• 2018. október 18., csütörtök
    Lukács
  • 17°
    Kolozsvár
    • 19°
      Csíkszereda
    • 18°
      Székelyudvarhely
    • 17°
      Gyergyószentmiklós
    • 18°
      Székelykeresztúr
    • 19°
      Kovászna
    • 19°
      Kézdivásárhely
    • 19°
      Barót
    • 18°
      Sepsiszentgyörgy
    • 21°
      Arad
    • 17°
      Gyulafehérvár
    • 20°
      Nagyvárad
    • 19°
      Beszterce
    • 18°
      Déva
    • 22°
      Nagybánya
    • 17°
      Marosvásárhely
    • 21°
      Zilah
    • 22°
      Szatmár
    • 17°
      Nagyszeben
    • 21°
      Temesvár
    • 18°
      Brassó
    • 19°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6667 LEI
    • 1 USD = 4.0359 LEI
    • 1 GBP = 5.3037 LEI
    • 100 HUF = 1.4477 LEI

Háromnapos irodalmi utazás kezdődött hétfőn Kolozsváron


-A A+

Hétfő este kötött ki az első hajó a Bulgakov Kávéházban a harmadik alkalommal megszervezett Kolozsvári kikötő irodalmi rendezvénysorozaton. Erdélyi, magyarországi és ukrajnai fiatal szerzők mutatkoztak be.

Mint írtuk, a szerdáig tartó eseménysorozatra hét ország 18 fiatal írója, illetve az idősebb generáció képviselőivel együtt közel félszáz író, költő, műfordító érkezett.Az első hajó utasait az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Karácsonyi Zsolt köszöntötte. Mint mondta, az első Kolozsvári kikötőn még csak fiatal magyar írók és költők találkoztak, tavaly már a szomszédos országokból is érkeztek vendégek, idén pedig az idősebb generáció is csatlakozott a fiatalokhoz, többek között a hétfői műfordítói konferencián.

Négy földrajzi régió fiatal szerzői olvastak fel

A hétfői utasok, akiket André Ferenc „fedélzeti tiszt” faggatott: két Kolozsváron élő alkotó, Borcsa Imola prózaíró és Sánta Miriám költő, egy miskolci prózíró, Barcsai László, illetve a beregszászi születésű, jelenleg Debrecenben tanuló Csornyij Dávid költő, mindannyian harminc év alattiak. A szerzők bemutatását célzó, kissé csapongó beszélgetés során szó esett az írók civil élete és alkotásai közötti összefüggésről, az irodalom, illetve a mű társadalmi szerepéről, centrum és periféria viszonyáról.

Borcsa Imola Ajtó című novellája nyitotta meg a felolvasások sorát. A kézdivásárhelyi születésű író életének fontos része, hogy gyógyszerésznek tanult. André Ferenc kérdésére válaszolva elmondta, hogy a zsigeri funkciók és a test működésének ismerete valószínűleg közrejátszik a szövegeiben szereplő lélektani leírásokban, annál is inkább, hogy kórházi munkája során sérülékeny állapotukban látja az embereket, bár ezt az ismeretet nem tudatosan, hanem ösztönösen építi be a szövegeibe.

Sánta Miriám, aki a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Hungarológia Doktori Iskolájában „kemény” zenei műfajokhoz (rock, metál, goth, dark, stb.) kapcsolódó szubkultúrákat és ezek irodalmi megnyilvánulásait kutatja, verseiben is ezekből a szubkultúrákból indul ki, de ez nem jelenti azt, hogy írásai csak szűk közösségekhez szólnának. „Lehet, hogy azt is meg tudom mutatni, hogy [a szubkultúra] végeredményben ugyanolyan, aki azonosulni tud vele, az úgyis azonosul, aki meg nem, az meg esetleg más szöveghelyekkel tud, tehát ez bárkinek szól” – fogalmazott. A szerző versei többek között a Helikon és a Látó folyóiratokban olvashatóak.

Földrajzi és társadalmi határok

A Kárpátaljáról érkező Csornyij Dávid Az időutazás kérdései című versével mutatkozott be először a közönségnek. Beszámolójából kiderült, hogy Kárpátalján 5-6 éve burjánzik az irodalmi élet, egyre több a fiatal szerző, bár eddig a magyarországi centrum trendjei kevésbé jutottak el a térségbe: a slam poetry nem került be a köztudatba, és nincs rugalmasság sem – nem jelenhet meg, és nem hangozhat el olyan vers, amiben trágár szó szerepel.

Kolozsvár egyre kevésbé irodalmi periféria, szólt hozzá a témához Borcsa Imola, aki úgy érzi, hogy a József Attila Kör (JAK) és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) kolozsvári rendezvényeinek köszönhetően egyre inkább elmosódnak az Erdély és Budapest közötti határok.

Néha idegesíti, hogy a Nagykörúton kívül „nem létezik senki”, mondta Sánta Miriám, majd hozzátette, kolozsváriként ő maga is „centrumban” nőtt fel.

Barcsai László kiemelte, hogy annak ellenére, hogy Miskolcon működik az egyik legjobb magyar irodalmi lap, a Műút, a lapszámbemutatókra és általában, az irodalmi rendezvényekre, a slam kivételével nagyon kevesen járnak, és a lapnak is „budapesti mozgolódásai” vannak. Az író kissé elbizonytalanítónak nevezte, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) égisze alatt működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia regionális napilapokhoz kapcsolt irodalmi-kulturális mellékletét ezután mindenki megkapja, miközben a hagyománnyal rendelkező vidéki irodalmi lapok nem jutnak anyagi forrásokhoz.

Barcsai László többek között Langurvizeltető című novelláját olvasta fel. Írásainak visszatérő motívuma az állatok és emberek viszonya, amelyben az ember rendszerint kizsákmányolóként jelenik meg. Állatszereplőivel az emberi kegyetlenségre hívja fel a figyelmet, célja az elgondolkodtatás, mondta a szerző, de szerinte kissé utópisztikus arra gondolni, hogy az irodalomnak valóban lenne társadalmi befolyása.

Kolozsvári kikötőbe érkező fiatal szerzők délelőttönként kolozsvári középiskolákban olvasnak fel. Kedd délután két órától „dunai hajó” köt ki a Sapientia EMTE kolozsvári székhelyén, az ausztriai Johanna Wieser és a szlovákiai Michal Tallo Balázs Imre József kérdéseire válaszol. Négy órától lesz a Tiszatáj Könyvek sorozatban megjelent magyar nyelvű osztrák, szlovák és horvát antológiák bemutatója az Insomnia Kávéházban, este hét órakor pedig a Bulgakov Kávéházba befut a második hajó, a fedélzetén Terék Anna, Kertész Dávid, Hajós Eszter, Szabó R. Ádám és Horváth Veronika fiatal szerzőkkel. Részletek az Erdélyi Magyar Írók Ligája többnyelvű Facebook-oldalán.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X