„A Figura önmegvalósításra ösztönöz” – beszélgetés Albu István színházigazgatóval
  • 2018. szeptember 20., csütörtök
    Friderika
  • 11°
    Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • 11°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 11°
      Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • 15°
      Arad
    • 10°
      Gyulafehérvár
    • 15°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • 11°
      Déva
    • 13°
      Nagybánya
    • 11°
      Marosvásárhely
    • 12°
      Zilah
    • 13°
      Szatmár
    • 10°
      Nagyszeben
    • 16°
      Temesvár
    • Brassó
    • 13°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6478 LEI
    • 1 USD = 3.9793 LEI
    • 1 GBP = 5.2258 LEI
    • 100 HUF = 1.4303 LEI

„A Figura önmegvalósításra ösztönöz” – beszélgetés Albu István színházigazgatóval


-A A+

Határozottan állítja: egy színházról az értékteremtő munkájának „terméke”, az előadása kell beszéljen. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nemrégiben kinevezett igazgatója, a sepsiszentgyörgyi születésű, legutóbb a Kolozsvári Színháznál dolgozó Albu Istvántól egyebek mellett megtudtuk: a Figura 2017-ben ott lesz Kisvárdán.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatójaként kezdte el a munkát nemrégiben. Mi vonzotta át a Figurához?

Az elmúlt évadokban több előadást is volt alkalmam rendezni a Figuránál és minden munkám után azt éreztem, hogy ide nekem még vissza kell térnem. Az, hogy igazgató lettem, számomra (ebből a szempontból) csupán egy újabb formája a visszatérésnek. Természetesen sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi válthatja ki belőlem folyamatosan ezt a késztetést és minden alkalommal a válasz „az Emberek” volt. A figurások, akiket megismertem, akikkel szerettem dolgozni, akikkel közös színházi nyelvet tudtunk beszélni, és akik között otthon érezhettem magam.Egyébként érdekes, hogy sepsiszentgyörgyiként említ a kérdésében, én magamat sokkal inkább tartom kolozsvárinak - már ami a színházi látásmódomat illeti. Hiszen a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán végeztem, utána pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház nevelt olyanná, amilyen vagyok.

Albu István 1984. április. 19-én született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar előbb színművészeti szakán végezte el, majd a rendezői szakon is. Szabadfoglalkozású rendező. Számos nemzetközi színházi műhelymunkán- és fesztiválon vett részt. Rendezőként a Figura Stúdió Színházzal 2014-ben (A. P. Cehov–Kiss Csaba: De mi lett a nővel?, Roland Shimmelpfennig: Az arab éjszaka), és 2016-ban dolgozott (I. L. Caragiale: Egy zűrzavaros éccaka).

A versenyvizsgán éppen egy „ősfigurással” – Pázmán Attilával – versenyzett a menedzseri feladatköri megbízatásért. Hogyan élte meg a megmérettetést?

Megmérettetést első sorban magammal szemben éreztem a menedzseri terv elkészítése közben. Az „ellenfelemről” - ha lehet így nevezni - csak az első „forduló” után értesültem, miután a vizsgáztató bizottság nyilvánosságra hozta a tervek értékelésének eredményeit, utána pedig nem volt alkalmam személyesen is megismerkednem vele, hiszen a második kör, a menedzseri terv szóbeli megvédése, egyénenként zajlott.

A tény, hogy a másik jelentkezőben egy ősfigurást tisztelhettem, örömmel tölt el, mert ebből is látszik, hogy a Figura nem engedi el olyan könnyen az embereit. Szinte mindenki, aki valaha figurás volt érez egyfajta késztetést arra, hogy különböző formákban folyamatosan részt tudjon venni a színház életében - talán ezt igazolja a Szakács László (Löki) szereplése is az Anyegin című, január 15-én bemutatott előadásunkban.

A Figura Stúdió Színház egykori tagjával, Kozma Dodóval nemrég készült interjúnkban picit visszautaztunk a Figura-történelemben. Ön szerint hol tart most a Figura, a saját fejlődésén belül?

Két dolog különbözteti meg a Figurát a többi erdélyi magyar színháztól: a hivatalosan is jegyzett kísérleti színházi profil és a figurás szellemiség, amiről Kozma Dávid is beszél a fent említett interjúban. Ezek határozzák meg a mai Figura Stúdió Színházat.

Bár 1995-ben Bocsárdi László átvitte a társulat nagy részét Sepsiszentgyörgye, az ő színházi látásmódjából fakadó szellemiségből jócskán maradt itt a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóson, a színház falai között és az emberekben. Talán ezért is sikerült a Figurának megőriznie a kísérleti jellegét és úgy gondolom, hogy ma is hasonlóan ösztönző hatású tud lenni a fiatalokra, akik - nem csak kimondottan színészként vagy színházi emberként - önmagukat szeretnék megvalósítani. 

Mit gondol a Figura jelenlegi helyéről az erdélyi magyar színjátszásban? Önnek melyik a kedvenc Figura-előadása – akár több, ha van: végzett színművészként, színházrendezőként, vagy nézőként érzékelve?

Én azt tartom, hogy egy színházról az előadásai kell beszéljenek. Ha pedig a Figura jelenlegi előadásait tekintjük, bármikor megállnák a helyüket bármelyik erdélyi magyar színház színpadán. Az imént említettem színházunk kísérleti jellegét, és amikor az ebből fakadó kíváncsiság és a figurás szellemiség átsző egy előadást, különleges alkotások jöhetnek létre.

Különböző nézőpontokból tekintve természetesen másként értékelem az előadásokat, de igazgatóként büszke tudok lenni minden produkciónkra és azt hiszem, hogy most ez a legfontosabb.Egy régebbi interjúban, akkoriban színművészből színházrendezővé válva, felfedte: az álma egy saját stúdiószínház, ahol a barátaival azt a színházat csinálhatja, amiről mindig is beszélnek. Mondhatjuk-e, hogy ez most teljesült?

Talán igen. Amikor barátokról beszélek színház kapcsán, akkor nem a személyes barátaimra gondolok, hanem olyan emberekre, akikkel közös színházi nyelvet tudunk beszélni. Én ilyen emberekkel találkoztam itt a Figuránál. De azt nem álmodtam soha, hogy színházigazgató leszek, ám ha ez kell ahhoz, hogy azt színházat tudjuk csinálni, amiben hiszünk, akkor szívesen vállalom ezt a kihívást.

Sok mindennel foglalkoztam már színházon belül: voltam már színész, rendező, ügyelő, világosító, hang technikus, rendezőasszisztens és ki tudja még mi nem, az igazgatás pedig mintha összefogná mindazt a munkát, amit eddig külön-külön végeztem.

„Fontos, hogy közös nyelvet tudjunk beszélni”

Milyen nehézségekkel néz szembe a startnál?

Az év vége és év eleje a legnehezebb minden színház életében, de szerencsémre nagyon sok segítséget kapok úgy az itt dolgozóktól, mint más színházak vezetőitől és olyan emberektől, akiknek mindig is fontos lesz a Figura. Az intézmény működését tekintve megvannak már a bejáratott utak, nekem csak bele kell tanulnom a dolgokba, ebben viszont segítségemre van Árus Katalin, aki az átmeneti időszakban ellátta az igazgatói teendőket.

Persze - országunkra jellemzően - folyamatosan változik a törvénykezés, de az új dolgok mindenki számára hasonló nehézségeket szülnek. A jelenlegi városvezetés is „figurabarát” és ez egyfajta nyugalmat ad nekem, mert az ő odafigyelésük és törődésük nélkül nagyon könnyen ellehetetlenedhet egy ilyen kis színház működése.Mi a tendencia Gyergyószentmiklóson a nézőszámot tekintve az előző két igazgatói mandátumban, azaz: milyen mérleggel veszi át a vezetést?

A tavalyi évre vonatkozó statisztikai adatok feldolgozása még folyamatban van, de az utóbbi évek mérlege alapvetően növekvő tendenciát mutat, a kétévente megrendezett fesztiváljaink pedig (Nemzetiségi Színházi Kollokvium és a dance.movement.theater) a gyergyószentmiklósi nézőkön kívül is nagy népszerűségnek örvendenek. Meglátásom szerint sokkal fontosabb a színházszerető emberek számának növelése, mint a száraz statisztikai adatok (akár különböző trükkökkel történő) feltornázása.

Milyen csapatban gondolkodik?

Az elkövetkezendő időszak arról fog szólni mindannyiunk számára, hogy bebizonyítsuk - elsősorban saját magunknak: igenis helyünk van a Figura Stúdió Színháznál. Fontos, hogy közös nyelvet tudjunk beszélni, hasonlóan gondolkodjunk a színházról. Nagyon kevesen vagyunk, az elvégzett munkát tekintve pedig mindenki több feladatot lát el, mint ami a munkakörébe tartozik. Ez természetesen senki számára sem könnyű, de korábbi rendezéseim során meg tudtam ismerkedni az itt dolgozókkal és jelen pillanatban maximális bizalmat tudok szavazni mindenkinek, mert a Figura mindannyiunk számára egy közös ügy... Másként nem is tudna működni a jelenlegi körülmények között.

Milyen lesz a 2017-es év a Figuránál: mire koncentrál idén? Milyen fesztiválszereplések lesznek?

Az évad közepén csöppentem bele a színház életébe, és rögtön két produkciót kellett átvennem. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal és az Udvarhely Néptáncműhellyel közösen hoztuk létre szilveszteri előadásként az Ibusárt (író: Parti-Nagy Lajos, zeneszerző: Darvas Ferenc) és január közepén mutattuk be az Anyegint, következő produkciónk pedig a Phaedra lesz március végi bemutatóval, amit nagyon várok már, mert ez lesz az első alkalom, amikor a teljes társulattal dolgozhatok együtt.Ebben az évadban tervezzük bemutatni Máthé Annamária egyéni műsorát Anyám cipői címmel, és a gyerekekre is vár még egy nagytermi előadás Csíki Zsolt rendezésében, ősszel pedig sor kerül majd a Nemzetiségi Színházi Kollokvium tizenkettedik kiadására. A fesztivál-válogatók még csak most kezdték el járni a szokásos körútjaikat, de a frissen bemutatott Anyegint (Botond Nagy rendezése) már meghívták a kisvárdai fesztiválra. 

Picinyke társulatunk szempontjából fontosnak tartom az évad hátralevő részére vonatkozóan, hogy vendégszínészek nélkül hozzuk létre a fent említett előadásokat, és hogy a teljes társulat szerepeljen bennük.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X