Ritka dák nyakéket talált Madéfalva határában egy kincsvadász
  • 2018. szeptember 22., szombat
    Móric
  • 18°
    Kolozsvár
    • 19°
      Csíkszereda
    • 21°
      Székelyudvarhely
    • 17°
      Gyergyószentmiklós
    • 21°
      Székelykeresztúr
    • 17°
      Kovászna
    • 19°
      Kézdivásárhely
    • 19°
      Barót
    • 16°
      Sepsiszentgyörgy
    • 18°
      Arad
    • 20°
      Gyulafehérvár
    • 15°
      Nagyvárad
    • 13°
      Beszterce
    • 16°
      Déva
    • 13°
      Nagybánya
    • 22°
      Marosvásárhely
    • 14°
      Zilah
    • 14°
      Szatmár
    • 21°
      Nagyszeben
    • 17°
      Temesvár
    • 16°
      Brassó
    • 26°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6559 LEI
    • 1 USD = 3.9517 LEI
    • 1 GBP = 5.2123 LEI
    • 100 HUF = 1.4386 LEI

Ritka dák nyakéket talált Madéfalva határában egy kincsvadász


-A A+

Az 1989 utáni időszak egyik legfontosabb régészeti leletének nevezte a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság régész szakembere azt a színezüst nyakéket, amelyet Madéfalva határában talált egy kincsvadász április 8-án. Az eddigi feltételezések szerint a dákok által viselt csavart nyakékről, ún. torquesről van szó, amelyből mindössze négy hasonló méretűt találtak eddig Románia területén. A Maszol megtalálta és kifaggatta a kincsvadászt: Țurcaș János Eduárdot.

Hogyan történt a felfedezés?

Nekem van egy középkategóriás minőségű fémdetektorom, amit két éve vásároltam Németországban – akkor ott dolgoztam. Romániában is lehet persze kapni. Ide írattam be, ezt ugyanúgy kell, mint a fegyvereket vagy a külföldről hozott autót is. Külön illeték kell rá, erkölcsi bizonyítvány, stb.

Milyen elgondolással vásárolta meg?

Mert szeretem a történelmet, és már 2-3 éve követem, hogy a véletlen is segít, hogy egyszerű emberek felfedeznek történelmi értékeket. Híve vagyok a mondásnak is, hogy „aki keres, az talál”. Elolvastam a vonatkozó törvényeket, és megértettem, hogy bárhol használható gyakorlatilag, kivéve a hivatalosan kinevezett archeológiai zónákat. Oda a neves régészek is csak külön engedéllyel mehetnek kutatni. Én akárhol kereshetek, ahol nincs tiltás, épp úgy, mint a horgászatban is: ott is halászhatsz, mikor nincs tiltás, és ha van engedélyed. Mert, ha nekem most nem lenne engedélyem, meg tudtak volna büntetni engem 50 000 lejjel, elkoboznák a felszerelésemet is, és eljárás indulna ellenem.

Körülbelül kétezer éves, 206 grammos, jó állapotban fennmaradt ezüst dák nyakláncot (torques) talált a Hargita megyei Madéfalván egy kincskereső. A leletet átadta a helyi polgármesteri hivatalnak, ahonnan a Hargita Megyei Kulturális Igazgatósághoz került. Az intézmény vezetője, Bakos László az Agerpres hírügynökségnek elmondta, hogy régészeti ügyekért felelős kollegája szerint a nyakék 1989 óta az egyik legfontosabb lelet a területen, az országban mindössze négy hasonló nyakéket találtak eddig. A hatóságok jelenleg azt vizsgálják, hogy szükséges-e ásatásokat végezni a területen. A lelettel kapcsolatban Kosza Antal Hargita megyei régészfelügyelő nyilatkozott a Maszolnak.

Aki olvassa a hírt a leletről, kíváncsivá lesz a megtalálóra is, a lelet értékére is, és a megtalálás történetére. Mit osztana meg a Maszol olvasóival?

Ez egy hobbi. Sokan úgy mondják, hogy „kincskereső” – én úgy mondom, ahogyan angolul mondják: „treasure hunter”, tehát ezt a szinonimát érzem közel ahhoz, ahogyan én megélem a hobbimat: kincsvadász vagyok. Nagyon szeretem a régi érméket, a numizmatikát. Ez nekem egyúttal kikapcsolódás, természetjárás, a történelem megismerése is – mert, úgy szoktam, hogy ha valahova történelmi helyszínre megyek, leellenőrzöm, ott mi található. Például a tatárjárás helyszínein. Soka ága-boga van ennek a hobbinak. Bárhová megyek kutatni, a teendő ugyanaz: előbb ásóval kell lyukat fúrni – az érzékelője a felszerelésemnek ugyanis 25-30 cm-re jelez fémtárgyat megbízhatóan. Tehát, az vezérel, hogy láthassam: van-e valami az ilyen helyeken, amit valaki elveszíthetett… Szeretném olykor, hogy ha én a Hegylakó lennék, hogy csak megfogok egy tárgyat, és beleláthassak, ki készítette és ki viselhette… Sajnos nem megy ez (nevet), csak feltételezésekkel dolgoznak a területen. De azt tartják, hogy az arány egy a millióhoz, hogy mi, hobbi-kincsvadászok valami igazán értékeset találhassunk. A leletek 99%-a szemétnek bizonyul. Nekem most, úgy néz ki, sikerült. Nem is tudtam, amikor megtaláltam, hogy dák.Hogy képzeljük el: hány óra keresés előzte ezt meg?

Én már 2015-től, sűrűn végzem ezt. Jártam az I. és II. világháború helyszínein is, úgyhogy már puskagyűjtő is lettem, annyi mindent lehet találni - főleg „dűznit”, vagyis üres puskagolyó hüvelyt. Nem beszélve arról, hogy a szántóföldeken sok elveszített tárgyat lehet találni. Teraszos szántóföldeken járok, ahol leülhettek a gazdálkodók, és kihullott a zsebükből egy-egy érme. 1850, 1920-asokat találtam legrégebbről, rengeteg van belőlük. Sokat járok, folyamatosan.

Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozik?

Jelenleg nem vagyok alkalmazásban, a régi parasztházunk átépítésén dolgozom: növekedni fog a család júniusban – ikrekkel, egy kisfiúval és kislánnyal, a 13 éves nagylányunk mellé. Korábban dolgoztam több szakmában, közte például regionális tévének is.

Gratulálunk a babaváráshoz! Visszatérve a leletre, hol van ez a terület?

A GPS-koordinátákat nyilván azért nem adhatom meg, nehogy lerohanják a területet és földúlják a kincskeresők – még mielőtt a hatóságok és a szakma kinyilvánítaná, hogy archeológiai kutatói terület, ugyanis ez van most folyamatban. A terület Madéfalva határában van, a község területe. Engem is figyelmeztettek a kollégák, hogy óvjam a lelőhelyet.

Miért éppen arra indult el? Mesélje el, hogyan találta meg.

Azért arra mentem, mert ha lemegyek az Olt mellé, vagy a házak után, rengeteg szemetet találok. Pálinkás üvegek fémdugói, konzervdoboz-tetők vagy a fóliák, amelyeket az emberek inkább eldobnak, mintsem a szemetesbe tennének. Inkább felmegyek a dombtetőre. Én akarok ásni, de legyen értelme is, ne csak egész nap ássam a gödröket a szemétbe. Naponta 4-5 órára is elmegyek, vagy ha Udvarhely környékére megyek, benzinköltségem is sok volt – nem is olyan olcsó szórakozás. De sok történet, legenda is kering. Egyik régész mesélte például, hogy nagytatája a háború előtt a Hargitán ásta el a kincseket egy fához. Térképet nem hagyott, a fát is kivágták, és a kincs ott maradt.

Mire gondolt, amikor megtalálta?

Élére volt, amikor megtaláltam, olyan 35 cm-re. Persze, amikor kiveszed, akkor nagyon földes, és nem látszik, mi is az. Egyik élére volt beleállva a földbe, amikor, nagyon óvatosan, kihúztam. Kevésnek tűnik a mélység, de a régészek szerint több feltevés is van: vagy valaki odavitte, vagy földcsuszamlás lehetett. Mindenesetre, ha mélyebben lett volna, az biztos, hogy nem találom meg. A felszerelésem nem professzionális, egyszerűen nem érezte volna.

Hogyan ásta ki? Egymagában volt?

Szoktam járni harcterekre is, és onnantól tudom, hogy hogyan kell kiemelni: ha ott nem volnál óvatos hobbi-kincsvadászként, felrobbanhat a leleted. Igen, egyedül voltam: régebb még el-eljött velem valaki, de sokan megunták.Minek gondolta, amikor megtalálta?

Először egy drótdarabnak. Nem látszott, mi is az: fekete volt. Felemeltem, megpucoltam, amennyire tudtam, akkor már látszottak az oldalán a bevágások – de még akkor se gondoltam, hogy ezüst. Néztem: hajpánt lehet-e? Hazamentem, még a családdal viccelődtünk, jó nehéz hajpánt, nem lehet viselni: 230 gramm volt a mi mérlegünkön otthon – később, az elektronikuson, 206 grammnak mérték.

Mit csinált utána vele?

Van egy romániai kincsvadász-fórum az interneten, oda tettem föl a fényképét, és akkor kezdtek a román és magyar kollégák ráébreszteni, hogy ez valami különleges lelet. Akkor fordultam a hatóságokhoz. Április 8-án, szombaton találtam meg, hétfőn elindultam vele és leadtam.

Melyik volt az a pillanat, amikor rájött, hogy mit is talált?

Csak miután teljesen megpucoltam. akkor döbbentem rá, hogy ez ezüst: akkor állítottam be a felszerelést az általános fém-ről, majd nemesfém fokozatok közül az ezüst-re, és jelezte is: színezüst. Átjárt az az érzés, ami nem is a lámpaláz, hanem a nagyon erős adrenalin: vajon mi lehet? Honnan van? Kié volt? Mitől maradt itt? – futkároznak az ember fejében a gondolatok.

Mi volt a következő lépés?

Visszamentem. Találtam mellette, vagyis közelében, három, 15-16. századi nyílvessző-hegyet is, valamilyen vas ötvözetből. Tépőzáras műanyag tasakba tettem bele, és ezt is leadtam. Most várom az eredményt.

Hogyan reagáltak az ismerősei?

Sokan gratuláltak, van egy csíkszeredai hobbi kincsvadász társam, és az ő elismerése is jól esett. De vannak, akik azt kérdik: „most mi lesz az autonómiával? Voltak-e itt dákok vagy sem?” – erről eddig is írtak pro és kontra is, érdemes tanulmányozni.

Milyen visszhang keletkezett a szakfórumon?

A fórumon is sokan gratuláltak, de, sajnos, sok sovén megjegyzést is kaptam, sok tájékozatlan ember mond véleményt az interneten a lelet híre alatt. Azt igyekszem magyarázni, hogy ha a székely bácsi kint járt ezer éve Berlinben, vagy akárhol, s ott elhagyta a bicskáját, amit most megtalálnának, akkor abból se következtethető ki az, hogy ott székelyek voltak az őshonosok. Több lehetőség lehet: sétált, vagy megtámadták, vagy olyanra is gondoltam a nyílhegyek megtalálása után, hogy temető is lehetett ott. De kíváncsi vagyok a szakmai eredményekre. Ígérni nem ígértek, csak, hogy értesítenek a napokban. Én a kötelességemet megtettem, leadni leadtam. Most dől el, lezárják-e a területet, vagy véletlenszerű leletnek nyilvánítják. Én a nyílhegyek megtalálása után már nem kutatok ott, várom a szakmai döntést az ügyben.

Ön mit szeretne, hogy mi legyen a következő lépés?

A román törvények szerint úgy van tudtommal, hogy a megtaláló 30 százalékos részesedést kap a lelet értékéből. Ha pedig ritkaság, mint most is fennáll, akkor újabb 15 százalék. Csak ha nem írod be, hogy „adomány”, mert akkor ez érvénytelen. Én nem írtam be semmit az átadási jegyzőkönyvbe, de a kollégák között soknak van rossz tapasztalata az adomány tekintetében: van, aki 10 éve beadta a tárgyat és követni szerette volna a sorsát, de elkallódott a tárgy. Van egy kollégám, aki az Aurul și argintul antic al României katalógusból küldött egy fényképet, amiben hasonló lelet van: eszerint ez az ötödik lelet Románai területén. 30-40 grammost többet találtak már. Mindenesetre: ha pénz jár majd érte, jó helyre fog jönni a családunkhoz, lesz ahová tenni az új házban. Értékben nem tudom biztosat mondani, de az is biztos, hogy nem olcsó: rendkívüli leletnek mondják. Én már önmagában nagyon örülök, mert régebben azt tartották: az érték, az a földünk. És én most is ezt érzem, hogy ez kaphat most figyelmet.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X