A kolozsvári könyvhéten adta át a Méhes György-díjakat az E-MIL

Amint az már tavaly decemberben kiderült, az Erdélyi Magyar Írók Ligája Méhes György-debütdíja Tamás Kincső prózaírót, a nagydíj pedig Szálinger Balázs költőt illeti. Az átadót szombat este szervezték a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében.

Nagy Elek támogatása révén az ezer eurós debütdíjat Tamás Kincső A Csinált-patak állatkertje című, 2016-ban a Mentor Könyvek által kiadott, rövidprózai írásokat tartalmazó debütkötetéért, a háromezer eurós nagydíjat pedig Szálinger Balázs egyebek mellett a 360° című, a Magvető gondozásában 2016-ban közreadott verseskötetéért kapta. A Bulgakov Irodalmi Kávéházban szervezett találkozón rövid felolvasásokat is hallhattunk. A beszélgetést Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke moderálta.Karácsonyi kérdésére Szálinger Balázs kifejtette: bár a tájköltészethez hasonló verseket ír, a műfaj kimondottan nem foglalkoztatja. Verseiben a tájleírás mellett mindig van valami plusz üzenet, jelentés, magyarázta. Úgy véli, költészetében a földrajzot a történelemmel, a látványt az emberi kultúrával ötvözi. Ez műveltségéből adódóan is történik, hiszen nem irodalmi, hanem sokkal inkább történelmi, néprazji, szociológiai tanulmányokkal rendelkezik. 

Szálinger Balázs József Attila-díjas költő első lépései az irodalom irányába Kolozsváron kezdődtek, először 1999-ben az Előretolt Helyőrségben, később a Helikonban is publikált. A keszthelyi születésű költő egy évig Nagyváradon is élt.

A magyarországi költő arról is beszélt, hogy az alkotónak nem kellene foglalkozni a trendekkel. Szerinte minden irodalmár arról kellene írjon, ami érdekli. Felidézte, 2012–2013-ig például használta a közéletet és a magánéletet költői témákként, viszont azt a korszakát lezárta.

Tamás Kincső körülbelül tíz éve ír, az Irodalmi Jelennél publikált először, majd az Előretolt Helyőrségben is jelentek meg írásai. Hamarosan a budapesti könyvhéten mutatják be Módos asszony üres kézzel című regényét, de már dolgozik a következőn, Csinált patak gyermekei címmel. Inspirációiról, a számára fontos témákról elmondta: foglalkoztatja a természet, az ember, az állat és a természet egymásrahatása, hiszen azt tapasztalja, hogy sokszor úgy megyünk el fák, madarak mellett, hogy fel sem figyelünk rájuk.

Tamás Kincső prózaíró Csíkszeredában született. A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett diplomát, később Kolozsváron klinikai gyógyszerészként szakosodott. A Baróti hegység lábánál, a Kovászna megyei Sepsikőröspatakon telepedett le két kisgyermekével.

A beszélgetésen továbbá felmerült, hogy lehet-e, egyáltalán meg kell-e élni az irodalomból. Szálinger Balázs szerint vannak a szakmában szerencsések és kevésbé szerencsések, de mindenek előtt fontos egyértelműsíteni, hogy mit sorolunk az irodalom és a költészet égisze alá. Hiszen bizonyos értelemben a popslágerek szövegei is költészetnek nevezhetőek – ezek a sztárok pedig nem panaszkodhatnak a keresetük miatt. Tamás Kincső elsősorban a klinikai gyógyszerészeti szakmájából él, elmondása szerint az irodalomtól nem vágyik többre, mint arra, hogy a romániai folyóiratokba egy-egy novellát olykor publikáljon.

Kapcsolódók

Kimaradt?