsűrijének egyik tagja, Zsuráfszky Zoltán a legényest. Ez fokozottan igaz a kalotaszegi legényesre?

BA: Azt mondják, hogy a szerkezetileg a legfejlettebb tánc a kalotaszegi a Kárpát-medencében, a legvilágosabban meghatározható struktúrával rendelkezik. Minden egyes legényes figurának van három része, egy kezdőfigura, egy gerincfigura, és a záró figura. Ebből tevődik össze egy kalotaszegi legényes pont. Ezeket szabadon lehet variálni. Zsuráfszky Zoltán arra utalt, ami mondjuk érvényes a kárpát-medencei legényes táncok nagy részére, hogy improvizatív, az ember mikor kiáll táncolni, nem tudja, hogy mi lesz az 5-8 figura, amit eltáncol. Ezek koreográfiák voltak, szóval nálunk ez nem ott a színpadon dőlt el, viszont Fitos Dezső koreográfusi minősége ebben mutatkozik meg, hogy a nézőnek az volt az érzése, hogy olyan figura-összeállítást lát, ami életszerű. A kalotaszegi legényes szólótánc, nem szoktak ketten-hárman közösen táncolni, mi itt éltünk a koreográfia lehetőségeivel. A legutolsó műsor állt talán a legközelebb a hagyományos formához, mert abban volt a legtöbb szóló.

Kemény fizikai erőnlétet igényel egy ilyen produkció, hogy bírtátok?

BA: Fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel. Az emberi test nem arra való, hogy naponta sok órában legényest járjon, ez egy profi táncost is megvisel, és mi nem vagyunk hivatásos táncosok.

VZL: Én sokat táncolok a többiekhez képest, de az első fordulót csonthártyagyulladással, két dagadt bokával fejeztem be, Andris úgyszintén. Edzőtáborban volt olyan, hogy napi 8 órát letáncoltunk, lehet, hogy itt kevesebbet, de az intenzitása sokkal nagyobb volt. És az egyik legmegerőltetőbb, mentálisan, hogy akkor kell tudjál toppon lenni, amikor kérik tőled, és nem amikor képes lennél rá. Bemész a stúdióba reggel kilenckor és kijössz este hét órakor, és ez alatt a 12 óra alatt többször is megnéznek, akár a zsűri, akár egy mentor.

Ennek fényében milyen volt a verseny hangulata?

VZL: Minden alkalommal visszavágytunk a Páva színpadára, minden alkalommal feltöltődve jöttünk és utána feltöltődve is mentünk el, habár kicsit fizikailag túl voltunk terhelve, de fantasztikus élmény volt mindenki számára: nem csak szakmai kapcsolatokat alakítottunk ki, hanem barátiakat is.

BA: Az erdélyi táncház-mozgalom valamelyest sajátos utat jár a magyarországi, és kárpát-medencei táncház-mozgalomhoz képest. A magyarországi táncház-mozgalomnak inkább része, hogy megmérettetnek együttesek egymáshoz képest is. Az erdélyi táncház-mozgalom arra hivatkozva utasítja el a versenyformát, hogy a néptánc nem egy versenyműfaj és nem szükséges így futtatni. A mi tapasztalatunk az volt, hogy nem uralkodott versenyszellem. Biztos vannak kivételek, de a csapatok baráti vállveregetésekkel sok sikert kívántak egymásnak. Ha kiestünk volna a középdöntőben, akkor sem jöttünk volna haza rossz élményekkel.

VZL: Az egyik zsűritagtól, Agócs Gergőtől hallottunk, hogy nem úgy kell felfogni ezt, mint megmérettetést, nem egymáshoz hasonlítanak, hanem az adatközlőhöz, akinek a táncát eltáncolod, vagy a zenéjét eljátszod, hogy mennyire ízesen, hitelesen tudod visszaadni.

​​A Kalotaszeg Legénytársulat tagjai Varga Zoltán-László, Vincze-Pistuka Roland, Okos-Rigó Andor, Mezei László és Bethlendi András. „Mi a kultúrát nem megőrizni, hanem megélni akarjuk” – olvasható „jelmondatuk” a Duna TV tehetségkutatójának honlapján. Varga Zoltán László néptáncoktatóként rendszeresen kapcsolatban áll a hagyományos kultúrával, de tisztában van vele, hogy az ő élménye, az őt érő kulturális hatások már másak, mint az elődeié, akik ösztönösen, az idősebbektől tanultak táncolni. Éppen ezért nem talál ki új táncfigurákat. Bethlendi András megenged magának ennyi szórakozást, mint mondta, talált már ki saját figurát, de fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez nem autentikus.

Viseletben is a lehető leghitelesebbet próbáltátok nyújtani.

BA: Hosszú évek óta nem volt priccses nadrágom, de így, hogy élő műsorban kellett fellépni, akkor csináltattam egyet. Hárman készítettek olyan vásári mellényt, amelyen mellmagasságban hímzés van, Kalotaszegen és Mezőségen is viselték, minimális eltéréssel, és azért vásári, mert a kolozsvári vásárban lehetett vásárolni.

VZL: Nagyon fontos Tötszegi Tekla, aki végigkísérte a műsort a szakmai tudásával. Például az első és harmadik fordulóra két olyan viseletdarabot rekonstruált múzeumi fényképek alapján, ami már az 1940-es évek derekán eltűnt. Ez a seprűs bokréta. Elvitte a közel 90 éves anyósához, aki azt mondta, hogy igen, ez seprűs bokréta, de még kell rá tükör.

Milyen kritikákat kaptatok?

BA: Többször elhangzott az, hogy energiában lehetnénk visszafogottabbak. Viszont mi megpróbáltuk ezeket a kritikákat helyükön kezelni, a mi ismereteink szerint, ahogy mi próbáltuk felvételekről elsajátítani ezt a táncot, úgy érezzük, hogy egy huszonéves fiatal számára ez az energia indokolt, mi nem csak a színpad kedvéért táncoltunk úgy, ahogy, hanem szerintünk ez a kalotaszegi legényes dinamikája. Amit persze egy ötvenéves másképp tud, és majd mi is, mikor ötvenévesek leszünk, ha még táncolni tudunk, akkor másképp fogunk táncolni.Mihez kezdtek most ezzel az elismeréssel és a két millió forintos nyereménnyel?

BA: Szerintem magával az elismeréssel tudunk többet kezdeni, mert ez nagy megerősítés számunkra, nem csak az öt táncos viszonylatában. Van két egyesületünk is, néptánc-oktatással foglalkozunk, ez reméljünk, hogy motivációt ad a mostani diákoknak. Zoltán egyik táncegyüttese, a mérai Cifra tavaly eljutott a döntőig, a gyerekek irányába ez egy jó üzenet, hogy Zoltán meg is nyerte a versenyt.

VZL: Felkéréseink már vannak, hamarosan Veszprémben fogunk táncolni a magyar kultúra napján, márciusban a Néptáncantológián, Budapesten. Ez a csapat a Páva kedvéért született, de nem csak a verseny idejére.

BA: A megnyert pénzzel még nem tudjuk mit fogunk kezdeni, még nem is tudjuk, hogy mennyi a végösszeg, mert attól függően, hogy mikor érkezik, még kell adózni. Az az igazság, hogy nagyjából karácsonyra derült ki, hogy egyáltalán döntősök vagyunk, akkor közönségszavazással jutottunk tovább középdöntőből a döntőbe, szóval nem volt az, hogy már három hónapja megterveztük, hogy ha megnyerjük, akkor mi lesz, nem számítottunk rá.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X