• 2017. november 20., hétfő
    Jolán
  • Kolozsvár
    • -1°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -5°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -0°
      Kovászna
    • -1°
      Kézdivásárhely
    • -1°
      Barót
    • -1°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -1°
      Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -1°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6469 LEI
    • 1 USD = 3.9414 LEI
    • 1 GBP = 5.2259 LEI
    • 100 HUF = 1.4871 LEI

Amit a fotók nem mutatnak - romániai holokausztfilmjéről beszélt Radu Jude


-A A+



A fekete-fehér fényképek, archív filmfelvételek és recsegő hangfelvételek többnyire bizonyos állítások alátámasztására, a múltbeli valóság lenyomataként szerepelnek a dokumentumfilmekben. Ezt a nézőkbe ivódott általános felfogást cáfolja Radu Jude Halott ország című filmje, amelyet a rendező jelenlétében vetítettek csütörtökön a kolozsvári Dacia moziban.

Radu Jude a 10. és egyben utolsó Temps d’Image fesztivál „társult művészeként” több napos programot állított össze Editing History címmel olyan filmekből, amelyek a legkülönbözőbb módon nyúlnak archív mozgóképhez, fotóhoz, hanghoz. Mindhárom archív-formát felhasználja Jude saját kísérleti dokumentumfilmje, az antiszemitizmus romániai kibontakozásáról és elterjedéséről szóló Halott ország.Az utóbbi időben történelmi vonatkozású, többszörösen díjazott játékfilmeket (Aferim!, Inimi cicatrizate) forgató Jude tulajdonképpen fikciós projektjei „melléktermékeként” talált rá a Halott országra. Szó szerint rátalálásról van szó: a ’30-as-’40-es évek időszakát kutatva bukkant rá a két világháború közötti Costică Acsinte sloboziai fotós archívumára, a korabeli nacionalista propagandafilmekre és Emil Dorian bukaresti zsidó orvos naplójára. A talált anyagok nem a valóság objektív lenyomatai, rengeteg fiktív elem van bennük, hangsúlyozta Jude a film utáni beszélgetésen. A fényképek beállítottak, mindenki a legjobb arcát, legnagyobb büszkeségét örökíti meg: tehenet, fegyvert, kecses női gesztust. Nem objektív a propagandafilmekből kölcsönzött hangsáv, de a zsidó orvos naplója sem, aki számos rémtörténetet, később hamisnak bizonyult korabeli híresztelést is leír. Egymás mellé állításukkal a rendező célja leginkább az volt, hogy a nézőt tudatos dokumentum-fogyasztásra ösztönözze.

Radu Jude elmondta, azért választotta éppen ezeket az alapanyagokat, mert a történész-kutatókon kívül nem ismeri őket a nagyközönség. Az filmarchívumokhoz nehézkes és drága hozzáférni, Emil Dorian naplójánál pedig sokkal ismertebb Mihail Sebastian író két világháború között írt, nyomtatásban is megjelent naplója. A háromféle archív anyag közül a legismertebb a Flickr-en is elérhető Costică Acsinte archívum.

Áldozatok vagy hóhérok?

Acsinte fotóiban elsősorban az fogta meg, amit ezek a képek nem mutatnak meg a korból, amelyben készültek, árulta el Radu Jude. Miközben szenvtelen hang olvassa fel Emil Dorian egyre terjedő hétköznapi antiszemitizmusról, a gettók szörnyűségeiről beszámoló naplóját, a sloboziai arcokat hol cinkosnak, hol áldozatnak látjuk. Az értelmezés szándékosan nyitott, akárcsak a cím, mondta a rendező.A kollektív bűnösség csak egy az értelmezési lehetőségek közül, hangsúlyozta Jude. „Ha valaki most lefotózna, és szíriai háborús történeteket vágna a kép alá, mi is bűnösnek tűnnénk” – tette hozzá. A fotók és a hangsáv háromféleképp kapcsolódik egymáshoz a rendezői koncepció szerint: van néhány pillanat, amikor egyértelműen megfeleltethető a kép a hangnak, ebből van a legkevesebb, máskor inkább csak utalás szintjén van valami közös nevező, a fotók nagy részének pedig nincs semmi köze, vagy épp ellentéte annak, amit hallunk. „Mindig így történnek a dolgok, miközben egyesek meghalnak, mások élik az életüket, ez az emberi lét velejárója” – mutatott rá egy lehetséges értelmezésre a rendező. Másrészt, a hangsávon elmesélt történések olyan döntések következményei, amelyeket valakik a fotókon megjelenő román nép nevében hoztak. Harmadrészt a fotók Románia egy szeletét ábrázolják, a hangsáv pedig az ábrázolatlan kontextust.

A felelősségvállalás nem történt meg

Radu Jude nem csodálkozik azon, hogy a Halott országért támadások is érték, szerinte ez természetes, mivel 1946 után a holokauszttagadó szemlélet uralkodott Romániában, az 1941-es jászvásári pogromról például csak a ’70-es években jelent meg könyv, amely a németeket állította be egyedüli felelősként, az áldozatokat pedig antifasiszta harcosként jelenítette meg, mutatott rá a rendező. Pozitív példaként említett egy frissen megjelent könyvet az ortodox egyház és a holokauszt kapcsolatáról, illetve ennek tagadásáról az 1945 utáni éveben. Ion Popa történész kötete 2017 nyarán jelent meg az Egyesült Államokban.

Radu Jude Halott ország című filmjét szombaton este 6-tól a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon is vetítik. 

Az Editing History programja pénteken este héttől Andrei Ujica Nicolae Ceaușescu önéletrajza, szombaton délután 4-től Yervant Gianikian és Angela Ricci Lucchi Oh! Uomo, vasárnap délután háromtól Szergej Loznitsa Revue / film, délután 5-től pedig Oleg Mavromatti és Boryana Rossa No place for fools / film című alkotásával folytatódik.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X


popup